From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

27. Fejezet

LISA

- MI? - hallottam meg egy női hangot a szoba felől, aztán hirtelen újra csend lett. Jackson a hang irányába fordult.

- Van ott valaki? - mutat a majdnem háta mögött lévő ajtóra.

- Nem, csak épp szellőztetek. Tudod milyenek errefelé az emberek. - Jó mentés, Lisa. Esküszöm, nagyon büszke voltam magamra egy ilyen stabil hazugság után.

- Ahh, persze. Nem véletlen nem szeretek ide járni nappal. - forgatta meg szemeit játékosan, én pedig még mindig nyújtottam felé a kezem, hogy megrázza. - Áll az alku. - fogta meg kezem.

- Szuper! Akkor szeretnél még mást? Csak mert nekem lassan készülnöm kéne. Tudod, nem jó késni az első találkozókról egy új baráttal. - mutattam az ajtó felé, ő pedig bólintott egyet.

- Akkor én mentem is. Szia! - állt fel és egy apró meghajlás után az ajtó felé indult. Kikísértem és csak azután csuktam be az ajtót, miután megbizonyosodtam róla, hogy elindult a liftje.

A szememben még mindig ott lapult a gonoszság szikrája. Az apró bökkenő csak az volt, hogy nem egy hajóban eveztem azzal, akivel szerződést kötöttem. Így, hogy beléphetek és a jobb keze lehetek, mindent tudni fogok a tervről és elöttük járhatunk.

Odasétáltam a szobaajtóhoz és bekopogtam. Halk kulcszörejt hallottam, majd nyílt is az ajtó.

- Te normális vagy?!

- Mit csinálsz, ember?!

- Te ezt most... Tényleg? - halmoztak el a kérdésekkel, én pedig próbáltam őket csitítani.

- Nem megyünk el sétálni? Olyan szép idő van. Majd közben mindent elmagyarázok.

- Nem, most magyarázd ezt meg! - rivalt rám Hyo - Te ellenem szövetkezel? Azt hittem te az én oldalamon állsz.

- Mondom MINDENT elmondok. - hangsúlyoztam ki a szót - ezt is. A parkban találkozunk nekem még van egy kis dolgom. - mentem ki az ajtón. A kis dolgom valójában csak az volt megnézzem, Jackson mentes e az övezet. Mikor kiléptem az ajtón, még pont láttam ahogy elfordul az utca sarkán. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Szóval még nem megy vissza a pokolba? Mit akarhat itt? Nappal? Egyáltalán, hogy bírja a napszényt? Na álljunk csak meg! Bírja a napfényt?! Mi az Isten??? Teljesen összezavarodtam, de remélem idővel mindenre választ kapok.

Megindultam a megbeszélt park felé. Alig öt percet ültem a rozoga padon, mikor megláttam hármuk alakját. Megvártam míg elém érnek, de a beszélésben megelőztek.

- Hallgatlak! - tette csípőre Hyo a kezét.

- Én nem akarok rosszat nektek. Sőt! Pont, hogy meg akarlak védeni.

- Azzal, hogy ellenem szövetkezel? - vágott bele a szavamba.

- Várj, hagy fejezze be, szerintem igazat mond. - intette csendre párját Angie.

- Azért léptem be, mert így mindent megtudhatunk arról, hogy mi a terv. Elöttük járhatunk. - álltam fel én is - Természetesen veletek vagyok, hisz Kilyan is védne titeket. Befogadtatok és úgy kezeltetek mintha a család tagja lennék. Mindent megkaptam és eddig sosem kételkedtetek bennem.

- Mert nem tudtuk, hogy egy mocskos démon vagy, aki ellenünk játszik. - szakított félbe újra Hyo.

- Te meg egy angyal, aki nem látja a nyilvánvalót. - szóltam vissza, ami után újra hallgattak tovább.

- Jackson az exem. Én sem bízom benne. De ha a szavát adja, akkor azt ha bele hal is betartja. Megígérte, hogy a bizalmasa lehetek és mindenről tudni fogok. Természetesen veletek is mindent megbeszélek, mert egyedül nem tudnám végig csinálni. Szóval benne vagytok? - tettem fel a leghülyébb kérdést, mert még a hülye is tudta, hogy ki fognak tagadni.

- Csajszi, te igazán jó szónokló vagy! - szólalt meg pár másodperc múlva Angie. - Engem meggyőztél. Tudom mit érzel az öcsém iránt, és én is meg akarom védeni Hyot. Deal!*

- Na jó, engem is! - adta be derekát a fehér hajú.

- Én is! - vágta rá Kilyan is.

- Köszönöm! - suttogtam - Akkor meg is van a kis csapat. Tartsunk össze! Hwaiting!

•••••••••••

*Deal! = Benne vagyok!

••••••••••

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Délután jövünk egy kis meglepivel. <3