From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

46. Fejezet

LISA

A két hét a mai napon telik le. Nagyon hiányoztak nekem a lányok, de Kilnek még jobban. Kézenfogva néztük, ahogy a kisbuszok leparkoltak és a lányok egymás után száltnak ki. A tolongó rajongók között próbáltuk Angieéket keresni tekintetünkkel. Végül beletörődtünk és Hyo kocsijához sétáltunk, hogy ott várjuk a lányokat. A jármű az Entertainment garázsában parkolt, ahol már a rajongók sikolyait tompábban lehetett csak hallani. Alig tíz perc várakozás után, már a lányok nyakába ugorhattunk.

- Hyo... Van egy meglepetésünk otthon. - mondtam a vezetőülésben ülő, erősen az útra koncentráló lánynak.

- Uhh, nagyon várom. - csillantak fel a szemei.

- Hát, nem tudom... - motyogtam magam elé, így valószínűleg ő nem is értette.

A kezem szabályosan remegett, amikor lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét. Bent Yvette a nappaliban tévézett.

- Nem mondtam már nektek, hogy ha elmentek kapcsoljátok le a tévét?! - szidott meg minket Angie és a nappali felé indult, de az ajtóban, amikor meglátta a bent ülő lányt, lefagyott.

- Mi az, édes? - ment utána Hyo is, aki meglepetségében elejtette a táskáját és a mobilját.

- Yvette! - rohant felé tárt karokkal, de meg is torpant, mikor látta Yvette érdektelenségét. Nos hát igen, ő nem az az összebújós, ölelkezős típus.

- Szia, Hyo! Rég találkoztunk. - állt fel a fotelből - Beszélni szerettem volna veled.

- Miről? - kezdtek el társalogni, míg mi a többiekkel a bőröndöket rendeztük.

Nem bírtam ki, hogy ne halljam, miről beszélgetnek, ezért résnyire nyitva hagytam a szobaajtót és úgy pakoltunk tovább a többiekkel.

- Tudom, ez szokatlan, de szeretnék védencet, anélkül, hogy vissza kéne mennem a mennybe. - tért rögtön a lényegre - Lehetséges lenne?

- Hmm, talán. - válaszolt kis idő elteltével - De van egy feltételem.

- És mi az?

- Az alvilág a palota megtámadására és elfoglalására készül. A feltételem, hogy az oldalamon kell harcolnod és az életed árán is küzdeni. Benne vagy?

- Benne. - válaszolt egy kis hezitálás után - Mi a terv? - a következő fél órában a lehető legrészletesebben kibeszélték az akciót.

A család már szerte foszlott, mindenki össze-vissza lábadozott a kis lakásban, így alig tűnt fel nekik, hogy elkiáltottam magam, hogy "elmentem".

Jackson szerint halaszthatatlanul beszélnünk kell. A háztömb bejáratánál várt, ahogy azt írta is.

- Szia, Lisa! Szebb vagy mint valaha. - bókjára csak bólintottam egyet - Minden a terv szerint halad. Busanban tényleg találtunk egy személyt, aki körül elég furcsa dolgok történnek, bár buzgón állítja, hogy ő neki semmilyen királynőhöz nincs köze.

- Csak szökni akar. - legyintettem a kezemmel. Azért sajnálom szegényt, hogy meggyanúsították valami olyannal, amihez semmi köze. De inkább nézem végig egy idegen halálát, mint a fehér hajú angyalét.

- Tudom. És a kastélyt is megtaláltuk, ami azt jelenti, hogy a következő lépés, hogy Lucifer felvisz a mennybe. Ma este érted jövök, addig búcsúzz el mindenkitől, de senkinek se áruld el a titkot.

- Természetesen. - bólintottam - Akkor én megyek is, ha nincs más.

- Menj csak, szia! - vette ki egyik kezét a zsebéből és intett nekem.

Fent mindenkit összehívtunk és én is, és Hyoék is beavattak mindenkit a fejleményekbe.

- Akkor ma este én és Yvette a mennybe megyek, Lisa, pedig a pokolba. Angie, vigyázz Kilyanra, nehogy baja essen. - zárta le Hyo a beszélgetést.

- Én is harcolni szeretnék Hyoval... - mormogta Kil karba tett kezekkel.

- Hogy mi?!

- Hyo annyi mindenben segített nekem. Ha nem lenne, valószínűleg már nem is élnék. Az a jármű már elcsapott volna vagy akármi. Ha ő ennyi mindent tett értem, tartozok annyival, hogy én is megvédem. Nem kell lenézni, csak azért, mert 16 éves vagyok. Ha akarok igenis erős vagyok, márpedig Hyoért mindent meg fogok tenni!