From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

4. Fejezet

LISA

Ahogy elhagytam Kilyan szobáját, és nappalra visszatértem szokásos kis kuckómba, a pokolbéli szobámba és elkezdtem használni egyik képességem a sok közül. Hirtelen egy 360°-os képet láttam magam előtt. Égett olajszagot éreztem. Néhány szürke fémszekrény, pad és egy stóc, logóval ellátott sötétkék kötény. A következő pillanatban nyitódott az ajtó és belépett rajta egy göndör hajú fiú. Egyből tudtam, hogy Kilyan az.

- Szia bozont! Látom még nem döglöttél meg. Pedig kéne. - érkeztek is az első beszólások.

A fiú, mintha meg sem hallotta volna, indult el felém. Nagyon megijedtem, hogy lát, majd eszembejutott, hogy az lehetetlen. Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, talán egyszer még a szemembe is nézet, de ez persze csak a véletlen műve lehet.
Ledobta a mögöttem lévő pad szélére a táskáját és kutakodni kezdett benne. Miután megtalálta a kulcsot és kinyitotta az egyik fémdobozkát, amibe bevágta a taskáját, elővette zsebéből a telefonját. Leállította a zenét, majd a táskája után dobta azt is. Miután rázárta a kis lakatot, leemelt egyet a kötények közül és nyakába akasztotta.
Pár pillanat múlva egy szőke, szemüveges, negyvenes éveiben járó, duci hölgy jelent meg az ajtóban. Az összes tinédzser szeme azt sugározta, hogy "Csak a forró olaj mellé ne legyünk beosztva."

Szerencséjük volt a kis nyomorékoknak, bár én azért jót nevettem volna pár megégetett ujjon vagy izzadságtócsában szenvedő fiatalon.

Felszolgálónak állították be őket. A fiú minden mozdulatát követtem. Nagyon ügyes volt, bár néha egy-egy bakit vétett, amikre rögtön jöttek a beszólások. Nagyon meleg volt. Nem csak a forró olaj által leadott hő miatt, hanem a hétágra sütő nap az égbolt közepén is rekkenő hőséget adott. Gondolatmenetemből egy ismerős hang zökkentett ki. Abbahagytam képességem használatát és a hang forrását kezdtem keresni.

- Nini! - láttam meg legjobb barátnőm egy lánnyal az oldalán. Odarohantam hozzá és megöleltem.

- Szia, Lis! Arra gondoltunk, hogy nem lenne kedved eljönni hétvégén szórakozni?

Hogy mi? Jennie! Milyen kérdés ez?! Persze, hogy menni akarok! Olyan rég voltunk már.

- Dehogyneeem! - kezdtem el ugrálni örömömben. - És ő ki? - mutattam a szőke szépségre mellette.

- Jah, ő! Lisa ő Rosé! Rosé ő Lisa! - mutatott ránk felváltva, ahogy a neveink mondta. - Mostanában sokszor fogod látni őt, nagyon rendes lány, majd meglátod. - egy bólintással nyugtáztam, hogy remélem tényleg igaza van.