From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

44. Fejezet

KILYAN

- Kilyan, kérdezhetek valamit? -kérdezte Lisa a reggeli kávénál.

- Ne kímélj!

- Miért van körülötted ennyi természetfeletti?

- Nem tudom. - hirtelen bevillant egy emlék kiskoromból - Jashin? Az lehetetlen! - suttogtam magam elé.

- Tessék?

- Csak egy gyerekkori emlék, de lehetetlen, hogy az legyen az oka.

- Meséld el! - nézett rám csillogó szemekkel.

- Sátorozni voltunk a családdal. Még minden rendbe volt. Anyáék még Angiet se csesztették. Én 5 voltam, Angie 11. - kezdtem el mondani a történteket - Egy erdő szélén lévő tisztáson szálltunk meg. Angieval bújócskáztunk, és én elindultam mélyen be az erdőbe. Egyre mélyebbre és mélyebbre jutottam, de nem zavart, hogy egyre homályosabb lesz minden. Aztán elbotlottam egy fa gyökerében és legurultam egy dombon. Nem fájt, mivel a föld puha volt és moha lepte a terület nagyrészét. Megálltam, mert nekigurultam valaminek. Egy bunker volt az. Előjött belőle egy olyan gyönyörű lány, amilyet még soha nem láttam azelőtt sehol se. Eléggé alul volt öltözve és fehér haja bevilágította az erdőt. Alulöltözött volt, de csak az arcára és a szárnyaira tudtam figyelni. A színeire már nem emlékszem, de az egyik szanaszét volt vagdosva és már élet sem volt benne. Lágy, mégis fenyegető hangon szólt hozzám.

- Üdvözöllek halandó! Megtaláltad a megtört szívek istennőjének rejtekét! Meg kell öljelek és magamhoz láncoljalak. - ekkor hirtelen lenézett rám, a rémült fejemre és lejjebb szállt - Drága gyermekem. Eltévedtél? -nézett rám már másmilyen arccal - Mi a neved?

- K... Kilyan Asano. - válaszoltam remegő hanggal.

- Én Jashin vagyok. A megtört szívek istennője. Mit keresel ilyen mélyen az erdőben?

- A... a nővéremmel bújócskázunk és ilyen mélyre jöttem.

Láttam, hogy erősen gondolkodik.

- Rendszerint most meg kéne öljelek és magamhoz láncolnom. Innen még senki nem ment ki élve. Nagyon nem örülök, hogy megtaláltad a rejtekhelyemet. Valamit ki kell találnom.

- S... senkinek nem mondom el mi történt itt és hol vagy. - mondtam remegve.

- Tudom. Visszaengedlek a nővéredhez és a családodhoz. Viszont nem következmények nélkül. Mostantól életed végéig vonzani fogod a természetfeletti lényeket. Akik vagy ártanak, vagy nem, a természetüktől függ. - lehajolt hozzám és rámfújt. A nyakamba akasztott egy láncot, amin egy fura jel volt - Ha az emberek túlságosan észreveszik a természetfelettieket vagy csak szimplán bántanak másságod miatt, csókold meg a jelet és ott leszek. Most visszaviszlek az erdő szélére. - Csettintett és hirtelen az erdő szélén találtam magam.

- Megvagy! - kiáltott fel Angie - Honnan van az a nyaklánc?

- Találtam az erdőben. - válaszoltam neki és pólóm alá rejtettem. 

Aztán anyáék elvették a nyakláncot, és eldugták valahol a lakásban. - fejeztem be a történet mesélését.

- Wow... nem égi, nem alvilági, de nem is földi. - ilyesmit mormogott az orra alatt - Köszönöm, hogy elmesélted. -nézett fel rám - De a jó része, hogy megtaláltalak - mosolygott rám.  Ekkor megint jelzett a videochat program a laptopomon. 

Odamentünk, Hyo hívott megint.

- Sziasztok! - köszöntem nekik, mert megint ketten jelen voltak.

