One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

16.

- You and I...- fejeztem be a dal utolsó sorát.

Tapsözön. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy tetszett a körülöttem lévőknek. Egy pillanatra felvillant a fény és az összes embert láttam. Talán azokat is akiket nem kellett volna. A fal mellett szinte elbújva megpillantottam az öt velem élő fiút. A francba, hogy én ezért még mit kapok. Meghajoltam. A mikrofonba még belemondtam egy halk ,,köszönöm"-öt, és kicsit elgondolkodva lépkedtem le a színpadról.

- Nem tudtam, hogy itt lesznek.- kezdte Mia. Megráztam a fejem és mosolyogva szorítottam magamhoz.- Remélem jól sül el.- nevetett fel halkan a vöröses hajú barátnőm.

...

Már nagyjából 30 perce lejöttem a színpadról. Nyugodtabb vagyok, mint voltam, de még nem az igazi. Még bennem van az izgalom. Csendesen ültem a folyosón, és a telefonomba merülve foglaltam el magam. Nem voltam magányos, körülbelül 5 perce nyomkodhattam a készüléket amikor egy ismerős alak jött oda hozzám.

- Meghatódtam.- törölgette a szemeit Niall. A nem létező könnycseppek letörlése után szoros ölelésbe vont ami nagyon-nagyon jól esett.- Gondoltam meglepünk azzal, hogy mégis itt leszünk. -magyarázta a szőke fiú.- Nem gondoltam, hogy ekkora beszédet lenyomsz.- bólogatott elismerően. - Szólhatok a srácoknak, hogy itt vagy?- nézett rám világoskék szemeivel. Nevetve biccentettem, és hagytam had rohangáljon össze-vissza. Ráér.

- Anne Payne! Ezennel A tudtodra adom, hogy én vagyok jelen pillanatban a legbüszkébb ember a világon.- szorított magához Liam. Büszke rám. Ez nagyon jól esik.- Tisztázzunk valamit.- emelte fel a mutató ujját jelezve, hogy fontos. - Láttam Louis-t amikor zavarban van. Életem élménye!- nevetett fel.- Láttad volna az arcát meg, hogy mennyire nézett. - vigyorgott.- Tudom, hogy milyen ember. Volt időm, és alkalmam is megismerni. Ha ő lenne a barátod, vagy nem is tudom eskü még meg is köszönném neki. - nyomott egy puszit a fejemre az én drága testvérem. Mosolyogva bólogattam, és már nem éreztem azt a feszültséget ami volt bennem. Nyugodtabb lettem. Viszont az igazi kihívás csak most következtet.

- Én vagyok a kedvenced. Meg se próbáld tagadni.- lépett mellém Zayn nagy mosollyal az arcán. Szoros ölelésbe vont, és szinte láttam, ahogyan büszkén mutogat minden mellettünk elsétáló embernek, hogy ,,ő a barátom, és én vagyok a kedvence". Pedig én ilyet egy szóval sem mondtam. Tény, hogy szeretem a fiút. 

- Ne legyél magaddal ennyire nagyra.- nevetett Harry.- Biztos vagyok benne, hogy igazából én vagyok a kedvence.- ölelt meg a göndör fiú is.- Louis azt mondta, hogy ha, bárki keresné a parkolóban lesz. Nem tőlem tudod.- mondta titokzatosan amivel, nevetésre késztetett.

- Azt akarod mondani, hogy menjek ki hozzá?- néztem fel a magas barátomra.- Bebizonyítom, hogy rohadtul nem vagyok gyáva.- mutattam fel a mutató ujjam, jelezve, hogy most igenis megmutatom mindenkinek, hogy ki is az az Anne Payne. 

- Ki mondta, hogy gyáva vagy?- pillantott felém a pakisztáni. 

- A belső énem. Szóljatok neki, hogy nagyon gyorsan tűnjön el mielőtt meggondolom magam.- néztem Hazz-ra. Mind a ketten bólintottak én pedig gyors léptekkel haladtam a kijárat felé, hogy a parkolóban szembe találjam magam azzal akivel talán akartam, talán mégsem találkozni. 

