One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

32.

A reggeli elfogyasztásánál Niall is jelen volt. Szemei fáradtan csillogtak és valószínűnek tartom, hogy semmi kedve nem volt a mai naphoz. Harry normális viselkedése legtöbbünket meglepte, de nem volt ellenünkre. Mia és Will nyugodtan reggeliztek a másik asztalnál, így kevésbé volt kellemetlen.

Miután mindenki evett elhatároztuk, hogy kihasználjuk a fennmaradt időt. Liam azóta is jót beszélget azzal a lánnyal tegnapról, Zayn pedig már nem haragszik. Látszólag.

- Jó reggelt!- lépett mellém Mia, akinek a másik oldalán ott állt Will.

- Nektek is!- mosolyogtam rájuk.- Hogy tetszik a hely?- kíváncsiskodtam. Jogom van hozzá, nem?

- Szuper! Amúgy mi a programotok?

- Huh, lesz egy koncertünk... és... ennyi. Amúgy délután négykor fog kezdődni, és ki lesz hagyva a csomó próba meg minden mivel 2 napja már használatban volt, így kicsit több időnk marad.

- Wow, az egész sűrű. - mondta érdeklődve.- És utána?

- Még nem tudom. Gondolom pihennek a srácok, hisz holnap megyünk tovább.

- Rendben van, mi megyünk körül nézünk, de azért majd beszéljünk.- mosolygott. Nincsenek hátsó szándékok, ő a legjobb barátnőd, Payne.

- Oké, sziasztok!- intettem nekik és felmentem a szobákhoz.

Az eredeti szobámba már minden vissza volt pakolva, így teljesen jó volt. Az ágynemű is le volt cserélve, és minden a helyén volt. Leültem és a hajammal piszkálódtam egy ideig. Már elkezdett nőni, de még nem az igazi. Anya szerint ez is jó, de én inkább vágyom a hosszú hajamra. Hangosan kopogtatott az ajtómon valaki, így ajtót nyitottam.

...

A koncert végeztével elindultunk vissza, és mindent összepakoltunk, hogy holnap ennyivel kevesebb legyen. Kopogás nélkül nyitott be Louis, és vigyorogva bámult rám.

- Neked is szia, Louis. Tudok valamiben segíteni?

- Tudsz focizni?- kérdezte mosolyogva.

- Kéne tudnom?- ültem fel az ágyra, mivel eddig a földön gugolva pakolásztam.

- Nem gond, ha nem.

- Nem tudok, de mi ez a nagy öröm?- nevettem.

- Lemegyünk a pályára! Tudod, mondtam, hogy van a közelben egy óriási pálya és Paul segített elintézni! Lemennénk, de nem hagyunk itt szóval légyszi...- nézett rám boci szemekkel.

- Mi?- kérdeztem vissza.- Lemegyünk focizni?

- Aha!!! És Zayn megbeszélte azzal a kigyúrt állattal, hogy ők is lejönnek, de pont le se szarom, csak gondoltam szólok. 5 perc múlva az aulában!!!- kiáltott fel.

- Will-re gondolsz?- bólintott és elhagyta a szobát.

A lehető leggyorsabban öltöztem át és siettem le. Valószínűleg úgy néztem ki, mint akit szponzorál a Nike, de nem éppen foglalkoztatott.

Elindultunk le a pályához ami amúgy valóban nem volt messze. Meglepett, hogy a srácok inkább ezt csinálták, minthogy kipihenték volna magukat, mondjuk lehet én vagyok a fura.

- Na, Payno itt az ideje megmutatnom, hogy győztesnek születtem!- húzta ki magát Louis.

- Álmodozz csak, Tomlinson.- nevetett a bátyám.

A fiúk folyamatosan rúgták a labdát, én pedig a lelátón figyeltem őket. Boldoggá tett a látvány, hogy még ők is gyerekek egy kicsit. Fiatalnak éreztem magam a társaságukba. Ők 20-22 evések, míg én a 17-et töltöm. A lelátóról pontosan láttam az összes srácot, még Will-el is egészen jól kijöttek.

