One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

18.

/ Mielőtt elolvasod ezt a részt lenne egy-két megemlítendő dolgom. Bizonyára nektek is feltűnt,  hogy mostanában a részekben több az idő átugrás. Nem írom le részletesen.  Sajnálom, hogy ilyenek lettek. Viszont (!) ezért ez után a rész után már kicsit sűrűbbek lesznek a dolgok. Nem marad semmi sem ok nélkül.  Ja, és köszönöm,  hogy olvassátok! <3 /

- Itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk. - szipogott Niall.- Imádlak. Nem akarlak elveszíteni, örökkön-örökké szeretni foglak, és soha nem felejtelek!- fogta meg a vállaimat a szöszi. 

- Gratulálok, Niall. Ez csodás volt. Akkor eljössz velünk a Mekibe, vagy ez annyira nagy táv,  hogy nem vagy képes rá?- tapsolt Zayn. Tudjátok az a tipikus "lenéző taps" volt. Kifejezetten szórakoztató nézni amikor Zayn ilyen hülyeségeken agyal. - Csak, mert megmondhatod mit kérsz, és akkor elhozom anélkül,  hogy belehalnál ebbe a rettentő hosszú, és sokáig tartó útba. - rázta meg a fejét. 

- Megyek, ez nem is kérdés. - mondta Niall, és tettetett sértődöttséggel lépkedett az ajtó felé. 

- Horan, nem gondolod, hogy kéne a kocsi kulcs?- rázta meg a fejét a pakisztáni. 

- Hagyjál. - motyogta, és a kulcsot elvéve ment az ajtóhoz. Tiszta őrültek. 

- Valakinek valami kívánság? Óhaj-sóhaj? Vagy jó amit hozo...hozunk... vagyis... mindegy. Jó az, vagy van valami kihagyhatatlan dolog ami kéne?- nézett a mellettem álló Liam-re.

- Nekem nem.- vontam meg a vállam. Liam is bólogatott így Zayn megkapta a válaszát. 

- Harry, Louis?- nézett az éppen játszó két fiú felé. - Srácok, kell valami?- nézte a még mindig játszó két felnőttnek tűnő gyereket.

- Szokásos.- mondták egyszerre mire Zayn csak bólintott, és Niall felé indult.

- Eddig menni akartál. Mi van veled, Niall?- kezdte kitolni az ajtón Malik a szöszit.

- Végre. Azt hittem sosem indulnak el.- nézett fel a plafonra Harry. Egy pillanatra becsukta szemeit, és mint akit most mentettek meg két őrülttől sóhajtott fel. Már készült visszanézni a TV képernyőjére amikor Louis felkiáltott.

- Vesztes!- állt fel a kanapéra és diadalmasan felemelte a kezét amiben a konzol volt. Gratulálok,  Tomlinson. A világ büszke rád.- Harry?- nézett le a göndörre aki még mindig a képernyőt bámulta.- Hé, Hazz... Minden rendben?- ült vissza és a fiút figyelte.- Szerintetek jól van?- nézett ránk kétségbe esetten.

- Szerintem csak nem akart veszíteni.- vonta meg a vállát Liam- Szóljatok, ha van kaja.- mondta unottan majd, felment a szobájába. 

- Hazz, minden oké?- mentem oda én is. - Történt valami, vagy csak idegesít a világegyetem? Esetleg mi?- kérdeztem. 

- Louis, ha még egyszer nyersz, én esküszöm, hogy leütlek.- morogta Harry. 

- Hozd még rám a frászt te idióta...- motyogta Louis.- Azt hittem van valami.- forgatta meg a szemeit. A TV képernyőjére visszanézve újraindította a játékot, és tovább csinálták a dolgukat. 

- Ha kellenék a szobámban leszek, elkezdek összepakolni. Ajánlom, hogy ti is kezdjétek el. Mondjuk ti vagytok ebben jártasak, szóval nem mondok semmit. Mutasd meg neki, Hazz!- néztem a fiúra aki vigyorogva bólintott. 

