One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

36.

5 év hosszú idő. Remélem ezzel nem csak én vagyok így. Anne Payne vagyok, és a mai nap folyamán lehetőséget kaptam a bátyámmal, Liam-mel, hogy újra fellépjen az Xfactor színpadára, mint vendég énekes.
21 éves viszonylag érett nő vagyok és sikeresen felépítettem a karrierem. Miután véget ért a turné leérettségiztem, majd a karrierem építésére szenteltem a figyelmemet. Londonban élek és boldognak mondhatom magam.

One Direction.

A banda ami annyira sok mindent jelentett és jelent most is nekem.
Liam és az én kapcsolatom nem igazán változott, így ő még mindig a világ legjobb embere. Mellesleg nagynéni vagyok, de erről később.
Zayn, a bandából való kilépésé után is egy csodás ember maradt így nem láttam értelmet megszakítani vele a kapcsolatot. Nincs igazam?
Harry egy igazi testvér szerepét tölti be néha. Hetente egyszer beszélek vele nagyjából, de ez bőven elég. Amennyire tudunk próbálunk össze futni is.
Niall egy igazi csoda maradt és igaz, hogy a haja eredeti színeiben pompázik nekem örökre a szőke cukorfalat marad.
Louis egy olyan ember az életemben akihez jelen pillanatban is hozzá tudnék menni, hiszen a kapcsolatunk azóta sem változott semmit.

A francokat!

Louis Tomlinson őnagyságával 2 év járás után szakítottunk. Jól megvoltam vele és nem hittem volna, hogy ennyire utálni fog, de lám! Mégis az az ember lehetek az ő tökéletes életében, akit a háta közepére sem kíván. Ez csak természetes. És mind ezek után született egy- amúgy elképesztően cuki- kisfia, Freddie.

- Hallod, én meghaltam! Akkora!- nevetett mellettem Liam. Az öltözőben azon agyaltam éppen, hogy miképp szeretnék majd szembe nézni az exemmel, aki a mentorok között foglal helyet. Mesés történet, nem igaz?

- Melyik viccről beszélünk?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Mindegy, de úgy látom valaki nagyon gondolkodik!!!!- húzogatta a szemöldökét a bátyám. Nem jó ötlet, Payne! Fájni fog ez még neked, drágám!

- Hagyjál, éppen azon gondolkodok, hogy a színpadon, vagy majd csak a fellépés után mutassak be annak az idiótának.

- Szerintem egyik se. Én biztos vagyok benne, hogy nem a saját döntése volt.- bólogatott mellettem. Jó vicc, Liam. Szerintem teljesen magától jött az ötlet, hogy egyik este még ,,Örökké Darling" másnap reggel pedig ,,Már nem érzem azt, mint az elején". Szerintem ez a világ legkomolyabb szakítása!

- Hülyeség.- legyintettem.

- A kezdésig 10 perc van!- mondta az egyik "szervező".

《Louis Tomlinson 》

A mentorok között ülni abban a TV műsorban aminek köszönhetően elég sokan tudják a nevem megtisztelő. Louis Tomlinson vagyok és a banda szüntete, majd későbbi "szétmenése" után a solo karrieremnek éltem és mindent megtettem annak érdekében, hogy elismerjenek ilyen helyzetben is.

A mai nap pedig itt ülök az Xfactor mentorai között és e mellett az egyik legjobb barátom is színpadra áll! Rettentő büszke vagyok rá, hiszen mégis 5 évig dolgoztam együtt vele és nagyon is jól tudom, hogy mi van benne. Ezzel a fellépésével itt ezen a színpadon viszont együtt jár az is, hogy nem egyedül fog itt állni. A testvérével. Azzal a lánnyal, akinek soha nem akartam rosszat és mégis sikerült. Szörnyű embernek tartom magam e miatt. Nem érdemelte volna meg, hogy kilökjem az életemből.

- A színpadon pedig Anne és Liam Payne, hölgyeim és uraim!- kiáltott a mikrofonba a műsor vezető.

A közönség egy óriási tapsviharral köszöntötte a kedves fellépőket. Liam, amint megjelent a színpadon látszott rajta, hogy otthon van. Talán nyálas, de néha még engem is elkap az érzés.