A vége nyugodtan telt. Legalábbis focizással, ami számukra valószínűleg nyugodtnak nevezhető. Már sokadik játéknál tarthattak amikor Louis kiabálni kezdett nekem, hogy menjek le, mert mutatni akar valamit. Addig győzködött, amíg bele nem mentem, így pár percen belül már lent is voltam.

- Mit szeretnél mutatni?- mosolyogtam a mellettem állóra.

- Tanítani akarok valamit!- mosolygott vissza.

- Mondjad már, Louis!- nevettem.

- Figyelj, megtanítalak dekázni. Ha szeretnéd. - mondta hozzá a végét.

- Benne vagyok. Taníts mester!- álltam vigyázzba.

- Nagyon vicces, Anne.- nevetett halkan.

Már bő húsz perce próbálkoztam a dekázás csodáival, de nem igazán akart menni. Volt egy pont amikor úgy voltam vele, hogy feladom, majd végül mégse tettem. Tovább próbálkoztam és a végére már egész jól ment.

Hülyéskedek.

Egyáltalán nem ment. Összesen 3 sikerült és rendesen elfáradtam a végére.

- Hagyjatok! A lírai énem megnyugvást keres!!!- feküdtem a fűbe.- Amúgy lenne kiről dalt írnom!- emeltem fel a kezem.

- Tommo-ról?- kérdezte Niall.

- Nem.- nevettem.

- Ez fájt, Anne! Ez nagyon fájt!- emelte fel a mutató ujját.

- Nézz csak Liam-re, hát nem aranyos, ahogy a lányra néz?- vinnyogtam a szöszinek. Liam-et egyébként elkísérte a titokzatos lány aki a Hannah névre hallgat.

- Nagyon... biztos...- ült le mellém.

- Baj van, Niall?- fordultam felé.

- Mi?! Nem, dehogy!- nevetett.- Csak nem teljesen értem, hogy mi az aranyos...- vonogatta a vállát.

- Jaa, Hát csak olyan cuki ahogy próbálkozik nála. - vigyorogtam.

- Majd, ha Louis beszélget veled akkor elkezdem mondani Liam-nek az ilyeneket. Tuti nagyon boldog lesz.

- Vagy leüt. - nevettem.

- Nem tenne olyat, túlzottan imád!- kócolta össze a hajamat.

- Hát persze, hogy nem tenne...- dőltem hátra a fűben.

- Na, milyen sorok jutnak eszedbe?- kérdezte Louis miközben még mindig a labdával szórakozott. Neki jól megy a dekázás.

- Sokan mondják, hogy az ,,ismétlés a tudás anyja"
Megint itt vagyok és próbálom újra,
Újra, meg újra ezt a játékot űzöm, és mindig én jövök ki balfékül,
Minden alkalommal új érzés kerít magába,
Elbukom, fájni fog, de felállok!
Itt vagy most te, aki boldoggá tesz,
A jövőmben kérlek had szerepeljen a neved... - mondtam elgondolkodva.- Talán ennyi, most több nem jut eszembe.

- Azt a rohadt élet. - hallottam meg Hazza hantját.- Van valami amiben nem vagy jó?! Ez a szöveg óriási!- ámult el. Ennyire nem volt jó.

- Van.- néztem rá.- A focizásban.

- Ez tényleg jó volt, Anne!- mosolygott Niall is.- Egyébként honnan jött ez most? Mármint a szöveg.

- Egy ideig néztem őket is a lelátóról... - mosolyodtam el.

- És van még valami ami eszedbe jut?- kíváncsiskodott Lou is.

- A lelátóról figyelem a régi énünket,
A pálya szélén vidáman beszélgetsz,
Néha rám nézel, néha a zöld fűre,
Tudom már akkor, hogy te más vagy, mint a többiek,
Kinek ismerném be, ha nem neked?
A szemedbe mondani talán félek,
De többet jelentesz nekem, mint Niall-nek az étel!

- Ez csúnya volt.- nevetett a zabagép. Tényleg, hogy-hogy nem eszik?

- Tetszett. Nem lennél rossz szöveg író. - mondta Harry elgondolkodva a hallottakon.

- Köszi. - mosolyogtam rá.

Az időnket ilyen dolgokkal töltöttük, és bátran kijelenthetem, hogy Liam helyett is van egy dalom aminek nagy részét sikerült megjegyeznem. Így telt hát az utolsó napunk itt.