From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

48. Fejezet

LISA

- Hogy is lenne bármi baja a mi kedves királynőnknek... - lökte be az ajtót Jackson és egy hirtelen mozdulattal leütötte Yvettet.

Basszus! Ezt nem hiszem el! Követett?

- Csak nem szerződést szegsz? - nyúlt pulcsim ujjához, amit megemelve, megmutatta kissé felszakadt hegemet.

- Csak az infó érdekében tettem. De te ezt is elrontottad! - löktem le kezét magamról.

- Na, persze... Ne élj vissza a bizalmammal. - ment ki az ajtón és újra kettesben hagyott a földön fekvő lánnyal.

- Jól vagy? - próbáltam segíteni neki, hogy magához tudjon térni több-kevesebb sikerrel.

- Igen, jól. De őt ki kell tenni innen! - állt újra két lábra és az ajtó felé indult. - Várj meg itt. Ne mozdulj!

Úgy tettem, ahogy azt kérte. Órákon keresztül várhattam már rá. Kissé kezdett hűvös is lenni, ezért összébb húztam magam a sarokban. Egy közepesen nagy szoba volt. Mindnégy falát tükrök borították és a velem szembeni sarokban egy hangosító állt.
Lábaim maguktól indultak meg a terem közepére, ahol egy mély sóhaj után elkezdtem a kedvenc számomra mozogni. Bár a zene csak a fejemben szólt, testem teljes összhangban volt vele. Egészen átmelegedtem, mikor a zene végére értem.

- Woah~ - jött be Yvette tapsolva. A tudatra, hogy végignézte a bénázásom, zavarba jöttem és arcomat a kezeimbe temettem. - Nagyon jól táncolsz. Még régen Hyo és én együtt gyakoroltunk itt a legjobb bandák koreográfiáit. - jött be és lepakolta a hátán lévő óriási zsákot. - Akkor döntötte el, hogy ő idol szeretne lenni. - pakolt tovább - Nézd csak! Vedd le a pulcsid! - utasított egy nagy fehér mű szárny szerűséggel a kezében. - Mivel nekem elég csúnya a szárnyam, és tépett mindenkinek leesne, hogy bukott vagyok. De mivel most a kiátkozásom ellenére Hyo mégis felhozott, odaadta nekem ezeket a szárnyakat. Bár gyakorlatilag semmire sem jó, nem fognak kételkedni a kilétedben. - erősítette pólóm alá - Viszont ki kell vágnom a ruháidat hátul a két szárny helyén. - vett elő egy ollót és néhány határozott mozdulattal szétvágta azt. Én csak mint egy bábu álltam ott, és tűrtem ahogy öltöztet.

- Köszönöm. - válaszoltam megilletődve, miután minden ruhadarabom visszavehettem és az óriási szárny is ott ékeskedett a hátamon. Az első pár lépésnél majdnem hanyatt estem a hátra húzó súlytól, de végül csak-csak megszoktam.

- Mehetünk?

- Ühüm.

Ahogy Yvette ígérte, tényleg könnyen befogadtak így hamar fel tudtam térképezni a terepet. Bár nem tudom minek köszönhetem a segítségét, hisz ő is tudja, hogy ellenük szövetkeztem, elmondhatatlanul hálás vagyok neki.  Éjszakákon át szerkesztgettem a rajzot, hogy mennél élethűbb legyen. Az őröket és az őrségváltásokat is feltüntettem, de az utóbbiakat fél órával későbbre írtam, ezzel megtévesztve Jacksont és csapatát. Alig 4-5 nap múlva már a kész tervrajzzal a kezemben igyekeztem Jackson felé. Múltkor sikerült idejében megszöknie Yvette és az őrség elől és most egy erősebb helyen bujkál néhány démonnal, akiket időközben még felhozott Lucifer.

- Jackson! - szólítottam, hátha hirtelen a semmiből előttem terem ezen a kihalt helyen.

- Mit akarsz? - sétált ki a fák közül.

- Az alaprajz. - nyújtottam át neki a lapot. - A bejáratok, őrség és őrség váltás is fel van tüntetve, ahogy kérted. - tettem keresztbe magam előtt a kezem és a reakciójára vártam.

- Szép munka! Akkor végeztünk is. Remélem még számíthattok rád. - bólintottam, megfordultam és visszamentem azon az ösvényen, amin jöttem. A csuklómon hirtelen fájdalmat éreztem egy pillanatra, majd fényesen ragyogni kezdett pár másodpercig. Felhúztam a ruhám ujját. A szerződés hegének nyoma se látszott.

A heg eltűnt. Várjunk csak... Ha eltűnt, akkor már szabad vagyok. A jó hírtől új energiára kaptam és szaladtam vissza a palotába elmesélni Yvettenek a történteket.

A palotába érve rögtön Hyo lakosztálya felé vettem az irányt. Tudtam, hogy ott kell lenniük a lányoknak, hiszen még alig kelt fel a nap.

- Lányok, lányok keljetek! - ugrottam az ágyban fekvő lányokra egymás után.

- Mi történt? - motyogta kómásan Yvette.

- Eltűnt. - ugráltam örömömben a szoba közepén.

- Mi tűnt el? - kérdezte zavarodott Hyo.

- A heg. Vége a szerződésnek.

- Tényleg? De hisz ez csodás hír. - pattant ki Hyoék szeme.