From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

14. Fejezet

KILYAN

Átutazni kb az egész országon, nem kevés idő. Kb 2,5 óra. Szinte végig zenéket hallgattam. Sajnálom, hogy nem mondhattam meg Lisának, hogy örülnék ha jönne, de egy démon nem kicsi felfordulást okozna itt. Elrejtettem egy levelet a párnám alá, amiben elmondtam neki, hogy szeretem. Érdekel, hogy hány darabra fog tépni, amikor hazaérek. Az rángatott ki a gondolataim közül, hogy lefordultunk az autópályáról és egy étterem elé leparkoltunk. Odajött a turnészervező.

- Oké, akkor itt most megállunk ebédelni, Kilyan a nővéreid keresnek. - ő is már csak így emlegeti Hyot.

- Köszönöm, hogy szólt.

Gyorsan megtaláltam a két lányt.

- Sziasztok, baj van?

- Nem, csak gondoltuk, ebédeljünk együtt. - mondta Angelita.

- Ja, jó, oksi.

Kerestünk magunknak egy csendes sarkot és megint kezdődött egy családi ebéd.

- Milyen nálatok a hangulat? - kérdezte Hyo.

- Olyan...semmilyen. Mindenki bele van bukva a mobiljába.

- Nyugi... 1 óra és odaérünk. -nyugtattak.

Miután odaértünk, mindenki megkapta a szobáját. Én a nővéremmel közöset kaptam, de kicsit se zavart.

Este nem igazán beszélgettünk, mert mindketten fáradtak voltunk.

Másnap reggel, Angie idióta ébresztőjének a hangjára ébredtem, de a lány már felöltözve reggelivel a kezében várta, hogy felkeljek.

- 3 óra múlva kezdünk. Keress magadnak egy jó helyet.

-------------

A koncert kellős közepén voltunk, amikor egyszercsak valaki lövéseket adott le a színpad felé. Reflexszerűen ugrottam fel a színpadra, nem érdekelve, hogy a biztonságiak letépik a kezemet, és magam mögé rántottam Angelitát és Hyot.

A tömegből szerencsére gyorsan kikapták a lövöldözőt, de az itteni koncertet lefújták.

- Kérem távozzon! - futott oda hozzánk egy biztonsági őr és fogta meg a karom.

- Megmentette az életemet és egy nagyon jó barátom. Szinte az öcsém. És amúgy meg, a háttértáncosom öccse, és minden koncerten és buliban jelen van. Lehet, hogy új biztonságiakat kéne alkalmaznom.

- Kérem ne, elnézést. - ment máris odébb.

- Srácok? Menjünk vissza a hotelbe. - nézett ránk Hyo.

El se tudom képzelni mi történt volna, ha Lisa is a koncerten lett volna. De szerencsére senkinek sem esett bántódása.

Elment mindenki a koncert helyszínéről, mi pedig visszavonultunk a szállásra. A bandának el kellett mennie egy gyors orvosi vizsgálatra, ahol mindenkit rendben találtak.

Én és Angie már tűkön ülve vártuk, hogy bejöjjön Hyo a szobába, ahol kérdéseinkkel bombáztuk.

- Hyo, ugye jól vagy és nem esett semmi bajod? - mondtuk Angiéval szinte egyszerre.

- Srácok nyugi. Rendben vagyok.

- Nem ijedtél meg nagyon? - tettem hozzá.

- Inkább én tennék fel egy kérdést. - ült le közénk.

- És mi lenne az? - kérdeztem, amikor a szemembe nézett.

- Öcsi, te normális vagy? De most komolyan.

- Miért ne lennék?

- Te... te a saját életedet kockáztattad értünk. Ez nagyon bátor dolog volt.

- Csak megvédtem, azokat, akiket szeretek. -mosolyogtam a két lányra, akik szoros ölelésbe vontak.

- Ezt... mégegyszer nem csinálod meg! - mondta Angie.

- Akárhányszor megtenném. Mert szeretlek titeket.

Ekkor egy kopogás hallatszott az ajtón és semmit se várva a menedzser lépett be.

- Jól vannak?

- Persze, minden rendben. - válaszolt Hyo.

- Kilyan? - nézett rám a harmincas éveiben járó fickó.

- Rendben vagyok.

- Csak ennyit akartam. Viszlát. - ment volna ki, viszont beözönlött az SNSD.

- Kilyan? - nézett rám Tiffany.

- Igen?

- Köszönjük.

- Mégis mit?

- Mi a lövésekkor szétrebbentünk, de Hyo és Angie valahogy lefagytak. -folytatta Taeyon.

- A nővéreimet mindig megmentem. -mosolyogtam és mosolyogtak ők is vissza.

- Hyo jó lenne, ha visszajönnél. - mentek el a lányok.

- Nyugodtan menjél Hyo, megleszünk az öcsivel valahogy. - mosolygott Angie.

- Holnap reggel találkozunk. Jó éjt! -húzódott ki a lány.

- Szóval öcsi, ketten maradtunk. Mesélj valamit.

- Mit meséljek? Tök unalmas volt a buszút, a többit pedig tudjátok.

Azért, azt mégse mondhatom neki, hogy hiányzik Lisa.

- Lassan el kéne mennünk aludni. Hosszú nap volt a mai.

- Rendben. Én már zuhiztam.

- Én is. - nyúlt a kapcsoló felé és lekapcsolta a villanyt.

Eldőltem és hamarosan azt éreztem, hogy a nővérem magához ölel és közelebb húz.

- Szeretlek. - suttogta, majd elaludt.