One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

7.

Léptek. Ennyit hallani. Halk léptéket. Már félig aludtam amikor meghallottam, hogy valaki lent járkál.

- Anne, alszol?- termett előttem egy alak. Tudtam ki az így kisebb nyugodtsággal felemeltem a kezem, hogy ő is tudja ébren vagyok.- Van kedved feljönni beszélgetni vagy, maradhatunk itt is. Felkeltettelek? Ha igen szólj. Bármikor. Akkor békén hagylak.- kezdte Louis. Kisebb mosolyra húztam a számat és lemásztam a kanapéról.

- Menjünk fel.- bólintottam kissé álmosan.

Fent ültem abban a szobában ahol tegnap is. Pont ugyanúgy. Annyi különbséggel, hogy most tudtam volna aludni. Bekapcsoltunk valami filmet és csendben voltunk. Kifejezetten megnyugtató csendben. Mondjuk az ilyen pillanatok nem tartanak sokáig és, ez most sem volt máshogy.

- Én jobbra számítottam.- szólalt meg felháborodottan a mellettem lévő fiú. - Meghalt. Miért halt meg? Ő volt a legjobb. Miért kellett meghalnia?- értetlenkedett.

- Mert ez volt megírva.- mondtam elkomolyodottan - Mármint a forgatókönyvben.- tettem hozzá.

- Ez nem igazságos.- motyogta.

- Jah, legközelebb ne ő haljon meg. - nevettem.

Az idő telt. Mikor az órát ellenőriztem vettem csak észre, hogy már hajnali 3 van. Nem akartam zavarni Louis-t az alvásban sem, pedig azt, hogy ne tudjak aludni mivel elvileg "rossz alvó társ". Nem sikerült. Elaludtam. A kócos, rekedt hangú, és csodálatosan szép kék szemű Louis Tomlinson ágyának bal oldalán a saját takarómmal és a hármas hangerőn szóló tévével a háttérben sikeresen elaludtam. Félig ez is cél volt. Mondjuk én a kanapén terveztem de, így kényelmesebb volt.

...

- Anne Megan Payne!- rontott be a kis szobába testvérem aki, ideges tekintettel meredt rám. - Vágom. Ruha van rajtad.- bólogatott magában tisztázva a dolgait. - Húzzál lefele.- mondta mogorván majd barna tincseibe túrva kiviharzott.

- Kedves...- motyogtam. Mindent otthagyva a szobában leccamogtam a konyhába és álmos tekintettel néztem a nappaliban heverésző 5 fiatal fiúra.

Érdekes módon ilyenkor mindegyik ott van ahol én is. Tíz órakkor lent lustultam és az ölemben tartott kutyust simogattam.

- Tomlinson!- szólalt meg hosszú kihagyás után Liam.

- Probléma?- nézett testvéremre aki, Louis bunkó megszólalására gyilkoló tekintettel vizslatta a fiút.

Nem szóltak egy szót sem egymáshoz így, Niall törte meg a csendet.

- Srácok. Ne csináljatok már, legjobb barátok vagytok. Nem azon fog múlni a barátságotok, hogy Anne ott aludt Tommo mellett. Ne legyetek már ennyire gyerekesek.- sorolta a szőke fiú és világító égkék szemeiben őszinte értetlenség csillogott.

- Én nem csináltam semmit, nem tudom mit vagy oda.- vonta meg a vállát Louis és kisétált a teraszra. Az utolsó pillanatban még felkapta az öngyújtót ebből pedig -nagyon okosan- kikővetkeztem, hogy cigijét már rég a markában tartogatta mikor kisétált. 

- Én visszamegyek.- motyogta Harry és összeszedve minden erejét lemászott a kanapéról amin eddig feküdt majd, felsétált a szobájába. Nagy valószínűséggel aludni.

Körülbelül már 20-30 perce fetrengtem a nagy fotelben addig a percig amíg, Mia nem írt, hogy jönne át és, hogy egy órán belül itt van nálunk. A kedvem egy fokkal jobb lett és vigyorogva sétáltam fel elkészülni a  barátnőm fogadására.
Mia nem tudta rosszul az időt. Nagyjából egy órán belül már a nappaliban üldögélt velem és tűrkíz szemeit lesütve bólogatott kérdésemre.

