One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

21.

Reggelre már nyoma sem volt az előző esti tüsszögéseimnek. Békésen fetrengtem az ágyban, amíg be nem rontott valaki a szobába. Louis eddig sem volt bent, de amilyen csapódással nyílt az ajtó biztos voltam benne, hogy nem ő az. A következő pillanatban már Niall vetette rám magát. Igen-igen. Jó reggelt, Anne.

- Jobban vagy? Tommo mesélte, hogy tegnap este nem voltál jól.- ült az ágyam szélén immár. - Nem akartam, hogy megfázz. Mondjuk nekem is tüsszentem kellett párat az este folyamán. - tűnődött el.

- Nem halok bele.- legyintettem. - Mennyi az idő?- ültem fel lassan.

- Nyolc körül lehet...- gondolkodott el.- Hát, kilencre várunk lent. Tudod, van az a kis várakozó hely. Ott leszünk, most is ott vagyunk amúgy. Ha gondolod akkor lejöhetsz. Vagy, ha szeretnéd felküldhetek valakit.- vonogatta a vállát. Egyértelműen a legeslegjobb barátom. Miát születésem óta ismerem, de fogadni merek, hogy Niall megértőbb. Hiányzik az a Mia aki pár éve volt. Semmi nyoma annak a személynek akit a támaszomnak neveztem. Rettentően hiányzik.

- Nyugi, had fordítsam le a saját nyelvemre ezt a sok szöveget. Csak most keltem.- dörzsöltem meg az arcom.

- Milyen saját nyelv?- nézett rám kérdőn.

- Anne nyelvnek hívom, ilyenkor külön fordítást igényelek. Hiszen gondold végig, még félig aludtam amikor konkrétan rám ugrottál, amivel amúgy semmi bajom, csak arra nem gondoltál, hogy kétszer akkora a súlyod, mint nekem annak köszönhetően, hogy legalább egy fejjel magasabb vagy nálam. Aztán beszélsz. - nevettem fel.- Imádom ahogyan, és amit beszélsz, de reggel van, Niall.- magyarázkodtam.

- Ez érdekesen hangzik, nem akartalak megölni. - nézett rám bociszemekkel végül. - Akkor lent.- állt fel a helyéről, és vigyorogva az ajtó felé indult.- Szeretlek!- kiáltott még vissza az ajtóból.

- Én is téged!- nevettem fel. Niall maga a csoda, nélküle nem lenne ugyanolyan semmi. Ő a jelenlegi életemben pótolhatatlan. Ez elég nyálasan hangzik, de ez az igazság. Niall mindig itt van, és a legjobb barátomnak nevezhetem. Jobban megért, mint egyesek.

Gyorsan elkészültem ami jelen pillanatban 20 percet jelent. Az időt ellenőriztem, és nyugodtan sétáltam le ahol a többiek már nagyban beszélgettek. Liam vett észre először. Mint mindig, most is naprakészen üldögélt az egyik kanapén, és beállított haját ellenőrizve integetett felém. Igen, az én bátyám. Egyik oldalán Harry üldögélt egy pohár vízzel a kezében, és valamin nagyon szórakozott, mert Louis-t sikeresen arcba köpte. Liam másik oldala üresen állt, így miután végigmértem a társaságot megállapítottam, hogy Zayn az aki hiányzik. Niall éppen szinkronban nevetett valamin a Harry-vel. Nagyon jól szórakozhattak.

- Anne, szia!- köszönt vidáman Niall, és a nevetéstől könnyes szemekkel állt fel, hogy magához szoríthasson. - Harry... Harry... Arcon... Köp... Köpte... Louis-t...- szakadozott a nevetéstől, és alig kapott levegőt annyira nevetett.

- Ez ennyire nem vicces...- morgott a kócos fiú.- Jó reggelt, látom sikerült kipihenni magad.- nézett rám, és már közeledett volna, ha nem szólalok meg.

- Én is nagyon szeretlek, de nincs kedvem Harry-nyállal és vízzel leöntött... vagyis leköpött Louis-t ölelgetni, ne haragudj.- néztem végig rajta fintorogva, amire csak legyintett, és felment. Gondolom úgy érezte itt az ideje minimum arcot mosnia.

- Oh, azta. Lou szerint tegnap este nagyon durván a halálodon voltál, és neki köszönheted, hogy még élsz.- köszöntött Zayn. Látom jó kedvében van.

- Igen, nélküle valószínűleg most elég durván tüsszögnék.- mosolyodtam el, majd egy gyors öleléssel köszöntöttem a pakisztánit.- Téged nem ölellek meg.- néztem végig Liam-en tettetett fintorral. Persze ez, csak addig nézett ki így ameddig nem vont a karjai közé. Ennyit erről.

