One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

23.

A számnál tartott mikrofonba idővel sikerült beleszólnom ami, amúgy nagyon jó érzés volt. Az izgalmam pedig egyre csak nőtt.

- Sziasztok!- szóltam bele a kezemben tartott tárgyba, és nagy mosollyal a közönség felé intettem.-  Huh, el kéne kezdenem beszélni valami értelmesről, de ez meghaladja a képességeimet.- álltam meg az öt fiú mellett.- Anne vagyok, és ez az első nagyobb fellépésem, ha ezt mondhatom így. Hiszen ez egy óriási stadion, mellesleg telt házas a koncert.- magyaráztam.- Viszont a lényegre térve: A mai nap folyamán többször is megkaptam, hogy mennyire büszkék rám, pedig őszintén mondom, hogy megfordult a fejemben, hogy én ezt inkább kihagyom. Végül mégis itt vagyok.- néztem a cipőm orrát.- Hálás vagyok nektek, srácok.- néztem végig az öt fiún.- A mai napon tényleg rengetegszer elmondtátok, hogy mit is gondoltok erről. Főként te, Louis. Köszi.- mosolyodtam el.- Fontos tisztáznom azt a kis apróságot, hogy az, hogy ma itt állok, az az ő érdemük, és aki egyet ért velem az nyugodtan sikíthat. Én egyet értek, de nem szeretnék senkinek sem fülkárosodást okozni.- nevettem fel. A tömeg visítani kezdett. Komolyan mondom megkockáztattam, hogy milyen nagy sérelmeket okozok a dobhártyáimnak ezzel.- Elismerésem az összes visító embernek aki jelen van. Egyet értek veletek.- bólintottam.- Ha mondjuk nagyon unatkozna bármelyikőtök nyugodtan rám írhat instán. Válaszolok szívesen.- vonogattam a vállam. Önpromó, hehe.- Anne Payne néven megtaláltok. Szerintem eleget beszéltem.- vakartam meg a tarkómat.

- Hát akkor a színpadon Anne Payne, és a One Direction!!!- üvöltött a mikrofonba Niall. A zene elindult, és próbáltam átgondolni, hogy hova is kéne állnom. 

A dal befejeztével hihetetlen nagy boldogság töltött el. Nem azért, mert a színpadon voltam, inkább azért, mert láttam az összes lány szemében azt a csillogást amit egy rajongótól megszoktunk. Ahogyan  színpad végén álltam láttam pár srácot is, aztán még többet. Úgy látszik nem csak a lányok szívét rabolták el. A közönség tombolt, de komolyan. Elképesztő volt. Nem éreztem, hogy én ott felesleg vagyok, de azt sem, hogy nem tudnának pótolni. 

- Köszönjük, Anne! Imádunk még mindig.- kacsintott Zayn, és vigyorogva magához ölelt.- Kérünk egy tapsot a hölgynek!- kiáltott a mikrofonba a fiú, és amennyire tudott tapsolt ő is. Ennyire azért nem volt jó. 

- Én köszönöm.- biccentettem.- Csak így tovább, élvezzétek a színpadon lévő öt csodát!- integettem búcsúzás képen, és lesétáltam az óriási színpadról.

Rögtön az egyik öltözőbe siettem, hogy lenyugodjak. Az Adrenalin szintem valószínűleg az egekben volt, és kellett 5 perc, hogy magamhoz térjek. A közeli mosdóban az arcomat is sikerült leöblítenem, hogy nem legyek rosszul. Rosszabbul éreztem magam, mint előtte. Miután sikeresen lenyugodtam elővettem a telefonomat, mivel úgy gondoltam ideje kicsit lenyugodnom lelkiekben is. Hallgattam a dalokat, és azt, hogy milyen csodás hangja van annak az öt srácnak akik a színpadon rengeteg rajongóval megáldva énekelnek. 

- Anne!!!- rohant nekem Hazz, miután a koncertjük véget ért és végre ők is vehettek pár nagyobb lélegzetet.- Büszkék vagyunk rád.- szorított magához. Szorosan ölelt, és úgy tűnt nem igazán akar elengedni. Kis szeretethiányos. 

