From The Inferno /Lalisa ff./ *BEFEJEZETT*

39. Fejezet

LISA

- Sziasztok! - jöttek felénk és egy öleléssel üdvözöltek.

- Beszélnünk kell! - mondta ridegen Hyo.

- Igen. Kell! - ültünk le a a konyhaasztalnál négyen.

- Miről lenne szó? - szegeztem kérdésem Hyonak, de mélyen Angie szemébe néztem. Nagyon jól tudtam miről van szó.

- Nem azért kéretszkedtél be mert összevesztél a szüleiddel, igaz? - nézett rám komolyan Hyo. Az asztalt bámulva bólintottam, hogy igaz. - Miért hazudtál nekünk?

- Nem tennék többet ilyet. - valahogy könnyebbnek tűnt kimondani ezt, mint az igazságot.

- Miért tetted? - ismételte meg a kérdést.

- Féltem. - nyögtem ki ezt az egy szót, gombóccal a torkomban.

- Persze, sose azért mert ez volt a könnyebb mód. Démonok... - motyogta az orra alatt, de így is érthető volt. - Nagyon szűkösen vagyunk itt, ezért Angieval úgy döntöttünk, hogy átköltozünk a lakásomba.

- Te most nem a dormban laksz? - tette fel halkan a kérdést mellettem Kil.

- Is. De 8 lánnyal sem könnyebb együtt élni, szóval néha otthon lakom pár hétre. - mondta Hyo. - De minden nap eljövünk majd.

- Mi holnap indulunk a wellnessre. Utána költözünk át, okés? - bólintottunk.

- És te mit szerettél volna mondani? - nézett rám a fehér hajú.

- Ezt! - vettem elő a táskámból a szerződést és letettem elé. - Ma találkozni akart velem. Aláírtuk a szerződést és megkaptam az első feladatomat.

- És mi az? - húzta követelebb a papírt és olvasni kezdte.

- Kideríteni a személyazonosságodat.

Felnevetett.

- Ki az a Jennie, Rosé és Jisoo? Miért nem vehetnek részt benne?

- Démonok. A legjobb barátaim. Aki lebukik, miután elvesztettük a háborút, halállal fizet. Viszont én őket nagyon féltem. - szökött könny a szemembe.

- Értem. - olvasta tovább a lapot Hyo. Angie mellé hajolt és ő is olvasgatni kezdte. Kilyanra néztem, aki magához húzott és nyugtatgatni kezdett.

- Pompás! Azt írja, mindent megoszt veled. Jó lenne megtudni a teljes tervet. - nézett rám, és én rögtön tudtam, hogy ez a dolgom. - Jacksonnál pedig húzd az időt. Találj ki valamit. Ezt már rád bízom. Bízom benned!

- Oké! - bólintottam rá.

- Ez vér...? - simogatta az aláírásokat Angie.

- Te is a legfontosabb dolgokat veszed észre! - nevetett fel Hyo.

- Én azt a helyedben nem... - suttogtam halkan, de aztán ráhagytam. Hagy simogassa.

Ezután Angieék elmentek boltba bevásárolni, mi pedig Killel a szobájába mentünk.

Én a gurulós székben ültem és a gépen böngésztem, a fiú pedig mögöttem az ágyán ült és zenét keresett, amit hallgathatunk.

- Tudom nem a megfelelő téma,... - kezdett el beszélni - de mostanában nem hallottam semmi Kellyről. Se pletykákat, se tényeket. - tűnődött el.

- Asszem el kell mondanom valamit. - fordultam felé a székkel, ő pedig felnézett a telefonjáról - Mikor elmentél nyár végén a turnéra... - kezdtem a földet bámulni - megöltem. - néztem mélyen szemeibe. Tudtam, hogy ez után utálni fog és legjobb esetben is kirak a házból, de nem akartam titkolni előle.

- Te... Tényleg? Megölted? - bólintottam.

- Sajnálom. - suttogtam.

- Engem ne sajnálj. Nekem itt vagy te és ez a fontos. Démon vagy. Ez a dolgod. - vonta meg a vállát és velem szembe az ölembe ült. - Inkább csak azt sajnálom, hogy nem láthattam. - suttogta ajkaimra.

- Jajj, nem akartad te azt látni. Kifordult volna a gyomrod. - vetettem felé egy ördögi mosolyt és átfontam karomat a nyaka körül.

- Min ügyködsz? - pillantott a gépre.

- Csak felnéztem Facebookra.

- Ki van ott melletted? - mutatott a képernyőn lévő fotóra. Jackson...