- Srácok... én tartozok egy történettel. - nézett a kamerába, majd Angiera.

- Hallgatunk. - mondta Lisa.

- Lis emlékszel még arra a lányra, akivel akkor találkoztunk, amikor elmentünk kiszabadítani Kilt?

- Pozitív. - bólogatott Lisa.

- Elmesélek egy történetet, de tisztázzuk hogy ki is ő. A neve Yvette Morte Angelus. A halál hírnöke, illetve az emberek védelmezője. A jó embereket lényegében ő hozta fel és minél több időt próbált nyerni az embereknek. Na de, ugye Lisa te biztosan észrevetted, hogy bukott. És... én buktattam el. Ezt szeretném elmesélni. Yvette védence egy aranyos lány volt, aki 10 volt, amikor meghalt, nem is véletlenül. A teljes történet az, hogy a lány és családja tengerparti nyaraláson volt. A szülei nem aggódtak, mert csemetéjük remekül jól úszott, illetve azon a strandon voltak az adott ország legjobb vízimentői. A lány épp egy jetskivel száguldozott. Miközben az égen, a lány fölött Raiden kikezdett Yvette-el. - a Raiden név hallatán Lisát kirázta a hideg - Raiden egy kis senki volt. - mesélte Hyo, amikor látta a 'most mi van' arcomat - Egészen addig, ameddig ki nem találta, hogy minden természetfeletti felett uralkodni akar. Minden nemzetiséghez ellátogatott, hogy tanítsák meg a nyelvét. Akik ellenkeztek, azok meghaltak. Sajnos a szilfeknél a szél irányítóinál már elég nagy uralmat szerzett.

- Ha jól emlékszem a nyugatiak álltak csak ellen. -csacsogott bele Lisa.

- És csak egy nyugati maradt életben, igen. - vette vissza a szót Hyo. - Amikor Yvette tiltakozott, hogy megtanítsa az Angyalok nyelvén és angyalerőt adjon neki, Raiden szélvihart zúdított a lányra és Yvettere. A szél által létrehozott hullámok a lányt a víz alá temették és nem engedték a felszínre jönni, illetve Yvettet elsodorta a szél, és bármennyire is próbált visszajutni, nem tudott. Amikor elbukott és elvettük mindkét szárnyának fehér színét, úgy ismertem a történetet, hogy Yvette megakadályozhatta volna a szelet. Mire megismertem a teljes történetet, túl késő volt. Yvette már a földön barangolt és bűnhődött védence elvesztése miatt. - nézett fel Hyo.

- N... nővérem mindenki követ el hibákat. - próbáltam nyugtatni.

- DE NEM ÍTÉLHETTEM VOLNA EL AZ IGAZSÁG TUDTA NÉLKÜL! - ordított sírva, mire Angie szoros ölelésbe vonta - B... bocsánat, csak ezzel tartoztam. Nemsokára találkozunk. Sziasztok! - bontotta a vonalat.

- Ez kemény volt. - jegyezte meg Lisa, majd hallottam az ajtócsengőt és egy félénk hangot.

- Hyo... Királynő...! Itthon vagy?

Reflexszerűen nyitottam ajtót és egy lány állt velem szembe.

- Te vagy Yvette Morte Angelus? - kérdezte Lis.

- I... igen.

- Gyere be! - invitáltam beljebb a számomra ismeretlen bukottat.

- Hyo itthon van? - nézett rám.

- Nem, nincs. Wellnessben van, de nemsokára hazajön.

- Addig szívesen látunk. - mosolygott rá Lisa.

- Köszönöm. - nézett ránk a lány.

A/N

FIGYELEM! Jelen fejezet történetének ötletét Arina, illetve Shannon Messenger adta, én csak megírtam/átfogalmaztam a történetet és vettem át bizonyos karaktereket. 

Szép napot/estét bármikor is olvasod ezt.

KILYAN~