- Szia...sztok.- lepődött meg Harry, Mia jelenlétén.  A fiú szemei elkerekedtek és arca kissé pirosas árnyalatot vett fel. Meg sem várta a választ mert, már egy pillanat alatt újból a szobájában volt.
Pár perc múlva megjelent teljesen felöltözve és göndör haját hátra fésülte ujjaival majd mellénk ült.- Gondoltam bemutatkozok személyesen is.- nyújtotta a kezét a göndör fiú legjobb barátnőm felé.- Harry.- Mia kezetfogott az izgatott fiúval és nevét kimomdva mosolyodott el ezzel egy időben pedig arcán egy csíkban jelent meg a piros egy árnyalata.

Amíg ők elbeszélgettek én a konyhában a fülhallgatóm segítségével meghallgattam még a régebben elkészített cover-videóim közül párat. Nem voltak rosszak de, minőségük a vállalhatatlan kategóriába sorolandó. Az unalmam egyre nagyobb volt ezért azt láttam a legjobbnak ha, felmegyek a szobámba. Miát és Harry-t magukra hagytam a nappaliban, Sky pedig már rég a szobámban időzött. Az ágyamon fekve -ami,  mellesleg nem volt kényelmes- unatkoztam. Nem akartam senkinek sem szólni így hát, vártam a csodát.  Nem tartott sokáig és a pakisztáni fiú már a szobám ajtajában ácsorgott. Gondolom azt várta, hogy szóljak neki, hogy bejöhet.  Ezért így tettem.

- Hú... már azt hittem nem jöhetek be.- túrt egészen hosszú hajába és helyet foglalt az ágyamon.- Minden rendben? A srácokkal kapcsolatban nem mondom, hogy minden a legnagyobb rendben van köztük de, elviselik egymást. Holnapra jó lesz. Végülis legjobb barátok. Még estig simán elfeleljtik a dolgot.- vonogatta a vállát a sötét, csupán egy szőke tinccsel rendelkező fiú. 

- Hát legyen ha, te mondod.- vontam meg a vállam és felültem az ágyon.- Elmegyek sétálni. Jobb lesz mint itt unatkozni.- mondtam lehangoltan és a Vans cipőmet felvéve lépkedtem le a lépcsőn. 

- Hova-hova?- nézett rám kíváncsian Niall.

- Oké. De ezt ne add tovább SENKINEK.-nyomtam meg az utolsó szót.- Teljesen kivagyok mert, Liam és Louis összevesztek vagy mi egy hülye videójátékon. Azt sem értem mi az oka annak, hogy még nem húztam haza. Hétfőn újból suliba fogok járni és, izgulok amiatt is. Gondolom majd jól rámszállnak, hogy ,,Liam tényleg ilyen" én pedig majd bólogatok, hogy ,,Persze, a sztárvilágban minden olyan amit mutatnak de, ne kérdezgessetek mert, örülök, hogy szerződést nem kellett aláírnom mert, a testvérem."- mutogattam össze-vissza. - Mellesleg szerintem meggondoltam magam. Nem megyek sétálni csak ki az udvarra. Persze gondolom az sem biztonságos mert, ki tudja, hogy kik vannak kint.- hadartam tovább. - Rosszul leszek, fáradt vagyok és 16 éves és, nem tudom, hogy mit pazarlom itt Niall James Horan drága idejét miközben beburkózva ülhetnék a... Nem. Nem ülhetnék az ágyamon mert, rohadt kényelmetlen de, amúgy feltalálnám magam. Jah.- motyogtam.- Meg amúgy el kéne kezdenem nőni is mert, ez a 160 cm nem tart örökké.- dünnyögtem fáradtan.

- Figyelj, segítek mindenben. Niall James Horan rendelkezésedrre áll mindenben, minden egyes percben. Sőt. Minden pillanatban.- ölelte át a vállam.- A magasságod miatt pedig nincs mit aggódnod.- legyintett.- Louis csak 172 cm. - mosolygott. Ezzel meg mit akart mondani?- Nah gyere.- húzottt a szobája ajtajáig.- Olyan vagy mint, a bátyád.- csóválta a fejét.- Hadarsz mint, a jó... mindegy.- nevetett fel amire én sem bírtam tovább és együtt törtünk ki nevetésben.