One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

34.

A napok teltek és egyik fellépést követte a másik. Pillanatok alatt telt el a hónap, és igazi nyári idő van, így mindenki nagyon élvezi. A jelenlegi szállásunkon egy óriási medence is van, ezért megbeszéltük a fiúkkal, hogy lent találkozunk.

- Szép kis rajongó táborod van, Payne!- nyomogatta a telefonját Harry. A fiú idő közben úgy döntött, hogy nem vágatja le a haját, így most még inkább össze-vissza áll, mint eddig.

- A tiétekhez képest semmi, mellesleg nektek köszönhetem.- ültem le mellé.- Nah, és mizu a lányokkal?- vigyorogtam rá.

- Ha lenne valaki, hidd el. Te lennél az első akivel megosztanám.- rázta meg a fejét lemondóan.

- Rendben, Harry! Ezt viszont be is tartod, ugye?- mosolyogtam rá, mire bólintott.- Elindulhatnánk le?

- Persze csak gondoltam megosztom veled egy-két gondolatomat.

- Hallgatlak.- néztem rá, miközben elkezdtem kifelé sétálni a szobából.

- Nem egy, és nem kettő Anne Payne fanoldal követett be, és kötelességemnek éreztem megmondani újból, hogy mennyire büszkék vagyunk rád! Remélem azok a szövegek sem vesznek kárba mivel tudod jól, hogy mennyire imádom őket!- mosolygott. Hazza lassan tényleg a testvérem, míg Liam éppen Hannah-val chatel. Gondolhatjátok mennyire komoly. Odáig vagyok értük!

- Köszönöm, Hazz!- néztem fel a magas srácra.- Majd suli közben máshogy lesz időm, és másra is. Nem fognak kárba veszni a dalszövegek, nyugi.- nevettem.

- Ajánlom is, Anne!- borzolta össze az én megnőtt hajamat is.- Mi újság a nagy szerelmeddel?- húzogatta a szemöldökét.

- Nem vicces... Nincsen ilyen külön bejelenteni valóm, meg ilyesmik. Teljesen jól megvagyunk, és nincs szükség most senki másra. Pont jól vagyunk.

- Örömmel hallom!- bökött oldalba- Visszatérve, hogy érted azt, hogy a suli alatt lesz időd? Nem maradsz velünk?- biggyesztette le az ajkait.

- De, igen! Legalábbis én úgy tudom, hogy ott érettségizem.- magyaráztam.- Majd szeretnék saját dalokat is kiadni, csak kicsit nehézkes ez így, mivel turnén vagyunk. A nyár végét úgy is otthon töltjük, és akkor lesz egy kevéske időm. Addig is, tovább ügyködöm.

- Végre! Alig bírtam már ki!- hadarta Niall, majd egy mozdulattal berántott a medencébe. Fuldokolva és nevetve támaszkodtam meg a medence szélében, majd segítség kérően néztem az ír fiúra.

- Niall, ha már belöktél, akkor segíts is kimászni!- prüszköltem. A szöszi felém nyújtotta a karját, amit megragadtam és behúztam magamhoz őt is.

- Nem vicces, meg is halhattam volna!- közölte elfehéredett arccal Niall, amire még nagyobb nevetésben tört ki a társaság.

- Megérdemelted, Horan!- mosolygott felé Zayn.

- Mondod ezt te, Zayn?- kérdezte szórakozottan Liam.

- Shh, Hős Szerelemes! Most ne szólj be neki, mert asszem a csajnak annyi!- csitította Louis a bátyámat.- Gyertek, segítek kimászni nektek.- nyújtotta felém a karját amibe ezúttal belekapaszkodtam és Louis segítségével már a medence partján álldogáltam és vártam, hogy Niall is kimásszon. Ez viszont nem lehetett ilyen egyszerű, így amikor Louis, Niall felé nyújtotta a karját, a szöszi behúzta a vízbe.

- Kösz, Nialler! Ezt most muszáj volt.- simította hátra a haját a kezével.- Nem vicces, de harc hát legyen harc!- vigyorgott. Mindenki tudta, hogy ez azt jelenti, hogy ők még egy ideig el lesznek egymással.

