Malőrös kitérő

2.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

- Szóval akkor oda megyek, letámadok két csapatot, hogy már az első nap legyen anyagom, amin este tudok dolgozni, szerencsére a hétre már a csapat leszervezte az időpontokat, mondjuk csak fél órám van mindkét csapattal, de nem baj, valahogy megoldom,- ugráltam vissza a képernyő elé, miközben a cipőmet húztam éppen fel- utána holnap a két szabadedzésen fotózok, meg nyitva tartom a füleim és szemeim, és reménykedem benne, hogy semmit nem rontok el egy nap alatt, és nem tesznek ki.- nevetem el magam, amiben a képernyő másik felén lévő barátnőm is becsatlakozik. 

- Ugyanmár csajos, te vagy Hekaté, az a Hekaté, akit szinte a világ minden pontján olvasnak, te vagy az, aki társadalomkritikákat írsz, az aki fontos ügyek mellett áll ki, ugyan már, egy kis sport közvetítés nem fog kifogni rajtad.- darálta le Tazia a kis lelkesítő beszédét, miközben egy adag joghurtot tömött a szájába. 

- Hekatét senki nem ismeri, ő csak egy arc nélüli személy, jó ha van tíz ember, aki tudja, hogy az a blog, az enyém. De nagyon remélem, hogy igazad lesz.- mosolyogtam rá, amikor már a nyakamba akasztottam a belépőjeimet is, ami feljogosít a pályán való mászkálásra- Viszont indulnom kell, ha oda akarok érni az előre fixált időpontjaimra, puszillak Zia.- dobtam felé egy csókot, majd lecsaptam a laptop tetejét, majd a gépet beleobtam a táskámba a töltőmmel együtt, és elindultam lefelé, mert Domenico már írt, hogy vár engem, hogy a pályára vigyen.

- Jó reggelt Domenico, elnézést a késésért, csak kicsit elaludtam.- mosolyogtam a férfira, aki már nyitott kocsiajtóval várt rám.

- Ugyan már, engem nem rúgnak ki, maximum téged.- nevette el magát a volán mögött a férfi.

- Ezzel most nagyon-nagyon megnyugtattál Domenico, amúgy ha már ennyire jól szórakozol rajtam, akkor elmondanád, hogy hol fogom megtalálni a öööm,- kerestem a csapat nevét, amelyiknek a pilótáival először kell beszélgetnem- Williams csapatot? Utána pedig a ööm,- lapozom tovább a papírjaim között- a McLarent? 

- A két Williamses sráccal együtt reggelizel, a McLareneseket pedig egy forgatáson fogod meglátogatni.

- Egy isten vagy Domenico, egy isten.- leírtam egy papírra, amit a férfi elmondott neke, majd ismét az utat figyeltem, aminek a végén megláttam a pályát, ami felé mentünk, így egyre idegesebb lettem- És valami jótanács, így útravalónak?- doboltam a mappámon egy tollal.

- Hát higgadj le, és kerüld el a konflikusokat, és ha lehet ne tetesd ki magadat, az első napodon.- neveti el magát a férfi, majd félre húzódik, és hátra fordul hozzám- Én itt hagylak, ha kellek szólj, csak öt percnyire leszek innen, bármikor tudok jönni.- mosolygott rám a lehajtott ablakon keresztül, amikor már a kocsi mellett álltam.

- Ezt észben tartom.- mosolyogtam rá, majd a a bejárat felé vettem az irányt. 

Átsétáltam a bejáraton, majd ahogy nézelődtem az emberkavalkádban megakadt a szemem egy olyan dolgon, amit a reptéren hiányoltam. Egy ember, aki a nevemmel ellátott táblát tart maga előtt. Telefonomat a táskámba dobtam, és a mappámat magamhoz szorítottam, így indultam meg a táblás nő felé. 

- Elnézést.- szólítottam meg, mire körbefordulva lenézett rám- Jó napot, én vagyok Clarisse.- mosolyogtam a nőre, aki csak kétkedve nézett rám, így felé nyújtottam a belépőmet.

- Rendben, üdv, én a Williams sajtósa vagyok, elviszlek téged a két pilótához, akik már várnak téged, mert már kezdtek éhen halni.- nevette el magát, nekem pedig figyelnem kellett, hogy tartani tudjam vele a lépést, mivel nagyobb is volt nálam, és gyorsan is szedte a lábait- Ugye tudod, hogy mennyi időd van?- áll meg hirtelen, miközben hátra fordul hozzám.