One Way Or Another /One Direction FF./ [Befejezett]

20.

A repülőn ülve mindent kizárva csukott szemmel hallgattam a lejátszási listámat. Niall ült mellettem. Legalábbis mikor utoljára nyitva volt a szemem ő ült a mellettem lévő ülésben. Most, hogy sikeresen megerőltettem magam és a szememet lassan kinyitottam láttam, hogy a jelenlegi pillanatban már Liam pihen a helyén. Nem tudom mi történt, de mindegy. Hirtelen egy kéz bökte meg a vállamat amire hátrakaptam a fejem. A fülhallgatót kivéve  az addigi helyéről vizsgáltam a személyt aki a vállamhoz nyúlt.

- Nem akartalak megijeszteni. Bocsi.- magyarázta Zayn.- Gondoltam szólok, hogy nagyjából 20 perc, és lassan megérkezünk. Szólsz Li-nek?- kérdezte kis habozás után. Válasz képen bólintottam egyet, és a bátyám felé nyúltam. - Meg a többieknek? Niall-t megoldom.- mutatott a mellette szinte horkoló fiúra. Erre is csak egy bólintással válaszoltam, de értette. 

- Liam, ébredj.- rázogattam óvatosan a vállát. - Láttam, hogy az ő telefonján is megy valamilyen zene, szóval beállítottam egy ébresztőt neki, hogy 5 perc múlva ébressze fel. Mekkora ötlet!
Felálltam az addigi helyemről, és Harry felé vettem az irányt. Leültem mellé, és az ő vállát is megrázogattam. Nem kelt fel. Pedig mennyivel könnyebb lett volna.

- Te még sosem keltetted fel?- nézett rám álmos arccal Louis. Haja össze-vissza állt, és egy halk ásítás elnyomása után újból rám nézett.- Nem fog arra felkelni, ha megbököd a vállát. Ő Harry.- nevetett fel halkan.- Szerintem arra sem kel fel, ha elkezdesz vele kiabálni.- vonta meg a vállát.- Ajánlom azt a vizesüveget ami a keze mellett van. - mutatott rá az említett tárgyra. Megfogtam a flakont, és nem akartam semmit sem csinálni mire, Louis mellém lépett. - Csak víz.- vágott értetlen arcot, és kivette a kezemből. - Semmi baja nem lesz.- csavarta le a kupakját az üvegnek. Mielőtt szólhattam volna neki, hogy ez nem a legjobb ötlet ő már a göndör nyakába zúdította a palack tartalmát. Fenébe. 

Harry szemei kipattantak, és az arcát dörzsölte, hogy megbizonyosodjon róla mennyire lett vizes. Nagyon. A többiek szórakozottan figyelték Hazz mutatványát, én pedig kicsit féltem a reakciójától. A göndör enyhén szólva kiakadt, és idegesen próbálta megszárítani az elázott pólóját. Nem igazán ment vele bármire is. Hamar feladta, és a hajába túrva csalódottan vágta le magát az ülésbe. Szúrós tekintettel figyelte, Louis-t aki csak vidáman bámulta az elázott barátját. Igaz barát. 

Megérkeztünk. Végre. Már vártam, hogy leszállhassak a a gépről. Mindenki meg volt győződve róla, hogy ma nem lesz jó idő. Tisztában volt vele az egész csapatunk. Ennek ellenére Liam igencsak egyszerűre vette a vékony anyagú pólójában. Kint zuhogott az eső. Harry már meg sem lepődött, hogy újból víz alá kell állnia amint, kiléptünk a reptér fedele alól. 

- Esik! Ez az!- kiáltott fel Niall gyerekesen. Látom szereti az esőt. Ezt örömmel hallom. Én is szeretem.- Bocsi, de annyira klassz.- nézett ránk bociszemekkel és a kapucniját lehúzva a fejéről a parkoló közepén elkezdett ugrálni az esőben. Mint valami kisgyerek. 

- Niall, 21 vagy. Vagyis leszel.- mondta unottan Zayn. - Horan, gyere vissza!- kiáltotta el magát  a pakisztáni, de a szőke hajú csak megrázta a fejét. - Akkor ne.- morgott a fiú, és beállt a bejárat elé, ahova nem vert be az eső.  