Halkan nyitottam ki a nagy ajtót ami a parkolóra nyílt. Fél percig csak álltam az ajtóban mozdulatlanul, és elgondolkodtam, hogy ez valóban jó ötlet-e? Kár volt. Bár így sem jutottam többre. Az egész területet átláttam. Egészen sokáig bámészkodtam, hogy hol lehet Tomlinson amikor, megakadt a szemem a kócos fiún aki háttal állva nekem gondolataiba merülve bámult a nagyvilágba. Csendesen megindultam felé, és azon gondolkodtam, hogy mit mondok majd. ,,Szia, ja igen. Mindent komolyan gondoltam amit mondtam, de ha, tudtam volna, hogy itt leszel nem tettem volna." Igen ez lesz az! Anne, ez a világ legnagyobb hülyesége. ,,Szia, csak erre jártam..." Persze. A parkolóban járkálok egymagamban. Gratulálok. Hogy a francba lehet az, hogy nem szőke lettem? Hagyjuk. Majd jön aminek jönnie kell. Egy halk sóhaj után Louis mellé sétáltam aki meglepetten kapta felém a fejét és a meglepettségében levegőt venni is elfelejtett szerintem. 

- Szia, gondoltam, hogy...- most ne rontsd el, Anne- Hogy... Öhm... Beszélnünk kéne.- nyögtem ki a fejemben lejátszott szituációk egyikét. Tökéletes. Ennél bizonytalanabb már nem is lehetett volna. 

- Harry elmondta, hogy itt vagyok?- mosolyodott el mindent tudóan. Bólintottam mire újból megszólalt.- Ja, gondolkodtam. Mint minden ez is meglepett, Anne. A mai nap folyamán sok-sok dologra számítottam, de erre nem.- vizsgálta a földet. Megint zavarban van. Muszáj megállapítsam, hogy ilyenkor mennyire aranyos. Térjünk vissza.- Tudod ha, már megelőztél a szerelmi vallomásoddal akkor mondanék én is pár szót. Igaz, hogy nem egy csomó ember előtt teszem, és nem is úgy, hogy azt hiszem nem vagy itt, de azért elmondom. Igazságot megvallva mióta megcsókoltalak azon gondolkodtam, hogy ezt milyen formában tudnám neked elmondani, és megkérdezni, hogy lennél-e a barátnőm?- nézett fel a földről és a szemiben remény csillogott. Magabiztosnak tűnt mégis halkan, és félénken mondta ki a szavakat. - Anne Megan Payne, leszel az a lány az életemben aki boldoggá tesz? Leszel az a valaki aki segít a szar napokon... Mert... Mert én szeretnék lenni az aki boldoggá tesz téged, és ott van neked a szar napokon. Beszeretném tölteni ezt a szerepet az életedben. Nem csak most hanem, mindig. Innentől kezdve.- túrt zavartan barna tincsei közé. - Leszel a barátnőm?- mondta elvörösödött arccal, és tördelni kezdte maga előtt kezeit.

- Louis William Tomlinson, leszek az aki elvisel a szar napokon. Segítek is, de leginkább elvisellek. - mosolyogtam és a szemeit nézve éreztem, hogy mekkora boldogság tölti el. Csakúgy mint, engem.- Leszek a barátnőd, Tomlinson! Ez nem is kérdés.- mosolyogtam mire lassan közelebb lépett a hozzám képest magas Louis és megcsókolt. Ez más volt mint, az első. Talán jobb. Nem ítélem el azt sem mivel, az volt életem első csókja de, ez jobb volt. 

- Srácooook!!!- hallottam meg Niall hangját, ahogyan üvölt a nagy ajtóból. Másodpercek alatt termettek mellette a többiek. Nem néztünk arra csak folytattuk azt amit eddig is csináltunk. Csupán a hangokból következtettem.

- Az komoly.- nyögte ki Harry mire, hangos nevetésbe tört ki a társaság. Mi is Louis-val. Nehogy ebből maradjunk ki. 

Liam nagyon boldognak tűnt abban a pillanatban, és Mia sem panaszkodhatott Hazz karjai közé szorulva. Zayn csak egy féloldalas mosollyal az arcán biccentett. Niall egyszerűen rosszabb volt mint, egy megszállott 12 éves rajongó kislány.  Tapsikolva adta a tudtunkra, hogy ő a ,,legnagyobb SHIPPER EVER" ezzel a kijelentésével minket nagy mosolyra, vagy éppen nevetésre késztetve.