One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

27.

Sietve kaptam fel a legközelebbi pulcsit magamra, így fel sem tűnt, hogy nem az enyém. Pár pillanatig még a cipőm orrát néztem, majd egy nagy sóhaj kíséretében kiléptem az ajtón. Mármint a szállodai ajtón, mióta egyedül vagyok a szobában sokkal többet gondolkodok a semmin, ezért majd a legközelebbi alkalommal mikor szobákba osztanak megkérem Paul-t, hogy segítsen ki annyival, hogy nem hagy egyedül. Borzalmas.

- Jó reggelt, csapat!- kiáltott fel Niall az asztaltól felpattanva mikor a másik bejáratnál megpillantotta a négy fiút. Tökre más helyen kaptunk szobákat, így míg ők azon az ajtón jöttek be amire Niall rá látott, én azon amire a szöszi nem.- Nagy nap ez a mai, ugye Payno?- kérdezte kíváncsian az ír.

- Persze, Niall. A mai koncert után a backstage-ben fogunk velük találkozni. Nagyon jó lesz, És már alig várom, hogy lássam anyáékat.- foglaltak helyet mind a négyen az asztalinál.

- Sziasztok.- ültem le én is közéjük.

- Ez a tiéd?- kérdezte Zayn a rajtam lévő pulcsira mutogatva.

- Aha.- bólintottam aztán miután végignéztem a fehér vastag anyagon rádöbbentem, hogy nem.- Mégsem, tévedtem.

- Igen, az enyém. - nevetett Louis. - De amúgy jól áll.- vonta meg a vállát. Ennyire álmos lennék, hogy a két fehér pulcsiból ami az asztalra volt dobva pont ezt vettem el?! Pedig ugyanannyi volt az esély a másikra.

- Bocsi, majd visszaadom evés után. - néztem a velem szemben ülőre. 

- Ráér.- legyintett és nekilátott a reggelijének.

- Szóljatok, ha van valami.- álltam fel a helyemről a reggelim befejezése után.- A szobámban leszek.- néztem rájuk, és gondolkodás nélkül megindultam a szobám felé. 

Csendben nyomkodtam a telefonomat, és próbáltam elütni az időmet. Háromnegyed kettőkor lent voltam a portán, és várakoztam a többiekre, hogy ők is megérkezzenek végre. Pár percig tanácstalanul üldögéltem az ott lévő fotelben, és néztem ki a fejemből. Lehet elfelejtettem megemlíteni, de ma jönnek anyáék, és Mia. Tényleg izgulok, és nem tudom miért. A legutóbbi alkalom után, miután kibőgtem magam inkább próbálok kevesebbet gondolni rá, de ez nem igazán könyvelhető el sikeresnek. 

- Mióta vársz ránk?- ült le mellém Louis. Mosolyogva figyel mire végre megszólaltam.- Látom jó a pulcsim.- nevetett halkan. 

- Nem rég jöttem le én is.- vontam meg a állam.- Persze, hogy jó.- nevettem.- Louis illata van. Komolyan.- magyaráztam. 

- Sziasztok!- lépett oda hozzánk Harry.- Gyertek, van még öt perc indulásig. Addig pedig...- mosolygott.- Beszállhatunk az autóba!- kiáltott fel. 

- Rendben, megyünk.- válaszolta Louis, és engem magával húzva beszálltunk az autóba.

- Én már alig várom, hogy találkozhassak a szüleitekkel! Mindig annyira kedvesek!- magyarázta Niall miközben a kocsiba próbált beszállni. Liam csak egyetértően bólogatott, és Zayn mellett foglalt helyet. 

Az autóút gyorsan és csendben telt. Legalábbis én csendben voltam. A fiúk mindenről beszélgettek, még arról is, hogy Zayn hogyan mos fogat. Kifejezetten érdekes, és hosszas téma volt a srácok körében, így csak csendben hallgattam.

- És ne felejtsük el, hogy az sem mindegy, hogy mivel mossuk meg a fogunkat! A legújabb kiadású One Direction-fogkrém a legjobb! Tisztít, ápol, és rohadtul drága már csak azért is, met rajta van az arcunk, és semmi másban nem különbözik a többitől!- mutatta meg újból színészi tehetségét a pakisztáni.

- És....- imitált dobpergést Hazza.- A Malik-Channel visszavár mindenkit!!!- kiáltott fel. Mindenki nevetett, csak Zayn kérte ki magának, hogy igenis óriási rajongói tábora lenne, ha indítana egy YouTube-csatornát.

Kira már ott várt mindenkit, és rögtön neki is állt kikészíteni a srácok szettjeit. Mindenki kapkodott, és elindultak beénekelni. Én is átvettem a ruhámat, és kicsit szomorúan hajtottam össze a fehér anyagot, és dobtam a kanapéra. Magamon még mindig éreztem az illatot, de ez nem kárpótolt. Hú de nyálas vagyok...

...

