From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

49. Fejezet

LISA

Lassan egy hónapja, hogy a királynő oldalán harcolok hivatalosan is. Miután megszűnt a szerződés az angyalok oldalán folytattam a háborút. Démonként sosem fogadtak volna itt el, de egy kis hazugsággal tökéletesen beépültem a hadseregbe. A démonok egyre többen és többen vannak. Rengeteg angyal veszett oda és már szinte az összes őrangyal is harcol, ami nagy tragédia. Míg harcolnak nem tudják védeni a védencüket, mert minden energiájukat és figyelmüket a birodalom védésére fordítják. De ami még nagyobb probléma, az az, hogy ha az őrangyal meghal, a védenc is, és sorra pusztulnak az angyalok. Szegény, éppen a mennybe kerülő újoncoknak is szinte rögtön hadba kell állni, ahelyett, hogy megkapnák a kiérdemelt nyugalmat. Minden Jackson tervei szerint megy...

Lassan betörik magukat egészen a palotába. A démonok még sosem voltak ilyen erősek, de ennyi halál látta után, érthető, hogy megszívták magukat energiával és elszántsággal. A terveik szerint a következő lépés, a királynő megtámadása. Hyo, mint mindig, most is nagyon makacs és nem engedi, hogy megszöktessük. A végsőkig akar harcolni és gyávaságnak tartja a megfutamodást. Jobb szereti a becsületes kudarcot, mint a gyáva győzelmet. Igazi angyalkirálynő.

A mai napon már a palota külső területére is betörtek és egyre közelebb kerülnek. Az angyalok egyre gyengébbek és fáradtabbak.

Néhány védőruhát kaptam magamra a szárnyakon kívül és megfogtam erős markolatú angyalkardomat.
A hangos kiáltások és fájdalmas nyögések felé indultam, mikor az egyik folyosóról kard hangját hallottam. Odasurrantam és bekukucskáltam. Lehetetlen...

Jackson és Hyo párbajoztak. A fiú egyre jobban sarokba szorította őt, míg végül mozdulni se tudott a szorítástól.

- Most hogy érted magad? Milyen elnyomásban éli? - kérdezte Jackson ördögi mosolyával az arcán.

- Én legalább nem futamodtam meg és becsületesen játszottam. - sziszegte vissza.

- Akkor most büszkén fogsz meghalni. - lépett kettőt hátra, hogy aztán lendületet véve szúrja bele Hyoba a démonpengét.

- Jááááh! - amilyen gyorsan csak tudtam futottam és beálltam a királynő elé, a kardomat Jackson felé tartva. Nem volt ideje már megállni mozdulatában így az ő kardja belém, az enyém pedig belé vágódott.

A fém fájdalmasan hatolt bőrömbe, de a páncél szerű ruházat megvédett, így  egy mélyebb szúrással megúsztam. Jackson riadt tekintettel esett a földre.

Hyo mögöttem még mindig le volt sokkolódva.

- Minden rendben? - guggoltam le a lányhoz, aki még a történteket dolgozta fel.

- I... Igen. - rázta meg a fejét, ezzel visszatérve a valóságba. - Ezt inkább nekem kéne kérdezni. - mutat a vérző területre.

- Semmiség. De előbb...! Várj egy kicsit. - undorodva bár, de megfogtam a saját vérében heverő Jacksont és a palota kertrészlegébe vittem, ahol javában folyt a kardvívás. Egy határozott mozdulattal dobtam a holttestet a tömeg közé. Először föl sem tűnt nekik, de kis idő múlva realizálódott bennük és rettegve vonultak vissza.

A fájdalom egyre jobban erősödött a hasamnál. A palotában a fal mellé lecsúszva hasamat fogtam, míg teljesen el nem terített a sötétség.