Nem volt számára valami fényes a szakítása utáni 1-2 hónap. Nehezen dolgozta fel, hogy Mia otthagyta. Én sem értettem, de nem az én dolgom volt. Elvileg megbeszélték, így mindenki tudhatja, hogy Mia egy költözés miatt hagyott itt minket. Harry sokáig szarul volt, de most jól volt. Nekünk pedig, csakis ez számított. Liam már rég túl van a lányon aki összetörte. Vidám, és hülyül mindenkivel mindenen. Amilyennek mindenki ismeri. Niall nem tudom pontosan mit csinál, de mindig segít nekem. Akármiről is legyen szó. Most például újból énektanárosdit játszik. A büszke "mentort". Mondjuk Niall mikor nem segített!? Zayn normális, érett felnőtt ként viselkedik, és próbálja úgy átlátni a helyzetet. Csak viccelek, még mindig ugyanolyan, mint volt. Louis pedig a világ legcukibb embere még mindig. Sok-sok dolog történhetett volna ezalatt a pár hónap alatt. Szakíthattunk volna, vagy egy örök életre megutálhattuk volna egymást, ha összevesztünk volna. Mondjuk nem tettük. Én pedig készülök életem első turnéjára. Izgatott vagyok, és már alig tudok várni, hogy elinduljunk. (A turnénak igazából semmi köze a valósághoz, szóval ne nagyon várja el senki, hogy a helyek összeszedettek legyenek. Semmi valóság alapja.) Izgatottan pakolásztam amikor is azon kaptam magam, hogy már be is fejeztem. Meg sem lepődök. Újból egész hamar elkészültem. Miután ezt sikeresen tisztáztam magamban lementem, és csak annyit láttam, hogy Harry vidáman ugrál Louis mellett. 

- Megmondtam!!!- nyújtotta ki a nyelvét. Érett 20 éves. Május vége van ők pedig azon veszekednek, hogy ki a nyertes. Igazán... Öhm... Felnőttes, igen. Ezt kerestem. - Anne! Nyertem!!!- ugrott rám a fiú mire felnevettem. Jó volt ilyennek látni. 

- Gratulálok, Styles.- mondta Lou, és a vállát vonogatva törökülésbe húzta lábait.- Szerinted még ma hazajönnek a srácok, vagy kéntelenek leszünk mi vacsit csinálni?- nézett rám mire csak megráztam a fejem jelezve, hogy fogalmam sincs.

- Megjötte... Ahj... Megjöttünk!- lépett be a házba Zayn két nagy zacskót szorongatva. Fő az egészséges életmód! - Niall-t út közben elveszítettem. Vagyis, beparkol. - tette le az asztalra a nagy zacskókat. - Ti eltudjátok képzelni mennyire irritáló amikor éhes?- borzadt el. 

- Én tudom!- emelte fel a kezét Harry. Nagy mosollyal az arcán lépkedett a konyhába. - Amúgy remélem felkészültél mindenre.- mondta a göndör nekem szánt szavait. - Csak, mert van egy meglepetésem.- mosolygott és kivett egy szál sült krumplit az egyik csomagból. 

- Ezzel mit akarsz mondani?- néztem rá amire csak megvonta a vállát.- Ki fogom szedni belőled.- Hazz, csak nevetve megrázta a fejét. 

- Sok sikert, holnap úgy is megtudod, ha minden jól megy. Ajánlom majd Niall-t segítőnek.- vett ki egy újabb szál krumplit. Megeszi mielőtt bárki jönne. Mondjuk őket ismerve az amennyit Zayn behozott ahhoz a mennyiséghez amennyit enni szoktak eléggé kevésnek tűnik. Ők tudják.

- Payno!!!- kiáltotta el magát Louis.- Van kaja!!!- üvöltött tovább a kócos fiú. 

- Ne kiabálj már...- morogta Niall miközben belépett a házba. A kezében még pár Mekis zacskóval. Szegény. Melléléptem, és kivettem kettőt a kezéből. - Köszi, Anne. Ez a barom, csak kettőt hozott be.- biccentett Zayn felé. 

- Én igenis eleget hoztam be.- fonta maga elé a karjait a pakisztáni.- Ez így volt igazságos, Horan.- vonta meg a vállát és elkezdte kibontani a zacskókat amiket ez idő alatt már letettünk az asztalra. 

- Nincs igazad, Zack.- motyogta alig hallhatóan Niall, és elment becsukni az ajtót.

- Zayn.- javította ki automatikusan a pakisztáni az ír származású bandatársát. Zayn a sok forgatás, interjú, és ehhez hasonló dolgok miatt már szokásosan csak kijavítja az illetőt. Jobb esetben pedig meg sem szólal. Már mindenkinek leesett, hogy mi ebben a vicces mire Zayn egyszer csak felcsattant.- Haha, nagyon vicces.- mondta halkan és folytatta a tevékenységet amit eddig is csinált. 

Miután a srácok befejezték egymás szívatását végre vacsorázhattunk. Hülye sztorik mesélésével töltöttük az estét. Az utolsó alkalmat amikor nyugodt volt minden. Ezek után már csak a rohanás lesz. Utazás, fellépés, interjú, utazás, fellépés, interjú, fellépés és szinte nulla szabadidő. Vártam, és közben tudtam, hogy a közös időtöltés kevesebb lesz. Viszont mégis az érdekelt a legjobban amit Harry mondott. A meglepetése. Ez idő alatt nem tudtam kiszedni belőle, de tudtam, hogy holnap úgy is megtudom. És ez talán megnyugtatott. Bár izgultam, nagyon. Kíváncsian vártam mit hoz a holnap.