From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

42. Fejezet

LISA

Miután Angieék elmentek már csak pár napot kellett várnunk és beköszöntött az őszi  szünet. Már az egész iskolának, tanároknak és diákoknak is egyaránt szüksége volt egy kis szünetre, amikor kiengedheti a gőzt és bepótolhatja a lemaradásait.

Első pár napon - ahogy azt szinte minden diák - csak lustálkodtunk és a két legnagyobb problémánk az volt, hogy melyik sorozatot nézzük és mit nassoljunk mellé.

Most is épp egy doramát nézünk. Kilyan lábai közt ülök és fejemet a mellkasára döntöm, miközben egy tál popcornt szorongatok a kezemben, amibe bele-belenyúlunk.
A legjobb rész közepén a csengő bosszantó hangja törte meg a figyelmünket. Kelletlenül burkolóztam ki a meleg plédből és másztam ki az ágyból, egyben Kil meleg öleléséből is.

- Ki az már! - terítettem hátamra a köntösöm - mert azért már elég hideg van a rövidujjúhoz - és az ajtó felé kezdtem csoszogni. Kilyannal az oldalamon nyitottam ki az ajtót.

- Szia! - emelte meg a kezét Jackson.

- Szia. - engedtem beljebb.

- Hát ő ki? Azt hittem egyedül élsz itt. - mutatott Kilre és nem zavartatva magát helyet foglalt az étkezőasztalnál.

- Nem kell mindenről tudnod. - húztam ki a fiókot és kivettem egy kiskanalat, majd a fagyasztóból egy fagyit és jóízűen falatozni kezdtem azt. Leültem Jacksonnal szembe, Kilyan mellé és vártam, hogy elkezdje.

- Mire jutottál? - szólalt meg, mikor a fagyi helyett neki szenteltem figyelmem.

- Ja, igen! - álltam fel és a szobába siettem, ahol felkaptam a lapot. - Feltörtem a Fővárosi Természetfeletti Kutatócsoport adatbázisát. - ültem vissza és tettem az asztal közepére a nyomtatott lapot. - A térkép azt mutatja, hogy hol és milyen erős elektromágneses hullámokat észleltek. - húztam le ajkaimmal a hideg édességet a kanálról - Nézd csak! - mutattam Busan városára. - Az elmúlt pár évben egyre erősebb jeleket észlelnek. Itt érdemes keresni.

- Én úgy hallottam, hogy Szöulban volt mostanában valami. Itt is megéri szétnézni.

- Az csak én voltam. - tagadtam gyorsan - Tudod milyen vagyok! Néha rámjön a gyilkolászás. - rántom meg vállam.

- És ez az embergyerek? - biccentett fejével a fagyimat evő fiú felé. - Ő biztonságban van? Kötődsz hozzá?

- Azt hittem tudod a sztorit, miért lettem száműzve.

- Szóval miatta hagytál el? - bólintottam - Pedig én sokkal helyesebb vagyok. - mondta halkan és végigsimított állcsontján.

- De most nem ez a lényeg!

- Oké. - bólintott - Akkor Busan?

- Igen. És nézd! - mutatok a térkép alatti jegyzetre - Itt leírja, hogy melyik városban milyen lényekre gyanakszanak a kutatók.

- Oké, köszi a segítséget. - fogta meg a papírt és indulni készült.

- Most, hogy én segítettem... - késztettem maradásra - te jössz. Mik a terveid? - ajkait megnyalva gondolkozott, majd végül tekintete Kilyanon állapodott meg.

- Küldd el a fiút és elmondom. - páromra néztem és egy biccentéssel jeleztem neki, hogy hagyjon magunkra.

- A királynő keresésével egyidőben elkezdtük a kastély felkutatását is, amivel őszintén elég hadilábon állunk. - vakarta meg tarkóját - Eredetileg ez Kim Jennie feladata lett volna, de rád nagyobb szükség volt.
Amint megtaláljuk a királynőt egy csapatot küldünk rá, ami beépülve fogja megakadályozni, hogy vissza akarjon menni a mennybe. Te, én és még pár harcosom átvesszük az irányítást a kastély fölött és egyesítjük a két túlvilágot.

- És mivan ha valahol félrecsúszik a terv?

- Kezeskedem róla. Van B tervem. - bólintottam - Akkor ennyi?

- Igen. Szia!

- Szia! - indult a bejárat felé - Egyszer meghívhatnál valamire. Úgy hallottam ez Koreában így szokás. - nézett rám csábos tekintetével, aminek régen még bedöltem.

- Majd ha a sikerünket ünnepeljük! - ami, ha belehalok sem következhet be.