- Ez így unalmas.- motyogta Niall, és lehangoltan indult vissza a társaságunkhoz. Az arcán csalódottság ült ezért, fogtam magam, és mellé álltam az esőben. Most már ketten ugráltunk a parkoló közepén, csurom vizesen. Folyamatosan nevetve valamin amit eddig is csináltunk. Bő 10 perc után meguntuk, ezért visszamentünk a többiekhez akik furcsállva méregettek minket. Elázva álltunk előttük, a hajamból csöpögött a víz, és kezdtem fázni is.- Most jó. Mehetünk.- bólogatott elégedetten a szöszi. 

- Nem vagytok normálisak.- morgott Zayn, aki szerintem csak rettentően fázott, pedig szíve szerint ő is ott ugrált volna velünk. - Mehetünk most már?- nézett végig mindenkin, mi pedig egy ember ként bólintottunk. 

A szállásra érve izgatottan vártam, hogy milyen szobabeosztásokat kapunk. Reménykedtem, hogy egyedül leszek, de aztán valahogy máshogy alakultak a dolgok. Liam lett a szerencsés aki velem aludhat. Aztán, Louis a fejébe vette, hogy ő márpedig velem lesz egy szobában. Ezt sikeresen meg is oldotta úgy, hogy Liam-et összezárta Zayn-el. Niall, és Harry pedig a közvetlen mellettünk lévő szobába kerültek. Mindenki teljesen nagy nyugodtsággal indult a szobájába. 

- Anne, itt az ideje, hogy elmondjam a meglepetésed.- vigyorgott Hazz. - Szóval, ugye a téli bálos fellépésed előtt megígértem, hogy az egyik koncertünkön elénekelhetsz velünk egy dalt. A turné ideje alatt pedig minden koncerten így lesz. Egy dal elejéig te leszel a plusz egy fellépő. Holnap segítünk ebben is. Rengeteg munka volt benne, hogy ne csak téged, hanem a médiát is meglepetés ként érje. Remélem, hogy tetszik az ötlet. Nem akarok panaszkodni, de rohadt nehéz volt ezt elintézni.- sóhajtott drámaian.

- Harry, mondd, hogy ez teljesen komoly.- ámultam el a szavai hallatán. Bólintott, mire folytattam.- Köszönöm, te vagy a legeslegjobb!- ugrottam a nyakába. Szorosan magamhoz öleltem, és elképesztően nagy boldogság fogott el. Nekem van a legjobb Harry Styles-om. 

Mindenki a saját kis szobájában próbálta elfoglalni magát. Louis éppen valami hülyeséget nézett a tévében, én pedig az ágyamon fetrengve néztem ki a fejemből. Két ágy volt a szobában, szóval nem akart senki sem kiszúrni velem. Kedvesek. Liam-mel még nem lett volna gond, ha egy ágyban kellett volna vele aludnom, de a többiekről nem igazán ez a véleményem. Jobb ez így. Mindenki csendesen elfoglalta magát. 

- Jól vagy?- kérdezte Louis a nyolcadik tüsszentésem után, mivel az elmúlt 10 percben mást sem csináltam csak tüsszögtem. 

- Persze. Gondolom az eső.- dörzsöltem meg a szemem. Semmi kedvem betegnek lenni. Két nap van a koncertek kezdetéig, és már az összes rajongó tudja, hogy a városban tartózkodunk. Vagyis inkább, hogy a One Direction a városban tartózkodik. Én nem vagyok a tagja. 

- Nem akarlak elszomorítani, de nem festesz valami fényesen.- mért végig.- Sápadt vagy. Kérsz valamit? Bármit.- vizsgálta az arcom. - Tudod mit? Hozok egy teát. Aztán nem tudom mi lesz. Gondolom nem vagy beteg. Ha, pedig mégis akkor majd hozok valamit. A srácokhoz is benézek majd.- magyarázta a tervét amit nem igazán tudtam követni.

Pár percen belül már a kezemben volt a tea, és miután gyorsan lezuhanyoztam nyugodtan üldögéltem az ágyamon. Időnként még tüsszentettem egyet-egyet, de csillapodott. Pedig csak egy tea volt. Kevés időn belül pedig elnyomott az álom. Hát, igen. Így telt az én első estém.