From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

12. Fejezet

KILYAN

- Öcsi, még ma este pakolj össze, mert holnap korán indulunk. - adta oda a jegyet.

- Rendben.

Megint a kapucsengő ébresztett fel az álmodozásból.

- Ki az?

- A nővéred! - érkezett a jól megszokott válasz.

Beengedtem.

- Angie? Hyo megint itt van.

- Legalább tesós este lesz megint.

Kinyitottam az ajtót.

- Szia, Hyo, gyere!

- Ne haragudjatok. Itt aludhatok? Hogy holnap egy helyről indulhassunk.

- Persze. - szólt Angie.

- Lehet megint tesós az alvás? Ha titeket nem zavar.

- Engem nem. - mosolyogtam.

- Én kinn alszok a kanapén a szokásos helyen.

- Angie, ne már. - mondtuk egyszerre.

- Csak én horkolok, és nem akarok zavarni.

- Múltkor nem is horkoltál. Emiatt ne aggódj. - mondta Hyo.

- Akkor felőlem lehet. - kuncogott Angelita.

Hamar ágyba bújtunk, mert holnap korán kell kelni. Mindigis szerettem, ha mehettem backstagebe, de most aggódtam. Egész este Lisán jár az eszem. Nagyon sajnálom, hogy nem lehet velem mindig, mint egy legjobb barát vagy... vagy, mint a barátnőm. Elképzeltem, milyen boldogok lennénk, ha összejönénk. Mindent megadnék a boldogságáért. De persze ez csak az agyam szüleménye, amit a fáradság okoz, mégis képtelen vagyok kikapcsolni. Egyszer, mintha láttam volna Lisa körvonalait, de amilyen hamar jött, olyan hamar ment is. Hajnali kettő körül éreztem, hogy nehezedik a szemem. Hiába nem akartam már elaludni - mert két óra múlva kelni kell - nem tudtam megküzdeni szemhéjjammal.

Hyo hangjára keltem. Valamin összekaptak Angievel. Komásan ültem fel az ágyban, ahol már csak én voltam. A bőröndöket már elvitték a szobából. Kinyitottam az ajtót, de amint meghallottam a mondatfoszlányokat meg is torpantam.

- Fel kéne kelteni! Így soha nem fogunk elkészülni! - hallottam megint Hyo hangját. Elégszer mentem már velük ahhoz, hogy tudjam, ilyenkor csak az idegesség beszél belőle. Én is izgulnék. Bár én sokkal jobban igzultam, mikor az első mixemet mutattam be Hyo segítségével.

- Este sokáig forgolódott, majd el elintézem helyette is a dolgokat, hagy pihenjen. - védett Angie.

Nem akartam tovább hallgatni. Kómás fejjel indultam meg a nappali irányába, ahonnan a hangok jöttek.

- Mostmár mindegy, felkeltem. Átöltözök és részemről mehetünk is. - úgy tettem, ahogy mondtam. Mivel tudtam, hogy a lányok még sokáig fognak készülődni elmentem és emberi külsőt varázsoltam magamnak. Hagytam egy cetlit a párnám sarkánál, amin Lisának üzentem. Nem volt feltűnő, de remélem ő megtalálja.

Hat óra körül el is hagytuk a lakást nagy táskáinkkal együtt. Betértünk egy pékségbe, ahol vettünk egy-egy kakaós csigát és a kitett asztalok mellett el is fogyasztottuk azokat. Mire végeztünk, annyi volt az idő, hogy hívtunk egy taxit, ami elvitt minket az Entertainment elé, ahol már egy nagy csoport kisbusz várt minket. Mivel Hyonak a bandához, Angienek a háttértáncosokhoz, nekem pedig az egyéb emberek közé - mint például sminkesek, stylistok - kellett beszállnom szétszakadtunk arra a pár órára míg át nem értünk Busan városába, az első célállomásunkra, ahol Hyo bandával és soloban is fel fog lépni. Nagyon várom már. Biztos megint óriásiak lesznek, mint mindig.