One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

19.

- Anne, Anne, Anne!- kopogtatott az ajtómon Niall. Reggel hat óra van, és mindenki készül. Valószínűnek tartom, hogy én vagyok az egyetlen aki már bepakolt.

- Gyere.- dörzsöltem meg az arcom, és álmosan meredtem a szőke fiúra aki az imént lépett be a szobámba.

- Tudok valamiben segíteni?- nézett rám Niall.- Gyere, ideje elkezdened készülődni.- mondta szórakozottan.

- Oké.- kifésültem a hajam, felöltöztem, és ezeket elvégezve késznek nyilvánítottam magamat.- Mehetünk le?- néztem a mögöttem álló fiúra. Niall vigyorogva megrázta a fejét, és a kezembe nyomott egy szemkötőt. - Mit akarsz?- néztem riadtan mire csak intett, hogy vegyem fel a kendőt. Hátul összefogta a hajamat kezeivel, én pedig egy halk nyisszanásra lettem figyelmes. Ne!

- Niall James Horan. Mondd, hogy ez egy rohadt álom.- szörnyedtem el a tükörképemet nézve.- Megkérdezhetem, hogy ez mégis, hogy juthatott egyáltalán eszedbe?!- fordultam hátra a fiúhoz aki a hajam maradványát tartotta a markaiban.- Add ide az ollót.- nyújtottam felé a kezem, mire kis habozás után odaadta. A frissen levágott hajam amit, Niall csinált a vállam alá ért. Mivel összefogta kezével semmiképpen se mondanám szépnek. Inkább egyenesre vágtam a végét. Így az eddig hátamig érő hajam most már a vállam felé ért és még hullámosabb lett. Csodás.- Mindegy.- szomorúan néztem a fiú kezében tartott hajam maradványára.- Kidobod?- mutattam rá mire csak egy gyorsat bólintott, és már nyoma sem volt a hajamnak.

- Jó reggelt!- kiáltott Harry, és elkezdett felém sétálni, de megtorpant.- Mi történt?- vizsgálta a hajam. - Niall, ez komolyan megcsináltad? Nem egy rohadt centit mondtam?!- nevetett fel Hazz. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek.

- Miről beszéltek? Milyen egy centi, és te erről miért is tudsz bármit is?- meredtem a göndörre, aki csak megvonta a vállát.- Ez nem válasz, Styles!- morogtam, és a konyha felé sétáltam.

- Mondjuk tetszik. Olyan... Anne-es.- gondolkodott Harry.

- Megengedem, hogy elmondd miről van szó.- mosolyogtam a fiúra.

- Mi a?!- kérdezte egyszerre Liam, és Zayn. A két fiú döbbenten vizsgálgatta a hajam.- Jól áll.- mondta Zayn, Liam pedig egyetértően bólogatott. Válaszul csak megforgattam a szememet, és nekiláttam a reggelimnek.

- Ne nézzetek már. Idegesítő.- morogtam amikor már nagyjából 3 perce éreztem ahogyan mindenki engem bámul. - Abba hagynátok???- fordultam hátra.

- Persze, bocsi.- mondta Hazz.- Csak tudod, nehéz elhinni, hogy Niall ennyire félreértette a feladatot. Én azt sem hittem volna, hogy akár hozzá mer érni a hajadhoz.

- Mi ez a hangulat itt? Ma indulunk a turnéra!- mondta Louis lelkesen. Valóban nem érthette miért ilyen fura mindenki. - Niall??? Legalább te.- nézett a szöszire lelkesen mire, az Ír származású csak felém nézett.

- Miért nézel rám? Csak enyhén szólva készítettetek ki.- motyogtam, és a tálamban lévő müzlire koncentráltam.

- Jó reggelt neked is.- lépett a konyhába Louis.- Ohh, azta.- mondta lepődötten. - Mi történt?- mosolygott a kócos fiú.

- Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy ,, Látod a különbséget? Csak, mert fodrásznál voltam. "- nyávogott Zayn egy női hangot utánozva. - Persze nem volt fodrásznál, Niall ingyen vállalta.- tette hozzá szórakozottan.

