One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

15.

Az autóban ülve egyre jobban izgultam. Már azt sem tudtam igazából mit is csinálok. Mia mellettem ülve egyre feszültebb lett. Pár napja szóltak neki, hogy a hangtechnikánál tud-e segíteni ezért most ő is nagy segítség lesz ott. Előttem van még egy főpróba, egy rendes beéneklés, meg maga az előadás. Tiszta borzalom. A fiúk azt mondták, hogy nem megoldható az, hogy el tudjanak jönni, ezért Mia az akinek el kell bírnia velem. Szinte egyedül.

- Szia, Anne. A színpad a rendelkezésedre áll. Ne haragudj, hogy Phoebe nem tudott jönni. Ezt majd beszéld meg vele.- kezdett bele az énektanárnőm. Csendesen megráztam a fejem jelezve, hogy nem ez a legnagyobb problémám.- Rendben, ha jól tudom nem azt a dalt fogod előadni amit a társaddal adtál volna elő.- felnéztem a fiatal nőre, és bólintottam egyet.- Figyelj, minden a legnagyobb rendben van. Még most is tudsz készülni, ha szeretnél. Minden meg van oldva. Igaz váratlan volt ez a fordulat, de megoldottad.- magyarázta és végigsimítva a hátam tovább is sétált. Igaz, van jobb dolga is. 

- Rendbe, vágjunk bele!!!- tapsolt kettőt Kyle, ő az aki intézi a hangot. Éljen, még egy ember akivel jópofiznom kell. - Hoztál alapot?- nézett rám a magas sötét barna szemű, és hajú fiú.

- Igen, Niall ideadta, de azt mondta, hogy...- folytattam volna, mire a magas fiú a szavamba vágott  magyarázva, hogy gyorsan küldjem el neki.- Rendben.- motyogtam halkan, de csak pár másodpercet vett igénybe a művelet szóval próbáltam nem elkalandozni. 

- Ebben leszel?- jelent meg mellettem egy évfolyamtársam. Talán Veronica. Ebben nem lennék biztos, de azért most hívjuk így. Megkérdezni úgy sem fogom.

- Igen.- bólintottam határozottan. Magassarkúnak nyoma sem volt, és ez neki is feltűnt. A már megszokott Vans cipőm virított a lábaimon, egy bővebb fekete farmer és egy világoskék ing. Nem vittem túlzásba, tudom.

- Hát, nem igazán nőies.- nézegette a lábamon lévő cipőt. Ki kérdezett?!- Mindegy, azért ne rontsd el a szöveged.- sétált el mellettem. Azta. Kedves. Már csak ez hiányzott. 

- Anne, ezt Harry és Liam küldi.- nyomott a kezembe egy kockás inget. - Hazza üzeni, hogy ne izgulj.- szorított magához a legjobb barátnőm.- Remélem tudod, hogy mit kell csinálj azzal a valamivel.- mutatott az imént kezembe adott darabra. Vigyorogva bólogattam és visszanéztem a lányra.

- Pólót nem küldött?- csillantak fel a szemeim. 

- Azt hittem meg se kérded.- fújta ki a bent tartott levegőt és a fehér pólót elővéve adta oda nekem. Megköszöntem, és egy gyors ölelés után a mosdóba rohantam. Felvettem a bővebb fazonú egyszerű fehér pólót, és csak szimplán elől betűrve a piros kockás inget rávettem. Az ujját feltűrtem, és megcsapta az orromat a szeretett testvérem illata. 

...

- Kezdünk!- kiáltotta el magát Kyle. Most már biztosra tudom, hogy egyszer megsüketülök.

- Jöjjön a mai esténk szóló előadója, Anne Payne!- kiáltott a mikrofonba Tom. Amolyan műsorvezető szerepe volt az este folyamán. Nagy taps fogadott amitől kissé elérzékenyültem. Jól esett. A színpad felé sétálva még beleütköztem drága Veronicába aki, hozzátette, hogy fura vagyok. Furcsállom, hogy csak most jött rá. 

- Sziasztok.- emeltem a számhoz a mikrofont.- Anne vagyok.- intettem a közönségnek. Igazából nem láttam semmit a nagy felém irányuló fény miatt, de talán jobb is volt.- Huh, had kezdjem azzal, hogy mióta tudom, hogy ma egyedül állok a színpadon azon gondolkodok mit is mondhatnék. Mielőtt belekezdenék megosztanék pár gondolatot.- nagy levegőt vettem, és most már nyugodtabban beszéltem. - Köszönetet szeretnék mondani a tanáraimnak, és azoknak akik úgy döntöttek, hogy ma én állhatok itt. Most már biztosan egyedül, de én ugyanolyan hálás vagyok neked is, Phoebe.- mosolyodtam el, hiszen sokat köszönhettem a lánynak. - Köszönöm a családomnak. A család szó alatt pedig azt a hat embert értek akikkel jelen pillanatban együtt élek. kezdjük veled, Mia.- pillantottam a színpad mellett álldogáló lányra. Kisebb ujjongás hallatszott. - Köszönöm, hogy kitartasz mellettem, hogy boldoggá teszel, és azt is, hogy segítesz. Nélküled talán nem ilyen lennék. Sok-sok mindenre megtanítottál. Talán én vagyok neked a leghálásabb. - mosolyogtam, és láttam, ahogy a barátnőm szemeibe könnyek szöknek. - Szeretlek.- suttogtam.- A következő személy akinek szánnék pár szót az, Liam. Tudom, hogy nincs itt, de ez igen is fontos nekem. A világ legjobb testvére vagy. Mindent köszönök. Nélküled nem állnék itt. Tudom, hogy ez csak egy sulis fellépés, de neked köszönhetem, hogy ebbe a suliba járhatok. Mindenben segítesz, tudom, hogy most nem vagy toppon, de ígérd meg, hogy tudok segíteni.- fújtam ki a levegőt.- Zayn. Ha te nem lennél akkor nem is tudom ki lenne aki feldobná az unalmas szombat reggeleket. Nálad furább, és klasszabb emberrel nem igazán találkoztam eddig. Hálás vagyok neked mindenért. Harry, te számomra a második bátyám vagy. Számomra több vagy mint, egy barát.- mosolyogtam. Tudtam, hogy nincs itt, de mindenképp el akartam mondani mit gondolok.- Te a testvérem vagy, Styles. És csak, hogy tudd, ez nem változik. Niall, te vagy a világ legjobb embere. Imádom, hogy segítesz. Nélküled nem jelentkeztem volna. Végkép azért, mert te vetted rá Liam-et, hogy írjon fel a listára. Rengeteg időt szántál rám. Próbáltál velem, segítettél, kerestél, és nem hagytál magamra. Köszönöm. - bólintottam a földre pillantva. - Az utolsó akinek még nem mondtam köszönetet az, Louis. Tudom, hogy mindenki azt hiszi járunk.- nevettem el magam.-  Hálás vagyok, hogy mellettem vagy. Nem járunk, talán nem is fogunk, de egyet tudnod kell, Tomlinson. - szívtam be a levegőt és lassan kifújtam- Nekem kicsit több vagy mint, a barátom. Ha itt lennél talán nem mondanám, de jobban kedvellek mint, egy barátot. Nem a legjobb barát dologra gondolok.- mosolyodtam el újból.- De most, hogy mindenki tudja ezt, így elkezdeném azt amiért valójában itt állok.