From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

21. Fejezet

KILYAN

Ma van az első nap a suliban. Sajnos sokat csesztetnek, de úgy döntöttem, hogy ki fogok állni magamért.

Az osztályterembe minden rosszra felkészülve léptem be, mivel épp becsengettek. Az osztályfőnökünk a nyarát ecsetelte. Szünetben odajöttek a szokásos sulis menő fiúk.

- Nocsak, nocsak. Bozontka még nem döglött meg a nyáron. - löktek meg, neki a korlátnak - Bár elbaszta volna az a kamion!

Nem gondolva a következményekre lendítettem a festett szőkésbarna fiú arca felé az öklömet. Az ütésem eltalálta a száját és az orrát. Az ujjaimon egy kis vért láttam, és hogy a fiúnak felszakadt a szája, és az orra is vérezni kezdett.

- Ezt még megbánod! - törölgette a szájából kifolyó vért, a többiek pedig kicsit hátráltak. A főnök nélkül ők senkik.

- Nem hiszem! - húztam el a szám.

- Én viszont igen! - lendítette jobb öklét, de bal karommal megállítottam mozdulatában.

- Most ha megbocsátotok... - löktem el az utamból kezének segítségével és elmentem. Pár kiálltást és átkozást hallottam még tőlük, de mintha meg se hallottam volna, mentem tovább a büfébe. Nem tudom mióta lettem ilyen, de nagyon tetszik. Talán Lisának köszönhető. Biztos vagyok benne, hogy ezzel még nem végeztek velem, de állok elébe és harcolok ellenük a végsőkig. Már képes vagyok rá. Úgy érzem, akár a világot is meg tudnám menteni. Büszkén sétáltam a büfé felé, ahol hömpölygő sor fogadott. Egy perccel becsengő előtt értem a sor elejére és kértem ki a melegszendvicset. Kettesével szedve a lépcsőfokokat siettem fel a másodikra. A megfelelő folyósóra fordulva, megláttam, ahogyan az ofő becsukja maga mögött az ajtót. Mielőtt beléptem volna, felkészültem a legrosszabbra. Egy halk kopogás után benyitottam.

- Elnézést a késésért! - hajoltam meg többször is a középkorú szőke hölgy előtt.

- Asano? - tolta fel szemüvegét orrán.

- Igen, én volnék az. - suttogtam magam elé félhangosan.

- Ha nem ez lenne az első nap, most a tábla előtt szenvedne. - mondta szokásos szigorú hangnemében. - Értette?

- Igen, tanárnő! - mondtam határozottan és hangosan.

- Fáradjon a helyére! - biccentett fejével és folytatta az órát.

Az utolsó két osztályfőnöki óra is hamar eltelt és boldogan szedtem lábaim otthonom felé. Megérkezve, ledobtam iskolatáskám és egy másikat elővéve dobáltam bele a fontosabb dolgokat és indultam meg az Entertainment felé nővéreimhez. Ezt a napot nekik is hallaniuk kell!

A portás már nagyon jól ismert.

- Helló, Dan!

- Hello, Kilyan! A nővéreid a hatodikon vannak, a táncteremben.

- Köszi!

Felmentem a cég hipermodern liftjével a hatodikra, majd a táncterembe egy kopogás után benyitottam. A lányok épp szünetet tartottak.

- Szia, Kilyan! - köszöntek rám.

- Sziasztok!

- Na mi volt ma a suliban? - kérdezték.

- Képzeljétek. Végre megvédtem magam. A legnagyobb cikizőmnek behúztam egyet. És felszakadt a szája meg az orra.

- Ezt azért lehet, hogy nem kellett volna... - nézett a mélyen szemeimbe Hyo és egy borzongás futott végig a hátamon.

A lányok főnöke feltépte az ajtót.

- Csajok, irány a kondi. Kicsi Asano te is jöhetsz. - viharzott el a negyvenes éveiben járó fickó.

- Öcsi, te most menj haza és kérlek készíts valami ehetőt, mert ma este későn megyünk haza.

- Oksi, sziasztok.

A buszom elakadt a nagy dugóban, szóval besötétedett mire hazaértem. Épp sütöttem ki a bundás kenyeret, amikor egy női kar a derekam köré fonódott. Megfordultam és Lisa állt velem szemben.

- Szia. -nyomott egy csókot az ajkaimra.

- Szia. - viszonoztam csókját.

- Láttam, mi történt ma a suliban. Ennek még következményei lehetnek.

- Nem te tanítottad, hogy álljak ki magamért?

- De ez a gyerek egy nagykutya. Az ilyen ügyeket hagyd Lisára. - zárta el a gázt és nyomott a falhoz miközben vadul elkezdte falni ajkaimat. Hallottam, hogy zörög a zár.

Eltoltam magamtól Lisát.

- Viselkedj normálisan.

Nyílik az ajtó és a nővéreim lépnek be.

- Sziasztok.

Lisa gyorsan árnnyá változott.

- Korábban elengedtek minket. Szia. -köszönt Angie - Mi a kaja?

- Bundáskenyér. - tálaltam meg és ettünk. Mint egy normális család.