Malőrös kitérő

19.

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

A következő pár hétben én a futamokat jártam, és a babaszobát rendeztem Clarisseval, és meg kell mondjam, nem tudom melyik volt a stesszesebb időszak. Bent az autóban, vagy bent a házban. Clary pocakja egyre nagyobb lett, de ő még mindig úgy próbát vele élni és létesülni, mintha csak az egy évvel ezelőtti önmaga lenne. Így telt el a márciusunk és az áprilisunk is. Cívódás, vitatkozás, majd békülések, lassúak, vagy éppen gyorsak...

- Clarisse meg ne próbálj beülni a volán mögé!

- Nem kell próbálnom, mert elsőre is menni fog.

- Clarisse! Clarisse kérlek, csak most az egyszer kérlek, hogy ne tiéd legyen az utolsó szó. Jó? Lehet?- álltam meg mellette a volán melletti ajtónál, miközben a nő csak összeszorított ajkakkal nézett maga elé, majd a kezembe nyomta a kulcsokat.

- Komolyan néha a plafonra mászok tőled Leclerc.- indult volna el mellettem, de még visszarántottam magamhoz.

- Tudom, hogy szeretsz.- morogtam a fülébe, mire a nőt csak kirázta a hideg.

- Csak szeretnéd Leclerc, csak szeretnéd.- morogta nekem, majd átlépkedett az autó másik oldalára.

Helyet foglaltam a volán mögött, majd be is indítottam a Ferrarit, amikor a nő is kéyelmesen elhelyezkdett mellettem. 

- Én ezt nem hiszem el.- motyogta a nő, amikor fél óra alvás után felébredt- Mikor érünk már oda, és miért nem repülhetünk?

- Mert terhes vagy Clarisse, terhes, nem megfáztál, és Spanyolország nem a világ végén van.- fordultam felé egy pillanatra, majd ismét minden figyelmemet az autópályára fordítottam- És ha odaérünk, akkor belellógathatod a lábad a tengerbe Clary, már csak harminc perc, és ott is vagyunk.- csúsztattam a kezem a combjára, és vártam, hogy elhesegesse onnan, de nem tett, csak ismét nyújtózkodni a kis helyen, már amennyire ez lehetséges volt jelen esetben- Honnan jött a Jules és a Lilibeth?

- Csak eszembe jutottak, és nekem tetszettek,- nézett felém- de ha neked nem 

- Imádom, mindkettőt.- vágtam közbe azonnal- Jul és Lili.- mosolyodtam el, amikor a hamarosan megszülető kisbabáinkra gondoltam- A világ leszebb kisbabái lesznek.- mosolyogtam magam elé. 

-Lorenzo vagy Arthur legyen a keresztapja?

- Valójában Pierrere gondoltam, hacsak szeretnéd, hogy Zia vagy Daja legyen az.

- Nem kellene, hogy valamelyik testvéred legyen az? Mert nekem Pierre is tökéletes, sőt, nála jobban talán csak George van bezsongva, de Zia és Daja fogadott nagynénik akarnak lenni.

- Akkor Pierre, beszéljek vele én?- nézek rá, majd azonnal vissza is az útra.

- Beszéljünk vele közösen.

- Ugye tudod, hogy tizennyolc ember fog halálosan kiakdni ránk?

- Nem Carlos és Lando nem fognak, Hamilton és Bottas se, annyira. 

- Annyira.- nevetem el magam- Na de George...

- Georgedzsal majd én beszélek. Amúgy is kell valaki, aki segít nekem június első heteiben, amikor ti a Ferrari gyárban vagytok, nekem pedig be kell fejeznem a babaszobát valakivel, és nem rángathatjuk állanóan Lorenzot vagy Arthurt. Szerintem már unalmas is vagyok nekik.- kezdett el csacsogni a nő mellettem, imádom, amikor ennyire felszabadult lesz, hogy szinte be sem áll a szája. alkan elnevetem magam, mire megáll a mesélés közben, ami éppen róla és Ziaról szól- Valami vicceset mondtam?- néz rám, mire csak hatalmas mosollyal ingatom meg a fejemet.