One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

2.

Valószínüleg benned is felmerült a kérdés, hogy Liam Payne húga ként miért is nem ismerem a One Direction tagjait személyesen. Erre is van magyarázatom. Nem volt alkakalmam találkozni velük mert, túl elfoglaltak voltak. Viszont most ez megváltozik.

Délelőtt 11 körül kelhettem fel és ezzel a lendülettel sétáltam le a konyhába. Senki nem tartózkodott ott így hát kettesben maradtam az asztalon hagyott cetlivel amin az állt, hogy ,,Elmentünk az ajándékodért apával, puszi <3". Egy kicsit bólintva vettem tudomásul azt amit a cetlin írt. Ezzel elindultam a szobámba vissza, hogy elkezdjek csomagolni mivel tegnap vagyis, ma volt időm áttanulmányozni a repülőjegyet ami ma estére szólt. Boldogságom kiterjedt a környezetemre ezért éppen valami olyan zenét énekeltem szinte már kívülről amit még csak nagyjábó fél órája találtam amikor, belépett a szobába Liam akin látszott, hogy ő sem panaszkodhat a kedvére.

- Jó reggelt!- pillantott telefonja kijelzőjére. - Látom készülődsz.- nézett végig a szobámon ami szinte romokban hevert félig üresen.- Nem semmi milyen hangod van.- nevetett fel. Nem volt szokásom mutogatni ezért is volt fura bátyámnak az, hogy (ha, nem is olyan jó mint, neki de) milyen hangom van. - Amúgy anyáék 10 percen belül itt vannak és, azt üzenik, hogy addigra legyél kész mert amint megjönnek nem gondolják, hogy túl sokat fogsz még ezzel foglalkozni.

- Renden.- még egy utolsó pillantást vetettem a szekrényemben maradt ruhadarabokra amiknek semmilyen mértékben nem lett volna helyük a bőröndömben és ezzel be is húztam a nagy fekete táskát. A neszesszeremet még bepakoltam és a táskát úgy hagytam ahogy volt.

Kis idő múlva már lent ültem a nappaliban és mindenre felkészülve vártam a szüleimet miközben Liam próbálta nem elszólni magát azzal kapcsolatban, hogy mit kapok. Pár percen belül anyáék beléptek a házba és mosolyogva adtak egy lyukacsos egészen nagy dobozt a kezebme.

- Boldog szülinapot újra!!!- adta át anya a dobozt amit átvéve majdnem kiejtettem a kezemből mivel kisebb súlyra számítottam. - Nyisd ki!- mondta izgatottan és tágra nyílt pupillákkal figyelte ahogyan kibontom a dobozt.

Felnyitottam a barna, lyukacsos, és kifejezetten nehéz kartonból összerakott dobozt és egy kölyök Husky kutya volt. Eredetileg Karácsonyra kértem egy kiskutyát de, anyáék jól tudták, hogy Husky-t szeretnék mivel mióta élek az a kedvenc kutyafajtám. Megkaptam. Megkaptam azt amire a legjobban vágytam karácsonyi ajándék gyanánt. A kérdés az, hogy így mit hagytak Karácsonyra de, ez nem számít mert, végre van egy kiskutyám. Egy pontosan olyan kiskutyám amilyet akartam. Világoskék szemei csillogtak és ott helyben tudtam, hogy az első házikedvencem neve nem más lesz mint, Sky. Illett rá. Egyébként a nemét tekintve egy kislány kutya volt. Amíg Liam nem szólt végig elvoltam vele. A szüleim elmagyarázták, hogy vettek egy állatszállító ketrecet amivel majd magammal tudom vinni. Minden egyre boldogabb volt. Aztán jött a búcsúzás ideje.

- Annyira szeretlek, vigyázz rá és magadra is.- kezdett könnyezni anya.- Hiányozni fogtok és ha, bármi van...-kezdte el de, nem hagytuk befejezni.

- Akkor hívjunk, írjunk csak szóljunk.- fejeztük be mondatát anyukánknak egyszerre Liam-mel. Felnevettünk és a hosszú búcsúzkodás után elindultunk a reptér annak a részére ahol a One Direction személyre szabott, saját, és nem utolsó sorban luxus magángépe állt.

Páran megállították testvéremet egy képre mivel teljesen megfeledkeztem neki szólni, hogy nincs rajta a kapucnia és a fura napszemüvege így a lehető leggyorsabban próbáltunk átjutni arra a pontra ahol többen is a magángépet bámulták. Felrántottuk a pulcsink és a napszemüveget az éjszaka közepén és futva mutattuk fel a jegyeinket amikor is a jegyeket ellenörző hölgy nem akarta nekünk elhinni, hogy a jegyek igaziak és mivell névre szólt ezért még gyanakodott is, hogy kamuzunk.

- Sajnálom de, ellenőiznem kell, hogy igaziak-e ezek.- emelte fel a magángépre szóló papírcsíkokat.

- Hölgyem, nézze... - sóhajtott egy aprót Liam.- Tudom, hogy magának ez csak pár perc de ha, ez segít.- vette le a szemüveget és a kapucniját lejjebb húzva a nő szemébe nézett.- Elhiszi, hogy mi kell felszálljunk?- húzta vissza a fejére az anyagdarabot.

- Természetesen.- bólogatott megbánóan és rögtön elengedett minket had menjünk arra amerre kell. Liam büszkén kihúzta magát és a leülve - gondolom szokásos helyére - elnevette magát.

- Nem vagy semmi.- nevettem fel. Az út jó pár órásnak ígérkezett ezért hamar rátaláltam a fülhallgatómra a táskámban és magamba fordulva hallgattam az éppen kedvemhez illő lejátszási listámat.

Ez alatt az idő alatt felkészültem, hogy a világ jelenlegi legnagyobb bandájával fogok lakni és kicsit megijedtem a dologtól. Mit fogok majd mondani? Mi lesz ha, nem bírnak? Remélem nem rontok el semmit már az első pillanatban. Ezek-, és hasonló gondolatok töltötték meg a fejem majd mit sem sejtve, hogy mi is vár rám belealudtam a várakozásba.