A délutánt a medencénél töltöttük és egészen sötétedésik maradtunk ott. Legtöbbünk már unta, hogy nem csinálunk semmit ezért felment mindenki a saját szobájába. Beosztottak Louis-val, aki semmiféle nemtetszést nem mutatott. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, majd a következő pillanatban már az ágyamon ülve firkálgattam. Louis is végzett az esti teendőivel, így mondhatni ,,szabadok" voltunk.

- Megmutatod?- pislogott kettőt a hatás kedvéért.

- Ha vársz pár percet, akkor igen!- mosolyogtam rá.

- Rendben!- nyomott egy puszit a fejemre.

Csendben várta, hogy mikor csinálok bármit is. Pár percen belül a kezébe nyomtam a lapokat és a párna birizgálásával próbálni elrejteni az izgatottságomat, miszerint mi is a véleménye Lou-nak.

Egy ideig nézegette a lapokat és véleményt alkotott a leírt sorokról, természetesen magában. Egy ideig nem néztem fel a barátomra, majd percek elmúltával erőt vettem magamon és felnéztem a kócos srácra.

- Nekem tetszik.- ennyit mondott. Semmi többet. Kérdő pillantásokkal bombáztam, aminek a hatására újból szólásra nyitotta a száját.- Kiről szól?- rejtett el egy mosolyt.

- Túl sok találgatási lehetőséged nincs, Louis.- álltam fel az ágyról.

- Hova mész?

- Sehová nem megyek.- vettem el a vizes palackomat az asztalról.- Szóval, egy lehetőséged van eltalálni kiről szól.

- Egyértelműen rólam!- kacsintott. A kijelentésére elnevettem magam.- Van kedved kicsit ellent mondani a szabályoknak?- mosolygott.

- Mire gondolsz?- vontam fel a szemöldököm, hisz köztudott, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsák őket.

- Csak vegyél fel utcai ruhát, rendben?

- Rendben.- vontam meg a vállam és a lehető leggyorsabban felöltöztem. Pár percen belül Louis az ajtóban toporzékolva próbált siettetni, mivel meggyűlt a bajom a cipőfűzőmmel, amit szinte sosem kötök ki, de most megtörtént és összegubancolódott. Gratulálok, Anne! 

- Egy szót se, amíg nem szólok!- tette a mutató ujját a szája elé és a karomnál fogva szinte kiviharzott a szálloda hátsó bejáratán. 

A város csodálatos volt és szinte örökké nézni tudtam volna. A kivilágítások nem voltak túlzásba véve, így kellemes hatást adott. A rajtam lévő pulcsi cipzárját felhúztam és egy kicsit feltűrtem az ujját. Csendesen sétálgattunk már egy ideje, amikor Louis szólt, hogy megszólalhatok. Eszem ágában sem volt beszélgetni, amikor ennyire szép minden. Az éjszaka közepén tehát Louis társaságában a városban járkáltam és már-már kezdtem álmos lenni, amikor rezegni kezdett a telefonom.

- Szia...- vettem fel a telefont kedves barátunknak, Zayn-nek.

- Szia, remélem már indultok visszafelé, csak mert bárki megláthatja a cuki párosotokat kézen fogva miközben senki sincs tisztában azzal, hogy ki is az aki elrabolta Louis Tomlinson szívét...- magyarázta a pakisztáni.

- Honnan látod, vagy mi? És még az, hogy igen, vissza indulunk.

- Nem csak ti vágytatok levegőre.- nyomta ki a hívást. 

- Induljunk vissza, oké?- néztem a mellettem álldogáló kócos fiúra, aki csak bólintott egyet.

Visszaérve a lehető leghalkabban futottunk fel a szobánkhoz, majd a pizsamámba átöltözve bebújtam a puha paplan alá. Talán senkinek sem meglepő, ha azt mondom, hogy még a legnagyobb hőségben is a takaró alatt érzem jól magam. Sokan vannak ezzel még így. Pillanatokon belül el is aludtam. Akkor még nem voltam sem én, sem Louis tisztában azzal, hogy mi vár ránk reggel.