- Leköptem... Meg fog ölni.- mondta komolyan Hazz.- Jó volt veled, Anne. Annyira szeretlek. Ígérd meg, hogy nem engeded neki, hogy megöljön.- színészkedett.

- Persze, téged bármikor megmentelek.- öleltem meg őt is. Mi ütött ma mindenkibe? - Elengedhetsz.- szólaltam meg pár hosszan telő perc után amikor Hazz még mindig szorongatott.

- Bocsi.- nevetett fel.- Imádlak, olyan vagy mintha a húgom lennél.- borzolta össze a hajamat. Köszi.

- Megfelelek?- jelent meg lent Louis széttárt karokkal. Válasz nélkül hagytam a kérdést, és odasétálva elé szorosan megöleltem. Megcsapta az orromat az a tipikus Louis-illat, és nagy lélegzetet véve szívtam magamba a kellemes illatot. Miután hosszas percek elteltével szembe fordított magával mosolyogva nyomott egy puszit a számra. - Ezt igennek veszem.- biccentett.

Már készültem leülni közéjük, és meghallgatni Louis hosszas beszámolóját arról, hogy miként fogja darabokra szedni Harry őnagyságát, de végül Paul megzavart minket. Kedvesen, de mégis ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy egy órán belül legyen mindenki készen, mert indulnak a próbák. Ez pontosan olyan, mint, hogy a srácoknak ott kell lenniük a helyszínen az összes nagyobb koncert előtt minimum 6 órával, hogy semmi hiba ne történjen. Mindent tökéletesre akarnak a szervezők. Meg persze, Paul. Ennek eleget téve a megadott időn belül mindenki elkészült.

A fiúk próbái nagyban zajlottak, amikor egy lány nyitott be az öltözőbe. Gondolom nem számított társaságra így a meglepett arcát egy mosollyal leplezte. A lány haja szőke volt, a vége pedig lilára volt festve. A sminkje tökéletes volt, a ruhája pedig inkább kényelmes mégis stílusos. Egyértelműen stylist, vagy sminkes. Talán mind a kettő.

- Ne haragudj, de kívülállóknak, vagy rajongóknak tilos a bejárás.- kezdett bele, de kissé elbizonytalanodott amikor felnevettem.

- Szia, Anne vagyok.- intettem neki.

- Értem. Nos, ez nem változtat azon, hogy kiküldjelek innen. Egyáltalán, hogy jutottál be ide?- nézett végig rajtam.

- Egyszerűen, besétáltam ide. - magyaráztam.

- Ez a One Direction öltözője, akik mellesleg fél percen belül itt lesznek szóval menj el. - A lány fenyegetően méregetett egy kis ideig, majd az ajtó kicsapódott. Niall. Egyértelműen. A szőke lány kicsit sem feltűnően mérte végig az előtte álló 5 fiút, véletlenül sem nyál csorgatva.- Sziasztok, Kira Gibson vagyok. Az új stylist és sminkes, ezentúl együtt fogunk dolgozni.- mondta mosolyogva, aztán visszanézett rám. - Elmennél?!- méregetett flegmán.

- Miért menne el?- kíváncsiskodott Louis. Ráérősen mellésétáltam, és szembetaláltam magam Kirával. Nem szimpatikus.

- Mivel egy kívülálló. Egyáltalán, hogyan juthatott be?- akadt ki teljesen a lila hajú. Vagyis Kira.

- Velünk van.- nézett értetlenkedve a mellettem álló kócos fiú.- Ha rajongó lenne nem állna ilyen nyugodtan közvetlen mellettem. Már csak azért sem, mert én vagyok mindenki kedvence, és ez alól Anne sem kivétel.- vigyorgott, és a vállamat átölelve közelebb húzott magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.

- Talán magyarázattal tartozom, szóval bocsi. Teljesen jogos, hogy ki akartál lökni innen, csak az van, hogy mégsem.

- Túlbonyolítod.- legyintett Liam.- Anne a húgom.- mondta ki egyszerűen. Ennyi?!- Mellesleg a turné alatt ő lesz a női fellépő amiről már biztosan értesítettek téged is. Ne haragudj rá, ha ilyen csak még hozzá kell szoknia, hogy nem elég annyit mondani, hogy mi a neve hanem rendes okok, és indokok, néhol még kártyák is kellenek ahhoz, hogy bizonyítsa azt mit is keres az adott helyen.- magyarázta a bátyám. Kira szeme rám szegeződött, és egy halk sóhaj után rendesen felém fordult.

- Bocsi, azt hittem...- Talán mégsem olyan rossz arc.- Ne haragudj, Kira vagyok.- mosolyodott el, és a mogorva kisugárzásának nyoma sem volt. Ez megnyugtató.