One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

22.

Az autóban ülve kábán figyeltem az utat, és csak remélni mertem, hogy Kira nem akar rám aggatni semmilyen miniszoknya szerűséget. A gondolataim elkalandoztak arra felé is, hogy valóban tudom-e jól a szövegét a kiválasztott dalnak, vagy beégek egy bazi nagy telt házas stadion előtt. A másodikat valószínűbbnek tartom. 

- Mit izgulsz ennyire?- ölelte át a vállam Louis. Aranyos mosolyával egy pillanat alatt megszüntette a hülye gondolataimat.- Csak lázán. Semmi tétje nincs, tekintve, hogy tudod a szöveget. A többit pedig segítünk még az elkövetkezendő 5 órában megoldani, ha bármiben bizonytalan lennél. 

- Szerinted menni fog?- néztem fel a fiúra aki jókedvűen bólogatott. A kezét az arcomra simítva hosszasan megcsókolt, amit igennek vettem. 

Csendesen utaztunk tovább, és egy bő tíz perc múlva már meg is érkeztünk ahhoz a stadionhoz ahol ma este fellépnek a srácok. Mindenki izgatottan ment a saját öltözőjébe, mivel ez alkalommal kaptak külön. Elmondásuk szerint ez ritka, ezért hagytam őket had élvezzék, de Niall nem engedte, hogy egyedül maradjak így magával hurcolt az ő öltözőjébe. Fél órán belül pedig már mind a hatan Niall öltözőjében üldögéltünk. 

- Rendben, kivel kezdjek?- lépett be a kis szobába Kira. A haja ki volt bontva, és folyamatosan bámulta a fiúkat, megszállott rajongó módjára. - Liam?- nézett a bátyámra aki megvonta a vállát, és a lányhoz sétált aki nagyon komolyan véve a dolgát mutogatni kezdte Liam-nek a kiválasztott ruhadarabokat. A fiú csak bólogatott ezzel jelezve, hogy neki megfelel. Aztán Zayn volt a szerencsés, utána Louis, Niall, és végül Harry.- Rendben akkor húsz perc múlva nekilátok a sminketeknek. Addig átöltözhettek, vagy amit akartok.- a srácok helyeslően bólogattak, és láttam rajtuk mennyire megkönnyebbültek amikor Kira elhagyta a szobát.

- Hallod, baszki azt hittem soha nem öltözhetek át. Már megfordult a fejemben, hogy itt marad, és végig is nézi.- borzadt el Zayn.- Esküszöm olyan, mint valami 15 éves rajongó. Egyáltalán hogy vették fel?!- a pakisztáni tovább folytatta az ilyen megjegyzéseket, és hülye kérdéseket. 

- Nem akartam mondani, de szerintem csorgott a nyála annyira odavan értetek. - bólogattam egyetértően.

- Nem tudom mit fog csinálni az arcunkkal, de remélem, hogy legalább jó lesz.- túrt eleve össze-vissza álló hajába Harry.- Van 15 percünk. Szökjünk meg!- vetette fel az ötletet, amire Liam le is intette. Csalódottan pillantott felém, és akkor esett le neki valami.- De... Várjatok már... Nem ő intézi Anne szettjét is?!- nézett végig rajtam.- Nem azért mondom, mert nem lenne jó, csak érted mire gondolok. Engem konkrétan végigtapogatott.- borzongott meg mire akaratom ellenére is felnevettem. - Nem vicces. 

- Öltözzetek, jobban jártok.- biccentettem, és a helyemről felállva az ajtó irányába sétáltam.

- Hova mész?- kérdezte Liam.

- Ki. Szóljatok, ha átöltöztetek, vagy hívjátok ide a cuksi stylist-ot, és mutogassátok neki magatokat.- nevettem fel és az ajtón kilépve a közeli kanapéra ültem.

