One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

35.

Nem tudtuk mire számítsunk, miután Harry elmagyarázta, hogy nem Zayn az egyetlen aki látott minket tegnap és, hogy ez semmilyen képen sem nevezhető jónak.

- Két megoldás létezik! Mind a kettőnek van cuki, unikornisos oldala és sötét, ,,még ennél is kevesebb magánéletem marad" oldala. Remélem megértitek. - nézett végig a szemembe Paul. Magát az embert csodálom, és roppant hálás is vagyok neki, bár nem bánnám, ha jó hírei lennének.

- Hallgatjuk őket, Paul.- nyögte ki Louis.

- Az első és talán fájdalmasabb megoldás a minimum egy hónapon belüli szakítás. De tudjátok, az a végleges fajta. Sok dráma, érzelem és továbbá feszültség meg munka.- nézett hol rám, hol pedig a mellettem ülő fiúra. - A kevésbé fájdalmas talán az lenne, ha színt vallanátok a világnak és nem csak annyit tudna mindenki, hogy Louis Tomlinson összeszedett egy csajt, hanem tudnák ki.

- A második esetben Anne-nek nem marad semmilyen magán élete, pedig ugye tudja mindenki, hogy csak 17 éves.- mondta Louis.

- Te sem voltál sokkal idősebb amikor berobbantatok!- értetlenkedett.- A nap végére választ szeretnék. Van időtök, de a képeitek terjednek mindenfelé. Ajánlom a közösségi oldalak kerülését.

- Köszönjük, Paul. Komolyan.- mosolyodtam el. Paul tipikusan az az ember aki senkinek sem akarna rosszat és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Nekünk is próbál segíteni és jelen pillanatban is a képeken ügyködik, hogy ne legyen még ennél is nagyobb a feszültség és a problémák száma.

- Igazán nincs mit, Anne! Mindent megteszek, csak siessetek. Sajnálom, srácok!

...

- Nem akarok szakítani.- mondta határozottan Louis.- Jézusom, ugye te sem??? Mondd, hogy nem akarsz szakítani?!- esett rögtön kétségbe.

A nap nagy részét tehát így töltöttük. Kétségbe voltunk esve és nem volt segítség. Senki sem mondta, hogy mit tegyünk. Felnőtt ként kellett viselkednem és gondolkodnom úgy, hogy a mellettem ülő fiú, bár felnőttnek volt nevezhető, mégis ő viselkedett úgy, mint egy 14 éves tini. Liam volt az egyetlen aki jött és próbált valamit hozzáadni az eddigi összezavart gondolatainkhoz.

- Rendben, meg van mit csinálunk!- csapta össze a kezeit a bátyám.- Megpróbálom lebeszélni Paul-al azt, hogy a turné végéig amennyire tudtok név nélkül maradjon a barátnő-téma. Viszont ehhez ti is kelletek.- magyarázta fel-alá járkálva idegességében.

- Ennyi erővel szakítsanak...- vonta meg a vállát Kira, aki azt sem tudom mit keresett ott. Oh, hát persze! Az öltözőben már mindenki szemtanúja lehetett annak, hogy min megyünk át. Egy szót sem szóltam, csak magam elé bámultam és vártam a megszólalásra megfelelő pillanatot.

- Ma nem lépsz fel, Anne! Beszélgetünk egy keveset, rendben?- lépett be az ajtón Paul és meg sem kell említenem, hogy az arckifejezésén látszott, hogy most nem igazán tűrné el az ellenmondást, így szaporán bólogatni kezdtem.- Kezdésig maradhatsz, utána úgy is tudod hova kell menni.- engedett felém egy halvány mosoly, bár tisztán kivehető volt a sajnálat.

- Hallasz minket?- integetett előttem Harry.

- Hallak, igen. Nem vagyok süket.- motyogtam.

- Csak el szerettük volna mondani, hogy bármiről is akar veled beszélni Paul, mi melletted vagyunk. Tudjuk, hogy rohadtul szar helyzetbe kerültél te is, és Louis is, de meg kell értened, hogy ennek ilyen a következménye. Celeb éltet, vagyis egy nagy rakás szar olykor-olykor.- ölelt magához a göndör.

- Anne, mi bízunk benned a legjobban és csak, hogy tudd itt vagyunk és segítünk.- mosolygott rám Zayn, akit ez idő alatt megszerettem. Imádni való srác ő is, úgy, mint ahogyan a többiek is.

