From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

8. Fejezet

LISA

A buli utáni estén gondolkodás nélkül mentem a megszokott, sötét szobába. Lassan kezd kiürülni a szoba a zsebkendőktől, és a kiszóródott púder is eltűnt az asztalról. Mégsem éreztem csalódást, hogy az áldozatom nem esik egyre mélyebbre. Legbelül talán még örültem is. Még csak alig 8 óra, de Kilyan már édesdeden húzza a lóbőrt. Felvettem emberi alakom és odasétáltam a fiúhoz. Leguggoltam az ágya előtt és kitűrtem pár kósza tincset a szeméből. Egész jóképű, ha nem rejtőzne folyton a göndör fűrtjei mögé, tapadnának rá a lányok. Talán jobb is így, legalább nem kell a tinipicsákat levakarnia magáról. Lehet, hogy én szeretem, ha helyesebbnél helyesebb pasikkal vagyok körülvéve, hisz úgyis csak egy két este beszélgetek velük, de nem is tudom mit csinálnék, ha nem lennének körülöttem. Már épp azon gondolkoztam, hogy a mai este másik préda után keresek, mikor megszólalt telefonom messenger hangja, amit balszerencsémre nem csak én hallottam meg. Kil mozgolódására lettem figyelmes. Egy gyors "Na most mi legyen, baszki?" vita után a magamban, csak kikerekedett szemekkel néztem farkasszemet Kilyannal. Francba. Mire észbe kaptam volna megszólalt a fiú.

- Örülök, hogy itt vagy!

- Te örülsz annak, ha betörnek a házádba és ki akarnak rabolni? - kamuztam felvont szemöldökkel, és fogtam meg az éjjeliszekrényén heverő laptopját zsákmány gyanánt.

- Tudom, hogy te vagy az, Lisa! Láttalak múltkor is. - hogy mivaaan? Látott? - De lehetnél figyelmesebb is. Mi lett volna, ha nem egyedül vagyok a házban és meghall téged valaki? - vont kérdőre.

- Mondjuk... Visszaváltozok. - jól van, Lisa. Egy zseni vagy. Végülis igaz, magyarázkodjon ő, hogy milyen hangokat hallottak a szobájából.

Egy szemforgatás után, megint kérdésekkel kezdett bombázni.

- Hol voltál tegnap este? Kicsit hiányoztál... - hajtotta le a fejét. Istenem, de aranyos, hogy egyem meg. Zabálnivaló. Nem! Lisa, nem! Állj le az ilyen gondolatokkal. Nem lehet aranyos egy áldozat! Miket gondolsz!

- Ja, az! Volt jobb dolgom is, mint veled foglalkozni. - vágtam lenéző arcot. Asszem, ezzel most újra én vagyok főlényben. Gondolatban megveregettem a vállam.

- Ohh, értem.

- Csak nem sírt a kicsi Kilyan...?! - gúnyolódtam.

- Nem, dehogy! Sokkal jobb estém volt, mint veled szokott lenni. - tette keresztbe a karjait.

- Na, mesélj! Mi izgit csináltál? - ültem le mellé az ágyra. Kezemmel megtámaszkodtam a csípője mellett és közelebb hajolva, mélyen a szemébe néztem. - Hmm? - egy szót se szólt. Mintha teljesen elveszett volna a szemeimben. Kuncogtam rajta egyet, majd becsuktam azokat, ezzel visszarántva a valóságba.

- T-tesós este volt. - dadogott zavarában, és időközben enyhe pír jelent meg arcán.

- Hogy úgy... Biztos jobb volt, mint az én unalmas társaságomban lenni. - dőltem neki a falnak és elővettem telefonom, ami azóta már többször is csipogott. Le kéne némítanom...
Feloldottam a képernyőzárat és lehúztam az értesítéssávot. Egy Facebook jelölés és két embertől Messenger üzenet.
Először megnyitottam Jennie üzenetét.

Jennierubyjane

Ömm... Csajszi 👉👈

Ne ölj meg 🥺❤

Megadtam Jacksonnak a teljes neved😅

Hogy mi? Jenniiiiie!!
Nem írtam vissza neki. Megnyitottam a Facebookot és kelletlenül elfogadtam az ismerősnek jelölést és visszaírtam drága barátnőmnek.

lalalalisa_m

Köszi 🙃

Bejelölt Face-en 🙄😂

Kiléptem a chatből és megnéztem ki írt még. Hát ki más lett volna, mint Jackson.

jacksonwang852g7

Sziaaa, cicaaa 😉

Nincs kedved ma este is huncutkodni egy kicsit? 😏

- Ő... Kicsoda? - hallottam meg Kilyan hangját. Villámsebesen zároltam le a telefonom és tettem a hátam mögé. A fiú szomorkás arccal nézett rám. - A... A pasid?