Már csak a szám végét vártam és azt, hogy Niall megszólaljon és, mint minden alkalommal (mikor ki) felszólítson a színpadra. Utoljára átgondoltam mit szeretnék mondani, és mit kéne megemlítenem. Amióta rendszerességgel én is a színpadon vagyok kicsit nyugodtabban kezelem az utolsó perceket, de még mindig nem az igazi. 

- Eljött az a pillanat, hogy egy számunkra nagyon fontos személy a mai koncert alkalmával is fellépjen velünk a színpadra. Ma igazából fogalmam sincs miért, de a "Happily"-t fogja velünk énekelni, de ha valaki tudja légyszi, segítsetek. Szóval köszöntsétek nagy szeretettel az ÉN személyes kedvenc előadómat. Anne Payne-t!- kiáltotta el magát és talán megnyugtatott, hogy ma is tapsoltak. Imádtam hallani. Semmi nagyképűségből, de boldoggá tett. 

- Sziasztok!- lépdeltem a színpadra egy gyors mikrofon megkopogtatás után.- Niall, a kérdésedet megválaszolva azért éneklem ma veletek a "Happily"című dalotokat, mert ezt beszéltük meg erre a hónapra.- mosolyogtam a szöszire aki csak bólogatott.- Viszont, ha már a megszokott dolgoknál tartunk. Ma is elképesztően hálás vagyok az összes embernek aki segített. A technikusoknak, a zenekarnak, és Paul-nak is. Köszi. Természetesen enélkül az öt fiú nélkül sem lennék sehol, de mint minden alkalommal most is kötelességem megköszönni nektek! Imádlak titeket.- mosolyogtam rájuk.- Viszont ma van egy kis eltérés a dolgokban. Ma este itt van anyukám. Vagyis anyukánk, és apukánk.- néztem Liam felé aki mosolyogva várta mit is mondok.- Köszi, hogy eljöttetek, és adtatok még egy esélyt a bátyámnak, mert anélkül valószínűleg nem állnék most itt. És igen elolvastam az összes üzenetet mielőtt feljöttem ide.- hadartam, és kisebb nevetés hallatszott a közönségtől.- Nem vicces. Komolyan mondom, hogy kaptam nagyjából 200 üzenetet.- mosolyogtam.- Visszatérve pedig üdvözlöm a legjobb barátnőmet is aki annyit jelent nekem. Remélem nem tervezel minimum egy ölelés nélkül elmenni. Viszont akkor abba is hagyom a beszédemet, mert nem azért vagyok itt, hogy beszéljek. Erre vannak Harry viccei.- mondtam végül, és elkezdődött a dal. 

A koncert végeztével a fiúkkal a backstage felé vettük az irányt és mind az öten ki voltak fulladva. Én azóta, hogy lejöttem a színpadról nem csináltam semmit csak azon törtem a fejem, hogy milyen lesz találkozni velük. Mire odaértünk rögtön megpillantottam az anyukámat. Odasiettem hozzá, és szorosan megöleltem.

- Anne Megan Payne, büszke vagyok rád!- ölelt magához.- Most elengedlek, és megölelem a bátyádat is, addig mondjuk köszönj apádnak is.- nevetett fel halkan. 

- Gonosz vagy.- nevettem. Kimásztam a karjai közül, és apukámhoz mentem, majd őt is megölelgettem. Olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem nem akar elengedni, vagy éppen meg akar ölni. Valamelyik.

- Szia, remélem minden rendben van itt veled.- ölelgetett még mindig.- Mellesleg tartozol nekem egy magyarázattal.- mondta komolyan mire tényleg megijedtem.- Mia megpróbálta elmagyarázni, de én ott elakadtam, hogy jársz valakivel. Mármint felfogtam meg minden, de kivel?! Mia mindent megtett, de ott megakadtam, hogy mindenki Niall-el shippelt, aztán pedig Louis-val, de ennyi. Most melyikkel vagy együtt, vagy melyikkel nem? Várj! Belezavarodtam. 

- Louis-val.- tartottam vissza a nevetésemet, így csak egy óriási mosolyt kapott. 

- Értem... - nézett végig a 4 fiún. Tudomásul vette, hogy melyikőjük az, és mosolyogva megölelt. Újból.

- Anne, szia!- lépett oda hozzám Mia miután anyáék nem ölelgettek, és nem kérdezősködtek mindenről. Komolyan mindenről. Még azt is megkérdezték mit ebédeltem, para volt.

- Szia!- öleltem meg. Nem tolt el, nem undorodott tőlem, és semmi rossz nem történt amit elképzeltem a fejemben. Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy ő a legjobb barátnőm mióta az eszemet tudom, és nem fogom cserben hagyni. Reménykedtem, hogy ezt ő is így gondolja majd, de azért bizonytalan is voltam. Beszélgettünk egy ideig aztán megjelent egy magas, sötétbarna, göndör hajú srác mögötte. A karja tele volt tetoválásokkal, és furcsán méregetett. Olyan ,,Ki vagy te?!" arccal. Akkor még nem tudtam kihez van szerencsém.