Malőrös kitérő

7.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

- De gondolom azt te sem várod el tőlem, hogy így ismeretlenül vágjak bele a csapat vagy a gyár részleges irányításába.- mosolyogtam rá a velem szemben ülő Binottora, aki csak unottan figyelt engem, hogy hányszor kerültem én már el ezt a beszélgetést? Három után már nem számolja az ember. 

Velem szemben foglalt helyet John Elkann, Luca di Montezemolo, Laurent Mekies, Mattia Binotto, Giancarlo Coppa és a laptopképernyőn még Jean Todt arca is szembe nézett velem. Mellettem az anyám és a családi ügyvéd foglaltak helyet. Ez a nap már nem is lehetne jobb...

- Főnök, itt vagyunk.- oh és mégis lehet jobb ez a nap. Könyveltem el magamban, amikor belépett az ajtón a spanyol, nyomában a monacóival, aki döbbenten nézett rám. 

- Mi lenne, ha egyszer nem késnétek ti ketten valahonnan?- mordult fel Mattia és a maga mellett lévő két széket kihúzta, amire a két pilóta hangtalanul ereszkedett le.

- Szóval uraim ott tartottak, hogy Miss Ferrarinak ideje lenne átvennia cégbeli szerepkörét édesanyjától.- emlékeztetett bennünket a pár perccel ezelőtti történésekre Mr. Ricci.

Mondhatom nincs is jobb szerda reggeli tevékenység annál, minthogy Zia édesapjával, drága édesanyámmal, a Ferrari fejeseivel és pilótáival valamint a Forma 1 egyik vezetőjével arról vitatkozni, hogy még nem érezem magam késznek arra, hogy átvegyem a feladataimat. Valójába nem is lenne ez olyan rossz, ha mondjuk legalább egy valaki állna az én oldalamon is.

- Adja el a részét.- jelentette ki egyszerűen Eklann.

- Erről hallani sem szeretnék, Enzo Ferrari az én felmenőim közt szerepel, nem a magáé közt, ennek ellenére mégis a maga cége jegyzi a többletrészvény arányt, így még véletlenül sem vagyok hajalndó abból a 25%-ból engedni. 

- Huszonöt?! Csak huszonkettő!- csapott az asztalra felháborodva a férfi.

- Igen a Ferrari család csak huszonkét százaléka van a cégben, azonban Miss Enrichetta Ferrari a maga három százalékát is a lányára bízná.- mondta el teljes nyugalommal Mr. Ricci, valami hasonlóra készülte én is csak nem ennyire diplomatikusan. Lehet jobban kellett volna figyelnem gimnázumban filozófia és állmjog órán. 

- Szóval ez a huszonnégy éves kis fruska lenne mellettem a második legtöbb részvénnyel rendelkező személy a cégben?

- Ezt kikérem magamnak, sok mindent elviselt már magától a családom Johm Elkann, de ezt nem fogom, én leszek az első, aki mindig, amikor csak lehet ellenkezzen magával lépten nyomon.- hajolok előre, és a férfi is így tesz.

- Állok elébe Clarisse Fortuna Ferrari-Chevalier.

- Na de kérem, folytassuk le ezt a beszélgetést civilizált emberek módjára.- kezdett el bennünket csitítani Laurent Mekies, miközben Mattia csak a halántékát masszírozta. 

- Viszont most Miss Ferrari éppen munkaviszonyban van, ha jól értesüétem.

- Tökéletesen Mr. Elkann, és azt is mondta a forrása, hogy már csak augusztus végéig szól az aláírt szerződésem? Ugyanis csak egy hat hónapos intervallumra írtm alá a szerződést.

- Ez is bizonyítja, hogy nem tudja elkötelezni magát hosszú időre.

- Miért jelentené ezt azt, hogy nem tud elköteleződni hosszú időre.- szólalt meg Leclerc, Sainz pedig mellette az orra alatt morgott valamit spanyolul. 

- Esetleg lenne valami hozzáfűzni valója M. Leclerc?- nézett rá gyilkos tekintettel Elkann.

- Garantálom, hogy nincs neki, mivel hasonló véleményen van, mint maga, és igaz, most dolgozom, de szeptember elején még hallani fog rólam Elkann, és garantálom, hogy nem leszünk barátok John.- álltam fel az asztaltól, az desanyámmal és Mr. Riccivel együtt, majd elindultam az ajtó felé, de onnan még visszafordultam az asztalnál ülőkhöz- De talán ellenségeknek sem kell feltétlenül lennünk. A viszont látásra uraim.- ezzel el is hagytam a termet édesanyámmal és ügyvédünkkel.