A srácok hamar átvették a ruhájukat, aztán a sminkkel sem töltöttek túl sok időt. Kira egész kedves volt velem, és elmagyarázta, hogy egy szaggatott farmerre, és egy oversize pulcsira gondolt. Elképesztően örültem, hogy nem kell szoknyában feszengnem. Ettől függetlenül szimpatikusabb nem igazán lett a lány. A hajammal amúgy sem volt mit csinálni Niall akciójának köszönhetően, miszerint a hossza a felére csökkent. 

- Gyere, elpróbáljuk a közös dalt, aztán te még pihensz egy ideig.- szólalt meg Niall a beéneklésük után. Beleegyeztem, és követtem a fiút a színpadra.- Amúgy azt beszéltük a srácokkal, hogy mondhatnál majd pár szót a dal előtt, vagy után, mert a téli bálos szövegedből ítélve elég jó lehetsz benne.- hadarta Niall, mintha ez annyira sietős lenne. 

- Ez remek ötlet, benne vagyok.- válaszoltam, és felléptem a színpadra miután a kezembe nyomtak egy mikrofont. A zene hangosan felszólalt a nagy hangszórókból, és Harry kezdte az első sorral.

- Written in these walls are the stories that I can't explain, I leave my heart open but it stays right here empty for days...

Az eredeti feloszlás a ,,Story of My Life" című daluk alatt teljesen más lett, köszönhetően nekem. A próba után Liam szegeződött mellém, és elmagyarázta, hogy nincs miért izgulnom hiszen mindegyikőjük ott lesz velem a színpadon. Megemlítette azt is, hogy a dal előtt szóljak majd pár szót amire csak bólintottam, és megkértem, hogy erről számoljon majd be a többieknek is, mivel Niall nem volt rá képes az előbb.

Teltek a percek, majd az órák is, és hirtelen azon kaptam magam, hogy a fiúknak máris jelenésük van. Alig volt időm átgondolni az egészet, de mégis megnyugtatott, hogy mind az öten ott lesznek mellettem. 

- Anne, tudom, hogy a színpadon még találkozunk, de ott más lesz.- lépett mellém Louis a kezdésük előtti utolsó 5 percben.- Sok sikert, én tudom, hogy mennyit készültél erre, és azt is, hogy mennyire büszke rád a bátyád, és az egész banda köztük én is. Mindenki úgy gondolja, hogy nem semmi az amit ma megteszel. Fel fogsz lépni egy telt házas stadionban, és nem csak énekelni fogsz, hanem mondasz pár szót ami amúgy nem semmi. Sok sikert, én bízok benned, és tudom, hogy minden benned van. - bökött a mellkasomra, és egy aranyos mosollyal megkoronázta a mondani valóját. - Sok sikert.- suttogta, és szoros ölelésbe vont. Az illata megint magába szippantott, de ekkor tudatosult bennem, hogy idő van és el kéne engednem a fiút aki csak halkan nevetve nyomott egy puszit a számra, és rohant is a többiekhez, hogy elkezdődhessen a koncert. 

A srácok csodásak voltak, és egyre közeledett az "én időm". Nagy levegőket vettem, és tudtam, hogy aki most meg tudna nyugtatni az a színpadon van, és a rajongóival foglalkozik. Igazából ötük közül  bármelyikőjük képes lett volna rá, csak most éppen mind a színpadon énekeltek. 

- Rendeben, akkor következzen a mai este meglepetése.- szólt bele a mikrofonba Harry.- Egy nagyon kedves barátnőm, és már-már szinte testvérem a mai nap a színpadra fog lépni velünk.- kis szünetet hagyott, majd folytatta.- Kérlek titeket fogadjátok nagy szeretettel Anne-t!- kiáltotta el magát, és a közönség visongani kezdett. Sietősen lépkedtem a célom felé, és a mikrofonom gyors megkopogtatása után felléptem a oda ahol a többiek is álltak. Így történt az én első igazán nagy lépésem afelé, hogy valóban előadó lehessek. Nagy levegőt vettem, és a számhoz emeltem a kezemben tartott tárgyat.