LISA
Szívesen maradtam volna még, annyi megbeszélni valónk van, de nem lehetett. Utam egyből Jennie háza felé vettem. Hiába kopogtam nem nyitotta ki. Tudtam, hogy hol van a pótkulcs, ezért keresni kezdtem. Hamar meg is találtam. Beillesztettem a zárba és két fordítás után már nyílt is az ajtó. Beléptem és becsuktam magam után azt. Ahogy a nappaliba értem, egyre hangosabb nyőgéseket hallottam a fürdőszoba felől. Nem először történt már meg, hogy megzavartam valakivel. Bármennyire is úgy hangzik, mintha pedofil lennék, az miatt, hogy a nappaliban megvártam míg elhalkulnak, nem vagyok az. Örülök, hogy boldogok és mostmár én is az leszek. Remélem... Határozott léptekkel elsétáltam a fürdőszoba elött és közvetlen előtte megköszörültem a torkom, de nem álltam meg. Kis idő múlva Jennie nevét kezdtem kiabálni.
- Jennie! Itthon vagy? Valami fontosról szeretnék veled beszélni. - kis csend - JENNIIIIE?
- Lisa? - hallottam meg bizonytalan hangját. - Várj egy kicsit, épp fürdök.
- Oké. A nappaliban várlak titeket. - pár halk szitokszót kaptam válaszul, mert lebuktak. Míg vártam a két jómadárra, dobtam egy üzenetet Jisoonak, hogy ő is jöjjön ide, mert jó hírem van. Bár most nem feltétlen az lenne a téma...
Míg Jennie magabiztosan és kíváncsian jött felém, mögötte Rosé pont az ellentéte volt. Egy kicsit sajnálom, de mellettünk meg kell szoknia...
- Van valami kajátok? - a hasam már olyan hangokat adott ki, mint egy kitörni készülő vulkán.
- Persze, szolgáld csak ki magad! - mutatott a konyha felé Jen. Míg én a finomabbnál finomabb falatok közül válogattam, a lányok betettek valami zenét alapzajnak.
- Áthívtam Jisoot. Nemsokára itt van. - megyek vissza a lányokhoz a főképp nasikban bővelkedő tálcával.
- Imádom, mikor átjössz, megzavarsz - nézett rám csúnyán - és még házigazdát is játszol a házamban. - vett el pár kekszet a tálcáról.
- Oké, bocsi. És tényleg bocsi. - pillantok oldalra Roséra, aki időközben visszaért Jennie hálójából, ahol párja ruháiból próbált magának valami normális szerkót varázsolni. - Elmenjünk valahova? - tettem fel a kérdést, bár úgyis tudom, hogy fölösleges.
- Ha már itt vagyunk, maradjunk.
Pár percre rá hangos kopogást hallottunk. Hiába nem az enyém a ház, de - mint Jennie is mondta - most én vagyok a házigazda.
- MEGYEK MÁR! - ordítottam az ajtónak, de nem maradt abba a hangzavar. - NYISD MÁR KI, TE BAROM! - és ekkor kinyílt végre az ajtó. Jisoo csak egy szemforgatással díjazta, hogy nem próbálta meg hamarabb. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett a nappaliban és a nasimból kiszolgálta magát, a lényegre tértem.
- Szóval emlékeztek arra a napra, mikor, összejöttem Jacksonnal? - néztem rájuk kérdőn. Már lassan egy hónapja volt, ha nem több.
- Persze! - válaszolták szinkronban.
- Van valami ötletetek, hogyan rázzam le úgy, hogy ne bántsam meg?
- Már nem szereted? - kérdezte Rosé félve. Megráztam a fejem, de nem voltam képes kimondani. - Úgy a legtisztességesebb, ha ezt leültök és megbeszélitek.
- De nem akarom megbántani... - már a sírás határán voltam, mert tényleg nem akartam neki rosszat, de egyszer rá kell jönnie és szeretném, ha ezután még azért beszélgetnénk néha.
- Akkoor... Nincs más választásunk, mint hogy ő jöjjön rá és érezze azt, hogy már nem akar veled tovább. - vetette fel az ideális ötletnek tűnő ötletet. Szinkronban bólintottunk rá.
- És mégis hogyan?
- Majd én rábeszélem, hogy vigyen el randira. - kacsintott Jisoo. Ők ketten elég jóba lettek mostanában, de féltékeny sosem voltam miatta.
- Hwaiting! - néztek rám bíztatóan.
Nehéz egy napnak nézek elébe...
أنت تقرأ
From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*
أدب الهواةDémonnak lenni nem is olyan szórakoztató, mint azt a naiv emberek hiszik. Nem vagyunk olyan szabadok, mint azt gondolják. Mi is csak egyfajta csicskák vagyunk, akik az ördögnek engedelmeskednek és megbüntetik a bűnősöket. Elhitetik velünk, hogy az...