- Ne sajnáljatok, és ne mondogassatok ilyeneket, mert csak rosszabb lesz. Tudom, hogy jót akartok és értékelem is, de nem segít.- sóhajtottam.

...

- Gondolom tudod, hogy miért is kellet most idejönnöd, szóval nem ragozom az elejét.- magyarázta Paul.- A képek terjedését már megállítani nem tudjuk és őszintén felesleges is lenne ennyi idő elteltével. Bevallom neked, hogy nem lett volna kötelességem nem felengedni téged a színpadra, csak nem szerettem volna, ha szétszednek. Készülj fel, Anne! Sok minden áll még előtted. Semmi képen sem találom jó ötletnek a végleges szakítást, mivel tudtommal továbbra is egy háztartásban terveztek élni és nem tenne jót senkinek sem.

- Köszönöm, mind a kettőnk nevében.- bólintottam.

- Egyetlen dolgot jegyezz meg!- emelte fel a mutató ujját- Innentől más lesz az életed talán kicsit gyorsabban fog beindulni minden körülötted, de ne érdekeljen. A lényegen ne változtasson! Legyél nagy név, Anne! Tudja meg mindenki, hogy ki is az az Anne Payne!! !

- Baszki, azt hittem nem leszel itt!- szorított magához Louis. Elnevettem magam és beszippantottam a kellemes illatát még így koncert jután is. Őszintén inkább izzadtság szaga volt, de ez jobban hangzott.

- Itt vagyok, de kérlek zuhanyozz le.- engedtem el.

- Szakítani fogsz?- cikáztak a szemei az arcom minden egyes szegletén össze-vissza.

- Nem fogok, csak indulj már el zuhanyozni.- kezdtem a az ajtó felé tolni.

Mindenki kíváncsian hallgatta, hogy mi történt és milyen feltételekkel maradhatok együtt azzal a sráccal akinek sikerült valamit csinálnia velem. Nagyon jól tudtam, hogy semmi sem lesz egyszerű és előre készültem. Igazam lett, hisz ahogy a napok teltek egyre több üzenetem jött. Egyre több felkérésem lett minden szempontból. Nem egy ember keresett fel termékek reklámozása és ehhez hasonló dolgok miatt. Őszintén bíztam benne, hogy egyszer mindennek vége lesz. Kis szünet, pihenés és két perc nyugalom. A rajongói táborom egyre nőtt, de nem szabad megfeledkeznem arról sem, hogy mennyi aranyos komment érkezett a közösségi oldalaimra. Bővelkedett a jó, bár mégsem ütötte azt a pár rosszat. Mindenki azon volt, hogy megakadályozza, hogy bármi rosszul süljön el és rosszul érezzem magam. Ezek a fiúk nem e földre valóak. Egyikőjük sem! Mind az öten egy-egy csodák, akik nélkül rá kellett, hogy jönnöm, de nem lenne egész és teljes a mostani életem. Éppen ezért vagyok nekik ennyire hálás.

Sziasztok! Az elkövetkező részekben lehetségesnek tartom a sok időugrást, szóval előre is bocsánat! Tudom, hogy nem lett valami tökéletes és érdekes rész, de ha elolvastad az már jelent valamit! Köszönöm az összes olvasómnak, hogy eddig érdekelte Anne útja. Tudom, hogy eléggé mesébe illő élete van, de sajnos ez most ilyen, ha tetszik, ha nem. Mellesleg fel szeretném hívni mindenki figyelmét, hogy lassan közeleg a vége a történetnek! Eredetileg nagyon sok ötletem volt, hogy hogyan és miképp zárjam le ezt a részt, végül pedig úgy döntöttem, hogy maradok a ,,happy end" befejezésnél! Pedig komolyan volt pár ötletem! A következő résztől kicsit máshogy lesznek a dolgok és előre is bocsánat az esedékes időeltelés miatt!!! Nagyon szeretem az összes olvasómat, és köszönöm, hogy követitek a történéseket! Kérlek titeket, hogy valamilyen formában jelezzétek a tetszéseteket és szívesen elolvasnék pár kommentet is ezzel kapcsolatban, vagy kritikát szóval kérlek! Fontos lenne! Ölelek mindenkit, Julcsi! <3