From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

16. Fejezet

KILYAN

Legnagyobb szerencsémre a többi koncert zökkenőmentesen folyt le. Egyetlen egy problémába ütköztünk csak, hogy az egyik koncerten eltűnt a hangmérnök, de a lányok megbízásából beugrottam helyette. Jelenleg hazafelé utazunk. Fél óra múlva otthon vagyunk, a nap kb 1 óra múlva megy le. Végre újra láthatom Lisát. Mivel van korlátlan netem gondoltam megnézem a híradót, hogy ne unatkozzak.

~ Köszöntöm önöket. Sorozatgyilkosságról kaptunk hírt Szöulból. Az elmúlt kettő hétben minden éjjel meghalt egy ember. A gyilkos egy jelet hagy az áldozat vérével. Mindig a szoba közepére rajzolja. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz, viszont sokan természetfeletti erőre gyanakodnak.

Itt mutattak egy jelet. Amit leképenyőfotóztam.

Na én itt kapcsoltam ki. Nagy valószínűséggel Lisa gyilkolászik össze-vissza, vagyis nem szabadott volna egyedül hagynom. Remélem, azért jól van. Megcsörrent a telefonom, láttam, hogy Angie az.

- Igen? - vettem fel.

- Öcsi. Ma Hyonál aludnék. Baj?

- Nem, jó szórakozást.

- Köszi. - bontotta a vonalat.

Na akkor ma este tuti tudok beszélni a lánnyal. Engem kiraktak a ház előtt a buszból, majd felmentem és ledobtam magam az ágyamra. Még fél óra és Lisa itt lehet.

Néztem ki a fejemből, majd láttam, hogy a lány átsétál a falamon.

- Akkor? Elmagyarázod miért is tüntél el? - mondta nyugodtan, amitől még ijesztőbb volt.

- Az SM Entertainment szervezett Hyo csapatának egy nyár végi kisebb turnét Koreán belül. - kezdtem magyarázkodni. - És, mint mindig mikor tudok, elmegyek velük backstagebe. Nem akartam itt maradni, hisz egész nyáron nem voltam sehol nyaralni, csak dolgoztam és ez egy jó lehetőség volt. - figyelmesen hallgatta, hogy mit is akarok ebből kihozni, de őszintén én sem tudtam. - Tudom, hogy hamarabb is szólhattam volna, de én is az utolsó percekben tudtam meg. - sütöttem le szemem. Kis néma csend után még mindig a földdel szemeztem, mikor Lisa megszólalt.

- És ez mi? - felnéztem és megláttam a lány kezében a kis lapot.

- Hány darabra fogsz tépni?

Nem vaszolz csak lözelebb lépett hozzám, míg szinte össze nem ért testünk. Mélyen szemeimbe nézett és egyre közelebb hajolt. Ajkaink alig pár milire voltak egymástól, mikor behunyta szemét és összeérintette ajkaink, ezzel egy szenvedélyes csókba hívva engem. Egy pillanatra lesokkolódtam. Mikor észhez tértem, boldogan viszonoztam Lisa csókját. Soha nem hittem, hogy ez megtörténhet. Leírhatatlanul boldog voltam, de ott bujkált bennem a félsz, hogy ebből még baj lehet, hisz Lis egy démon. Hamar elkergettem az ehhez hasonló gondolatokat és próbáltam minden pillanatot kiélvezni. Lisa szép lassan eltávolodott tőlem. Nem tartott sokáig a csókunk, de annál szebb volt. Kissé megszeppentem és vörös arcaimat is képtelen lettem volna letagadni, de a a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.

- Egyre se. Szeretlek téged és igaz, démon vagyok, de szeretnélek téged megmenteni. Nem tudnálak bántani. Amúgy nagyon jól csókolsz. - kacsintott - Kellynek fogalma sincs mit vesztett el. - húzta bátorító mosolyra ajkait.

- Köszönöm. - húztam összébb magam.

Végre megoldódik az életem. Lisa nagyon sokat segített.

Kinyúltam a fal felé és jól megnéztem magamnak a Kellyvel készült képet, leszedtem, majd Láttam, hogy Lisa létrehozott egy lángot, amibe én beletartottam a képet, miközben mélyen a lány szemeibe néztem.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek, emberke. - mondta, ahogy kidobta a hamut az ablakon.