From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

13. Fejezet

LISA

Este szokásos módon Kilyan szobájába vettem az utam. Ahogyan odaértem meglepetésemre két lány társaságában találtam. Rosszul esett. Nagyon is. Miután egy pillanatra összeakadt Killel a szemem, jobbnak láttam ha eltűnök.

Egy másik áldozat után kutattam, amit sikeresen meg is találtam. Ott volt bennem a rejtett, elfolytott düh, ami szép lassan tört ki belőlem. Miután megláttam új áldozatom kibuggyanó vérét, nem bírtam tovább magammal. A lámpák villógzani kezdtek, és a TV is ki-be kapcsolt általam. Gyorsan suhantam át a szobán többször is. A lánynak ideje sem volt sikítani vagy segítséget hívni. Kezeire érintés nélkül tettem szorításnyomokat és átvágtam kétszer a torkát - a biztonság kedvéért - éles körmeimmel. Kiélveztem halálának minden pillanatát, míg végül a vére teljesen el nem állt. Mielőtt még megalvadt volna az, a szoba közepére a szokásos motívumot festettem. Egy általam kitalált jel, amiben rejtve benne van a "Lisa" szó.

Ezután visszamentem az otthonomba. Jackson várt két pohár borral. Szívesen fogadtam el a vörös italt. Frissító, száraz íze üdítően hatott torkomra. Egyre többet és többet akartam, amit a fiú is észrevett és szívesen öntötte újra és újra tele a poharam. Bókokkal halmozott, amiket kuncogva fogadtam. Apró puszikkal hintette be a nyakam, egy-egy helyen megszívva, ezzel jelezve: az övé vagyok. Felültetett a konyhapultra és úgy folytatta. Letettem a poharamat és hajába túrtam. Tettemre eltávolodott tőlem és levette rólam, alig valamit takaró haspólómat. Kulcscsontomat kezdte puszilgatni és szívni. Apró sóhajok hagyták el ajkaim, amiket hamar le is támadott. Miután kiélvezte édes ízüket fenekem alá fogva emelt fel a pultról. Lábaim csípője köré kulcsoltam és hagytam, hogy becipeljen a hálószobába, ahol ledobott az ágyra. Mielőtt újra ajkaimra hajolt volna megakadályoztam tettében. Szép lassan kezdtem gombolgatni ingjét fentről lefelé, végül találkozva kidolgozott, izmos felsőtestével. Hosszú csókcsaták után hátamhoz nyúlt és eltávolította melltartómat is.

-------------------------

Nyitogatni kezdtem a szemem. Hiába nem emlékszem a tegnap estére, amint oldalra fordultam megláttam párom az ágyban. Egyik kezével a derekamat karolta át - ami nem mellesleg csupasz, mint minden más testrészem is - másik karja, pedig fejem alatt hevert. Sajgott a fejem. Mintha ezernyi hangya veszekedne odabent, majd szétrobban. Kimásztam Jackson fogságából és miután magamra kaptam pár ruhát, a jól megszokott gyógyszeres felé vettem az irányt. Láttam, hogy két üres borosüveg hever az asztalon. Ezt szinte mind én ittam meg... Lassan, ahogyan a gyógyszer hat, jönnek vissza az emlékeim. Nagyon jó estében volt részem az biztos! Kúszik huncut mosoly az arcomra az emlékek hatására. Hallottam, ahogy azoknak főszereplője kel ki az ágyból. Gyorsan  töltöttem neki vizet és elvettem egy gyógyszert. Besiettem velük a szobába és a fiú kezébe adtam őket.

- Nekem nem kell. - utasította el. - Azt mind te ittad, édes.

- Mind?

- Én alig ittam egy pohárral.

Szóval kihasználta ittaságom. Igazi úriember, mondhatom. Bár mentségére szóljon szép emlékekkel gazdagított.

Ő hamar elment, mert dolga volt, én pedig felhívtam Jisoot.

-----------

Már este van. Nem hagy a kíváncsiság, és újból elmegyek a fiúhoz. Meglepetségemre nem csak a két lány, de a fiú sem volt ott. Tökéletes alkalom arra, hogy jobban szemügyre vehessem a kis szobát.

A nyitott ablakon már bevilágított a Hold fénye, ezzel szépen kiemelve a falak világoskék színét. A nyári égboltra emlékeztet. Rajta egy új kép jelent meg. Nemrég készülhetett. Számomra ismeretlen emberek álltak Kilyan mögött, valami stúdió féleségben. A zsebkendők szinte teljesen eltűntek. És a gyógyszerek sem hevernek a polcon, de a közös képe a lánnyal még mindig ott virított a falon. Talán az első randin készülhetett. Egy parkban ülnek és vattacukrot esznek. A lány Kilyan szája fölé tart egy kisebb csomót az édességből, ezzel bajszot varázsolva neki. Mindketten önfeledten mosolyognak. Kicsit fájt, mégis mosolyogva néztem a képet. Boldog volt... Egy apró szellő kifújta gyenge karjaim közül a lapot. Szerencsére nem vitte ki, csak az ágyra fújta. Mikor fel akartam venni, megláttam egy apró összehajtogatott cetlit a párna sarka alatt. Kiváncsian hajtogattam szét.

“Szia, Lisa!
Remélem megtalálod ezt a levelet. Csak azt szerettem volna mondani, hogy el kellett mennem 2 hétre. Ha visszajöttem mindent elmondok, és meg fogod érteni. Minden jót!
Szia, Kilyan.„

Szóval csak sulikezdésre ér haza? Nagyon sajnálom, de ha így kell lennie, akkor így is lesz. Valahogy csak elütöm addig az időt. Még egyszer elolvastam, hogy megbizonyosodjak róla, biztos jól értelmeztem e. Mikor már harmadjára olvastam egy apró szót vettem észre a sarokban. Kikerekedtek a szemeim. Egyszerre lettem boldog, szomorú és dühös.

“Szeretlek!„