From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

40. Fejezet

KILYAN

Másnap reggel a suliban mindenki összesúgott mellettem a folyosón és a telefonjukon mutattak valamit egymásnak. Hiába próbáltam volna megnézni miről beszélnek, nem láttam. De nem is igazán érdekelt. Ahogy fordultam be a folyosóra, megláttam, hogy Lisa éppen az egyik nagymenő lánnyal veszekszik. A festett vörös hajú lány, ugyanúgy mint a többiek egy képet mutatott Lisának. Pont a lány mögé értem és átkaroltam derekát. A készüléken ugyanaz a kép volt, mint amit tegnap este láttunk.

Lisa egy helyes fiúval az iskola udvarán lévő nagy fa alatti padon ült. A fiú fogta párom kezét miközben egymás szemeibe néztek. A fáról az elsárgult levelek úgy hullottak, mintha arany hópelyhek lennének, ezzel még romantikusabbá téve a fotót, amiről a pletyka kering.

- Te még mindig képes vagy megölelni? Nem tudod mi történt? - szegezte nekem a kérdést gúnyosan. Egyáltalán nem ijedtem, meg mert felismertem Jacksont. - Kilyan komolyan, de gáz már, hogy Lisa is megcsal téged. - folytatta - Habár ezt a srácot én akartam magamnak! - taposott rá a párom lábára.

Beálltam közéjük.

- Jackson Lisa bátyja, szóval úgy beszélj, és hagyj minket békében.  Ha bármit is akarsz tőle Lisával jóban kell lenned. A végén még kitalálalja Jacksonnak, mit csinálsz vele. - megfogtam Lisa kezét és egy üres tanterembe rángattam. Hallottam a kinti ordítást.

- HOGY LEHET, HOGY PRANPRIYA MR SENKIVEL JÁR? - szűrődött be a folyosóról.

Vettem egy mély levegőt.

- Ne haragudj Lisa, hogy szenvedned kell. Nem így akartam.

A mondatomat Lisa ajkai szakították félbe, ahogy a lány rövid csókcsatába hívott, ezzel elhalgatattva engem.

- Nélküled sokkal rosszabb és unalmasabb volt az életem. Tízezerszer boldogabb vagyok, hogy itt lehetek veled. - nézett mélyen a szemembe - Na tegyük oda magunkat ezen a napon! - vette fel mosolyát és biztatóan ökölbe szorította kezét.

- Jó... Oké!

Elindultunk az első órára, és nagynehezen végighúztam a napot.
Hazafelé séta közben Lisa pár perc néma csend után megszólalt.

- Az a kép akkor készült, mikor aláírtam a szerződést.

- Nem kell magyarázkodnod. Bízom benned.

Egyenesen előre bámult és felhúzta felém eső kezén a pulcsiját.

- Bár nem látszik a képen, akkor vágott meg. A heg csak akkor tűnik el, ha bontjuk a szerződést vagy mindketten teljesítjük. Viszont durván felszakad és vérzik annak, aki megszegi. - pillantott rám, majd visszahúzta pulcsiját.

- Akár bele is hallhat?

- Akár!

- Ez elég veszélyes, hisz te végig ellene játszasz.

- Tudom, de rengeteg kiskapu van a szerződésben. - zárta le a témát - Legközelebb vegyünk kabátot, kezd hideg lenni. - húzta összébb pulóverét.

- Mindenképp! Én is kezdek fázni. - kotortam elő a lakáskulcsot.

Ahogy beléptünk a házba, üres dobozok és bőröndök hevertek szanaszét.