- Nincs igazad. Ilyenkor a csajok mindig azt kérdik, hogy ,,Látsz rajtam valami különbséget?"- vinnyogott Harry is.- Mindig szakítás a vége.- mondta komoly arccal, aztán hangos nevetésbe tört ki a kreol bőrű barátjával.

- Nekem tetszik.- mondta Louis és alaposan végigmérte a vadonatúj frizurám. Frufrut nem kérek.- Majdnem megkérdeztem, hogy ki vagy, de aztán rájöttem. - ismerte be amire felnevettem. Akkor nem szakítás a vége.

- Örülök neki, hogy még képes vagy felismerni, Tomlinson.- ütögettem meg a vállát, és mosolyogva léptem el mellőle.

- Nagyon vicces, Anne. Nagyon vicces.- csóválta meg a fejét szórakozottan. Így jár az aki nem ismeri fel a barátnőjét.

- Jó reggelt, csapat! 2 óra múlva a reptéren! Mindent tudtok! Harry egy fél percre!- rontott be a házba Paul, majd magához hívva Hazz-t figyeltem a fiú reakcióit. Nem tudtam meg semmit. Kár, pedig érdekelt volna.

- Hallgatózunk-hallgatózunk?- lépett mellém Louis.- Mi ez a kíváncsiság?- méregetett. Már szólásra nyitottam a számat, amikor a kócos fiú megrázta a fejét tudatva velem, hogy igazából csak húzza az agyam.- Mit szeretnél csinálni ebben a két szörnyen gyorsan eltelő 2 órában?- váltott témát. Köszi, Lou.

- Kiélvezni Londont.- gondolkodtam el.- Még nem igazán tudom. Talán megnézek egy unalmas filmet, vagy egy izgalmasat amivel eltelik a hosszúnak tűnő két óra. Az igazságot megvallva, elképzelésem sincs mit akarok csinálni az elkövetkezendő időben.

- Ezt szomorúan hallom, mivel én nagyon örülnék, ha beszélnél Harry-vel. Szerintem itt az ideje, hogy megtudd mit titkol.- mondta rejtélyesen. Mi lett veled, Louis? Csak nem sorozat-függő lettél?- Amúgy nagyon örülök, hogy velünk jössz.- nyomott egy puszit a fejemre. Magamhoz szorítottam, és a levegőbe szippantva csakis az ő illatát éreztem. Kellemes Louis Tomlinson illat terjengett körülöttem. Megnyugtató volt. Oké, Anne. Kezdesz beteges lenni. Állj most már le. Ne beszélj olyan dolgokról ami senki mást nem érdekel. Hm, kedves vagyok a saját személyemhez. Meg beteges.

- Te tudod mit akar mondani, Hazz?- néztem fel az éppen hajával babráló fiúra aki kicsit eltolt magától, hogy szembe tudjon nézni velem. Egy tipikus ,,Louis mosollyal" jelezte, hogy igenis tudja, hogy mit akar nekem mondani göndör barátunk, de esze ágában sincs megmondani. Még sokadjára is sikeresen tartotta magát.

Az igazságot megvallva csak egy óra szabadidőnk volt hátra. Egy felet elbeszélgettünk a kócossal, a másik fél órát pedig ami megmaradt pedig a repülőtérre való kocsikázással fogjuk tölteni. Roppant hálás vagyok a turné miatt a srácoknak. Talán mégsem marad az életem ugyanaz, mint ami volt ezelőtt. Alig tudják páran, hogy Anne Payne létezik. Liam a sztár. Én meg csak az aki néha megjelenik. Semmi több. Néha Louis fura barátnője ként is emlegetnek, de ez is enyhe túlzás. Inkább szidnak. Esetleg az Instagram bejegyzéseim alá kapom a cukibbnál-cukibb ,,rohadj meg" és ,,LaRrY sTyLiNsOn Is ReAl" kommenteket. Sokszor találom magam szembe olyanokkal akik annak élnek, hogy kék, és zöld szívecskékkel lepik el a kommenteket. Akad sok kedves, aranyos, és meglepően jóleső is köztük amik gyakran feldobják a napjaimat. Hát, igen. Ilyen az én életem, Anne Payne személyesen.