One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

14.

Halkan nyitottunk be a házba és én titkon reménykedtem, hogy már mind a saját kis kuckójukban lefoglalja a kis életét. Nem így történet.
Liam, éppen a telefonján olvasgatott valamit amit Zayn is nagyra kerekedett szemekkel olvasott. Baj lesz. Niall, Sky cuki buksiját vakargatta és talán evett. Ha megmérgezi a kutyám leütöm. Harry pedig csak vigyorogva figyelte mikor lépünk be. Tudott valamit. Valamit ami nekünk nem feltétlen jó. Látszott az arcán, hogy van valami.

- Megjött a szerelmes párunk!- kiáltott fel diadalmasan Hazz. Őt is leütöm.

- Anne, élsz még? Nem bántott? Ugye, csak kamu? Édes Istenem, Louis te barom.- szorított magához Liam és láttam magam előtt, ahogy Louis-t méregeti. Hehe.

- Hagyd már, egy pusziba nem hal bele. Amúgy ezek szerint jó estétek volt. Gratula.- nevetett fel Zayn. Poénra vette, gondoltam. Tudtam, hogy puszit mond majd. Ügyes vagy, Anne. Csak így tovább. Beszélgess magaddal. Liam még mindig szorongatott. Kellemes. Khmm.- Engedd el mielőtt te okozod a vesztét.- mondta a pakisztáni és otthagyott minket.

- Jó, bocsi.- engedett el a testvérem, és legjobb barátjához lépve (aki jelen pillanatban Louis) őt is megölelte. - Kinyírlak, ha megbántod. Vagy, ha kihasználod. Vagy... Nem tudom. Csak vigyázz rá. - nézett fel. Elmotyogott még valamit amit nem hallottam jól. Gondolom nem rám tartozott volna úgy sem. - Puszi volt?- nézett hirtelen Zayn-re.

- Srácok!!!- ugrott szinte rám Niall. A szőke fiú vidáman szorongatott karjai között. - Én vagyok a legnagyobb SHIPPER ever!!! Kell nektek egy Ship-Név. Azt még kitalálom. - folytatta tovább. - Mindegy. Imádlak titeket.- nagy boldogan ment neki Tomlinson-nak. Őt is megszorongatta és vigyorogva otthagyott minket. Imádom a hülye fejét.

- Anne, lesz miről beszélgetnünk.- kacsintott Harry és mosolyogva ölelt át.- Amúgy remélem, hogy tudod, hogy mindenki végig nézheti a kis jeleneteteket.- túrt bele göndör hajába. - Nagyon klassz videók készültek.- nevetett fel.

- Milyen videók?- motyogtam kétségbe esetten. Már csak az hiányzik. Nem kellenek videók az életembe arról, ahogyan megcsókol az a személy aki a legnagyobb meglepetésemre nem csak a kamu barátom, hanem inkább. Oké. Igazából nem tudom, hogy most ki is nekem. Ez eléggé fura. Nem?

- Ja, tele van veletek a net.- mondta a legtermészetesebben Niall. Rendben, talán neki természetes. Csak megfeledkezett arról, hogy nem én vagyok az az ember aki 5 éve hírnévvel él együtt. - Mindegy. Hagylak titeket. Sziasztok.- mosolygott a szőkére festett hajjal rendelkező fiú és mosolyogva otthagyott minket. Hát persze, Niall. Köszönjük.

Csendesen levettem a cipőm és pár vicces pillanatra visszagondolva elmosolyodtam. Louis boldoggá tett. Vidámmá. Nem csupán csak egy pillanatra, hanem már mióta itt vagyok boldoggá tesz. Talán furán hangzik, de ez sokat jelent nekem. Azt hittem itt nem lesz olyan jó helyem miután jobban átgondoltam azt, hogy teljesen máshol élek. Tévedtem. neki hála sokkal jobb lett.

...

Reggel arra keltem, hogy valaki az ajtómon dörömböl. Kellemes. Neked is, jó reggelt drága hangoskodó barátom. Elmotyogtam egy ,,Gyere be." szerűséget, és a párnába fúrva a fejem vártam, hogy megszólaljon az illető aki a szobám ajtajában ácsorgott. Óvatosan felé néztem, majd a mosoly ami az arcomon volt el is tűnt a göndör fiú megviselt, kissé mogorva arcát meglátva.

- Tudom, hogy, csak most keltél, de fontos dolog lesz az, amit most fogok mondani. Oké?- ült az ágyam szélére óvatosan Harry. - Tegnap este kaptunk egy hívást. Vagyis, inkább te kaptad a hívást, csak én vettem fel.- magyarázta kicsit félve. Kezdek pánikolni.- Phoebe hívott. Elvileg jelentkezett valahova fellépőnek, és most tudta meg, hogy az előadás ideje megegyezik a duótokéval. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de nem tud mit tenni. Azt is említette, hogy ez az amit nem tud lemondani.- motyogta halkan göndör hajába túrva Harry. - Sajnálom.

- Harry!- kaptam a fejemhez. - Nem azzal van baj, hogy szinte magamra hagyott, hanem inkább azzal, hogy ma este lesz a fellépés. Ma kéne előadnom azt a duettet amin rengeteget dolgoztunk. Segíts kérlek.- ültem fel. Csalódott voltam. Csalódott, mert azt hittem életem első igazi fellépése jól sikerülhet. Ebben a most fenn álló helyzet miatt már nem lennék olyan biztos.- Húsz perc múlva mindenki legyen a nappaliban. Addig kieszelek valamit.- Ugrottam ki az ágyból.

Alig 10 perc alatt készen lettem a maradék időt pedig azzal töltöttem, hogy próbáltam lenyugodni. Jól jött volna egy kis higgadtság.

- Srácok! - csaptam össze a tenyereimet ezzel elérve hogy mindenki rám figyeljen. Sikerült.- A terv: Először is valaki segít találni egy számot amit el tudok énekelni.- kezdtem bele határozottan.- A következő lépés az, hogy mindenki elmegy a saját dolgára és hagyja, hogy átgondoljam az életem.- hadartam tovább.- Szeretlek titeket.- bólintottam, és egy sóhajt hallatva felsétáltam a szobámba. Nem voltam olyan kedvembe, hogy bárki is megmondja, hogy mit csináljak, és hogyan.

Már egy órája a szobámban ülhettem amikor egy kopogás zavarta meg a gondolataimat. Nem volt tovább gondolkodni az eddigin. Louis nyitott be, és csendesen odasétált mellém. A fiú azóta az este óta inkább próbált távolságot tartani. Eddig úgy néz ki, hogy mindenki azt hiszi, hogy valóban együtt vagyunk. Az igazság viszont az, hogy nem. Még mindig, nem. Két hét telt el azóta. Csendesen álltam az asztalom mellett, és vártam, hogy megmagyarázza, hogy miért jött be. Erre várhattam. Nem szólt semmit csak csendben állt velem szemben. Úgy mint, aki csak erre járt. Már megkockáztattam magamban azt is, hogy rossz szobába nyitott be, de ezt az ötletem gyorsan el is vetettem. Igazság szerint képtelenség lett volna.