One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

4.

Idővel elérkeztünk az este azon pontjához amikor is aludni kellett volna.
Nem ment.
Részben gondolom mert, nem voltam hozzászokva ahhoz a környezethez másrészt pedig az ágy sem volt valami kényelmes számomra. Ez így lehet kényelmesen hangzik de, valóban nem volt valami kellemes érzés rajta feküdni. Szóval bekopogtam a mellettem lévő szobába. Egy álmos arcú fiú nyitotta ki a sötétben az ajtót és a szemei álmosan csillogtak. Egy halvány mosolyra húzta a szájat és az ajtót tágra nyitva beinvitált a hangulatos szobába.

- Mi szél hozott?- próbált nem ásítani Louis és kócos hajába túrva visszaült ágyára és csak megpaskolta az előtte lévő üres helyet ahova rögtön le is ültem. Kényelmesebb volt mint az enyém. Már ennyiből éreztem.

- Kényelmetlen az ágyam. - vallottam be. - Persze nem vagyok egy nagyon válogatós de, ezen most képtelen lennék elaludni. - magyarázkodtam teljesen feleslegesen. A fiú halkan felnevetett és lassan felállt a helyéről.

- Mondanám, hogy nyugodtan maradj de, borzalmasan irritáló alvó társ vagyok. Mások szerint. - tette hozzá kissé szórakozottan. - Figyelj. Nincsen nagyon másik ágy viszont fel tudom ajánlani a kanapét. Az tálán kényelmesebb mint, az az ágy és, talán a földnél is.- sétált elém.

- Mi van a többi vendégszobával?- túrtam hátra a hajam valahogy úgy ahogy a fiúk szokták. Az évek alatt szokásommá vált. Ne is kérdezd. Rövid enyhén hullámos hajam ami szinte válláig ért arcomba ömlött újból így cselekedetem felesleges volt.

- Igazság szerint ez volt a minimum 4 ágy közül amin aludni lehetett. A többiben nem volt matrac.- sütötte le a szemét. Vicces volt nézni ahogy a szinte korom sötét szobában is látszik az összes arckifejezése a kócos fiúnak.

- Meg se lepődök.- mosolyodtam el. - Most jut eszembe!- pattantam fel eddigi helyemről. - Felkeltettelek? Jesszus... és még szóval is tartalak. Annyira sajnálom. Jó éjt, megyek a kanapéra. Bocsi.- tört rám hírtelen az amire rájöttem és őszinteség-rohamom még engem is meglepett.

- Ja, e miatt ne aggódj. - intett le kedvesen- Nem aludtam. Csak majdnem.- tetetett gondolkodást.

- Annyira sajnálom. - motyogtam.

- Ne sajnáld. - nevetett.- Segítek. Mármint abban, hogy megtaláld a nappalit.- magyarázkodott.

- Köszi. - vigyorogtam el. Valószínű, hogy elég hülyén festhettem de, a sötétben mindegy volt. Azt hittem addig amíg rá nem jöttem, hogy ha, én látom Louis összes arckifejezését az fordítva is igaz. Az pizsamám egy férfi méretű Nasa-s póló és egy rövidnadrág volt. Semmi extra vagy, nem is tudom.

Louis lekísért és megmutatta hol tudok aludni. A takarómat és a párnámat a nagy kanapéra dobtam ezt követően pedig csak rádőltem. Kényelmes volt. Legalábbis az ágyhoz képest. Louis lépteit hallottam ahogyan elsétál mellettem aztán már csak reggel vettem tudomást árról mi is történik körülöttem.

Reggel. Kezdődik minden elölről. Boldogsággal megtelve mocorogtam. Mondjuk ez nem látszott rajtam.

- Jó reggelt.- hallottam meg a már videókból-és már a való életből is- jól ismert dörmögő Harry hangját. Fáradt volt. Legalábbis azt érzékeltette a világgal. - Leülhetek?- álldogált a reggeli kávéjával a kezében a lábamnál. Mondjuk lehet, hogy nem kávé volt de, ez most a legkevésbé sem fontos. Válaszképp csak magamhoz húztam a térdem, hogy a göndör hajú fiú letudjon ülni. Magasságom miatt ez nem volt egy bonyolult dolog így könnyedén megtettem. - Miért lent alszol? - kérdezett rá arra mai érdekelte. Igen. Néha nem ártana nekem is lényegretörőnek lennem.

- Mert az ágyam nem igazan megfelelő alvás szempontjából.- dünnyögtem még félig álomban. - Kemény.- fordultam a hátamra és akkor vettem csak észre, hogy Niall a konyhában olvas valamit a gépén. A szőke ír fiú haja össze-vissza állt. Néhol lelapult, máshol pedig az ég felé állt. Halványan elmosolyodtam bár, ezt maximum Harry láthatta. Mondjuk nem vette észre. Nem is gond.

- Én mondtam, hogy odaadom de, Liam azt mondta nem kell mert, nem olyan kemény... Mondjuk ő simán elalszik a kövön is. - tette hozzá az utolsó mondatot szórakozottan.

- Tudom.- bólogattam kábán.

- Kérsz kávét? Vagy te ihatsz?- nézett rám kicsit segélykérőn.

- Igen, köszi. Ihatok.- tettem hozzá mosolyogva.

Felültem a nagy kanapén és a takarót magamra húzva mintha tél lenne ültem a kanapén.

- Tiéd. - adott a kezembe egy bögrét Liam. - Jó reggelt.- mosolygott és leült mellém. Ennyi rekedt hangot. Mi lesz itt velem?!

- Neked is.- bólintottam. Majd belekortyoltam a kezemben levő bögrének tartalmába. Nem volt rossz de, tudtam, hogy szükségem lesz egy olyan kávéra amit én készítettem még akkor is ha, a gép dolgozik is többet.

- Jó reggelt mindenkinek.- intett egyet Zayn kis társaságunk felé és a konyhába menekült. Valamit nagyon keresett. Különösebben nem foglalkoztam vele.

- Neked is.- követtem tekintetemmel mozdulatait. A hűtő szerintem kiolvadt... A többiek intettek neki egyet és ezzel el is intéztek a reggeli köszönést.

Nem telt el sok idő mire a barna, kócos hajú Louis Tomlinson is megérkezett a nappaliba. Egy mosolyt villantott felénk tudatva velem és a többiekkel is, hogy viszonylag kipihent.

- Jó reggelt.- köszönt reggeli hangján ami inkább morgásnak, esetleg dörmögésnek hatott.

- Reggelt'- bólintottam és beleittam a bögrémbe. Nem különösebben figyeltem meg a kezemben tartott tárgyat.

- Tetszik a bögre. - nevetett Louis. A kezemben tartott dologra pillantottam amin nagy betűkkel írta, hogy ,,ONE DIRECTION". Emellett volt róluk egy kép amit nem volt kedvem tanulmányozni szóval az úgy maradt.- Mentem.- kapta le a pultról a saját bögréjét és kisétált a teraszra. Szép kis kilátás, mit ne mondjak.

- Tönkre fogod tenni a tüdőd. - szólalt meg a göndör srác.- Meg a hangod.- tette hozzá gyorsan.

- A másodikoknak már mindegy.- vonogatta a vállát Liam szórakozott hangon mire- ezek szerint- dohányzós barátunk visszafordult és csak középső ujját felmutatva tudatta velük, hogy ez pont most nem érdekli. Érdekes. Engem érdekelne.