- Nem akarlak zavarni titeket, de éppen az ÉN barátnőmet szorongatod...- morgott Louis. Jogos.

- Nem akarlak elkeseríteni, Tommo, de a húgomról beszélünk.- vizsgálta Liam a kócos fiú arcát, és jót derült rajta. Harry elengedett, és most Liam ölelt meg.- Én vagyok a  legbüszkébb.- suttogta, és éreztem, hogy most igazat mond. Nem szokott hazudni, de ezúttal nem, csak kedvességből mondta. Őszinte volt. Igaz, hogy Liam a bátyám, és a testvérek gyakran fura kapcsolatot ápolnak, de a miénk inkább azért érdekes, mert különös módon nem veszekszünk mindenen. Csak azon amin muszáj. 

- Menj már odébb, Payno!- lökte el mellőlem a tesómat, Louis. Kék szemei csillogtak, és az előző kicsit erőszakos mozdulatához képest most sokkal nyugodtabb volt.- Anne Megan Payne, lenyűgöztél. - suttogta, és a fülem mögé tűrt egy tincset.- Megint.- tette hozzá. - Mondtam már, hogy szeretlek?- nézett mélyen a szemeimbe mire óvatosan bólintottam.- Imádom a szemed.- fúrta még inkább bele a tekintetét az enyémbe, ezzel arra utalva, hogy valóban szereti az én furcsán zöldes-barna szemeimet. Aranyosan elmosolyodott, és hosszasan megcsókolt. 

- Elég lesz már, eleget ártottatok így is a nem létező szerelmi életemnek.- motyogta Zayn.- Mindannyian gratulálunk, Anne.- ölelt át a magas fiú, és miután elengedett sötét hajába túrva odébb állt. Hátra volt a legeslegjobb, Niall. 

- Az én tanítványom!!! Annyira tudtam! Erre vagy teremteve, kislány!- vont ölelésbe a szöszi is. Igazi legjobb barát, mellettem volt, és van minden esetben.- Annyira féltem, hogy valami történik, de nem! Te kiálltál, és megmutattad az egész világnak, hogy Anne Payne valóban egy csodás énekes, és még sokra viszi.- magyarázta teljes lelkesedéssel. Aztán Paul jött, és enyhén szólva megzavart minket. 

- Rendben, megünneplitek a szállodában. Megengedem, csak kezdjünk el indulni.- magyarázta. Imádtam a férfit. A többiek is szerették, csak nem akarták kimondani. Én tudtam jól, hogy így van.- Mellesleg és is gratulálok.- biccentett felém, én pedig egy hálás pillantással, és egy halk ,,köszönöm"-et hallatva válaszoltam. - Kifele rengeteg a fotós, és a rajongó. Tessék pár toll.- nyomott a fiúk kezébe egy-egy darabot.- Tudjátok a dolgotok.- felém is nyújtott egyet amit ámulva fogadtam el, hisz nem igazán vagyok híres.- Maradj szorosan mellettük.- utasított mire bólintottam, és kiléptünk a tömegbe.

Sokan voltak. Helyesbítek. Rengetegen. A srácok sorban írogattak alá mindenféle papírokat, és egy csomóan nyújtották felém is a noteszüket, esetleg posztereiket, vagy a turné miatt készült képek közül párat. Nagy örömmel írtam alá én is bármi is volt az. Egészen sokan csináltak velem képet is, amin meglepődtem, de hirtelen büszkeség töltött el. Úgy éreztem, hogy nem azért állítottak meg valahol, hogy megkérdezzék milyen Liam húgának lenni, hanem végre azért nyújtották felém a papírt, mert letettem valamit az asztalra. Egy számomra nagy dolgot tettem  az este folyamán. A mai volt az első fellépés, és tudtam, hogy sok mindent meg fog változtatni, de nem gondolkodtam el rajta, hogy mennyire gyorsan történhetnek majd a dolgok.