Malőrös kitérő

16.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

Zermatt meseszép télen, mondjuk nyáron is, de így havasan még gyönyörűbb, mintha az ember meseországba csőppent volna éppen. A teámmal a kezemben nézek ki a házam hatalmas padlótól plafonig terjedő ablakán. A bérlő csak fél évre vette ki a házat, így szerencsére éppen vissza tudtam ide költözni az esküvő idejére.

Zia, Lia és Daja a nappaliban rendezgetik a ruháikat, miközben édesanyám és Pascale a konyhában készítenek nekem valamit enni, ami remélhetőleg nem jön ismét ki belőlem.

- Leclerc be ne menj oda!- hallom meg Pascale hangját a szobán kívül, így az ajtó felé kapom a fejem.

- Anya nem érdekel.

- Charles Leclerc, be ne merészelj menni!- ekkor nyílt az ajtó, és a monacói férfi lépett be rajta, majd azonnal be is csukta azt maga után, és bezárta a lehetséges bejáratot a szobába.

- Jól vagytok?- fordult felém, amikor megbizonyosodott róla, hogy az édesanyja nem tud bejutni a szobába.

- Miért ne lennénk?- nézek rá nagyokat pislogva, mert valahogy most nem értem az egészet.

- Daja mondta az öcsémnek, hogy reggel nem voltál jól, és nem tudtál enni rendesen. De miért állsz a padlón zokni nélkül? Fel fogsz fázni!

- Padlófűtés.- kezdtem el az ágy felé lépkedni az üres csészét pedig letettem az íróasztalra.

- Akkor sem jó, ha mezítláb vagy.- ingatja a fejét, majd leereszkedik mellém az ágyra- Kérdezhetek?

- Hülye kérdés.- fontam össze ujjaimat, majd az ölembe ejtettem, mire csak nevetve bólintott.

- Miért vetted ki a fogadalom részt?

- Jaj ne.- temettem kezeim közé arcomat- Ne kezd te is, kérlek. Nekem az túl nyálas és giccses lett volna.

- Legalább valaki egyetért velem.- felvont szemöldökkel nézek rá, ahogy ő is rám, majd mindketten nevetni kezdünk.

- Auh.- kaptam a hasamhoz, mire a pilóta riadtan nézett rám.

- Jézusom, jól vagy, kell mentő?- kapja elő a telefonját, de az kicsúszik ujjai közül annyira ideges.

- Nem, nem kell, csak mocorognak, és nem számítottam rá.

- Mozognak?- váltott át azonnal a pilóta arckifejezése izgatottá, mire csak bólintok, és kezemet övéte téve helyezem a hatalmas kezét a már eléggé gömbölyödő pocakomra- Mozognak!- kezdett el lelkesedni azonnal a pilóta, majd az arcát is oda nyomja a hasamhoz a monacói- Sziasztok picikék.- simította meg a pocakom- Remélem jól vagytok odabent. Ma kicsit mozgalmasabb napunk lesz, mint eddig, de

- Menj onnan!- löki meg két kis kéz Charlest, majd a hozzájuk tartozó kis test felmászik az ölembe, és a hasamhoz simul.

- Jézusom! Sajnálom!- lékedett be azonnal a szobába a kislány után Zoe. De hogy nyitották ki az ajtót?

- Pascale és Enrichetta elmentek.- lépett be Zia is a szobába- Úgy hogy elővettem ezt.- mutatja fel a szoba pótkulcsát. Hát persze, van egy a házban. Csak bólintottam az olasz nő felé, majd megsimogattam az ölében lévő kislány fejét, és az anyjára nézek.

- Semmi baj, nagyon aranyos.- mosolygok fel a nőre, aki csak a fejét ingatja.

- Charles, gyere, készülődnünk kell.- lépett be Lando is a szobába- Szia Clary, bocsi Daya miatt.

- Semmi baj, igaz kincsem?- nézek le a kislányra, ami csak bólogatni kezd- Nagyon édes.- simítom meg ismét a kislány puha arcoskáját.

- Na Charles és Lando indulás, kiscsajszi, mi menjünk le enni sütit, anya pedig segíte Clary néninek elkészülni, Dajaval és Liaval.- nyújtotta Zia a kezét a kislány felé.