- Hölgyeim és uraim, Anne Payne!- mondta Liam és a színpadon megjelent ő. A haja vége szőke volt és ezúttal már a derekáig ért. A hangját nem egyszer hallottam, mivel eléggé beférkőzte magát a rádió és youtube világába.

A dal végeztével mind a ketten ott álltak a színpadon és várták a kedves műsorvezetőt, aki kedvesen érdeklődött.

- Milyen érzés újra itt állni, Liam?- mosolygott rá.

- Emlékezetes, akár csak a többi alkalom amikor lehetőségem volt itt lenni. Elképesztően hálás vagyok mindenkinek.

- Anne, tudtommal te először állsz itt. Milyen érzés?- fordult ezúttal a szőke lány felé.

- Nagyon jó érzés, bár be kell vallanom azért teljesen más lehet itt úgy állni, hogy megmondja neked valaki, hogy most ,,köszi menj tovább ", vagy ,,köszi, de nem".- mosolyodott el.

- Köszönjük, Hogy itt voltatok és ezzel is emlékezetessé tettetek a 2018-as Xfactor harmadik élő show-ját!!!- nézett végig a termen a műsor vezető.

Az adás lassan és kisebb szünetekkel, de lement. Sokan azt hihették, hogy a végére Liam már nem volt a helyszínen, de természetesen megvárta a végét.

- A nagy Louis Tomlinson!- mosolygott rám, és megölelt. Tudjátok, olyan ,,fiús ölelés" volt. Jó ideig elbeszélgettem vele, majd egy véletlen folytán szembe találtam magam Anne-el.

- Szia, Louis!- intett egyet felém és tovább is ment. Oké, talán mégsem a remény hal meg utoljára.

- Anne, szia!- eredtem utána Liam erős lökései hatására és csak a középső ujjam felmutatásával jeleztem neki, hogy köszönöm szépen megvoltam anélkül is!

- Szia, de már köszöntem. - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Beszélhetünk? Mármint érted, mint érett felnőttek.

- Én az vagyok, veled viszont vitatkoznék... de természetesen beszélhetünk, csak mondjuk várd meg amíg elmegyek mosdóba vagy nem tudom.

- Rendben, de minden oké? Jól vagy?

- Persze csak azóta kerülget a hányinger mióta megláttalak.- mosolyodott el. Fájdalmas beszélgetésnek nézünk elébe.

- Ennyire nem vagyok csúnya...- motyogtam elkeseredetten.

- Azt egy szóval nem mondtam, hogy a külsőd miatt. - otthagyott. Ennyi, Louis. Elrontottad. A hülye szabályok és a hülye menedzsment. Faszom bele.

- Azóta itt állsz?- mért végig elrejtve egy mosolyt.

- Talán lehetséges, miért?

- Csak kérdeztem. Miről szeretnél beszélni?

- A kettőnk közt történtekről, rémlik?

- Nem nem rémlik, te idióta! 2 nyomorult év az életemből. - csapott a fejére.

- Ha lehetne adnál még egy esélyt?- néztem rá ő pedig csak sétált tovább mellettem.

- Louis, gyereked van. Mondjuk úgy, hogy családod. Ha össze jönnél velem mit mondanál a fiadnak? Jó persze tudom, hogy még gyerek, de gondold át.

- Ezt igennek veszem!- kacsintottam. Kikészítem. Nem fogom békén hagyni.

- Eddig sem kerestél, most miért tennéd? Nem hiszem, hogy bármi megváltozna, Lou..is.- tette hozzá.

- Háh' tudtam!- ugrottam fel örömömben.

- Egy esélyed volt, és elrontottad. Nem engedem, hogy újra csapdába csalj.- motyogta az orra alatt.

- Egy utolsót adj... Mások annyi esélyt kapnak és ahj...- morogtam.- Nem is az én hibám, az életem egy kibaszott könyv ami, betűről-betűre meg van írva!

- Ezt úgy veszem, hogy nem a te döntésed volt. Viszont a holnapi napot Bear-el töltöm és a bátyámmal szóval, ha megbocsátsz mennék. - mosolygott rám.

- Még mindig gyönyörű...- suttogtam magam elé miután ott hagyott.

- Süket azért nem vagyok!- fordult hátra nevetve. Fenébe, Tomlinson.

Hali, tudom, hogy gyorsan jött a rész, de most lett ötletem! Ölelek mindenkit, Julcsi :3