Kisebb-nagyobb (érzelmi és értelmi) indítatásokkal elhoztam az utolsó részt, rögtön, amikor az utolsó pont is a helyére került...
Kellemes olvasást még itt, utoljára!❤️
Fᴇʀʀᴀʀɪ
- Clarisse, indulnunk kellene végre, mert el fogunk késni.
- Charles, én vezetem a Ferrari versenycsapatatát, nem én kések, mindenk más van ott túl korán.- sétáltam felé, miközben a fülbevalómat ügyeskedtem bele a fülemben lévő apró lyukba.
- Ebben a ruhában lehet inkább a hálószobát választom úticélul.- simított végig a hátamon, ami csak a nosztalgia miatt fedetlen volt.
- Leclerc vedd le a nagy mancsaidat a lányomról!- jelent meg az anyám a lápcső tetején kezében Julesszal, én peidg csak nevetni kezdtem a megszólalásán.
- Igen Enrichetta.- engedett el azonnal a férfi, majd mellém lépett, és a hátamra simította a kezét- Ezt viszont muszáj lesz itt tartani, csak, hogy mindenki tudja, hogy kihez is tartozol.
- Nyilván...-...mintha nem lenne egyértelmű.
- Végülis csak három gyűrűt kaptál eddig.- kezdett el lefelé irányítani.
- Az egyiket Pascaletól.
- De én húztam az ujjadra.
- Egomán.- forgatom meg a szemeimet- Még nem mehetünk.- torpantam meg.
- Clary, jó a hajad, jó a sminked, rajtad vannak az ékszereid, csak a cipőd kell már, ami lent van.- nézett rám olyan szenvedő arccal, mintha a fogát húzná valaki.
- De még nem búcsúztam el a kicsiktől.- már éppen mondott volna valamit, de amikor felfogta én mit is mondtam pontosan, egy halvány mosoly jelent meg ajkain, majd a homlokomhoz hajlva nyomott arra egy csókot.
- Menj.
A szobába besétálva édesanyám csak érdeklődve figyelt, na igen, már ő is ki akart tenni bennünket, mivel hogy el fogunk késni. Először az egyik kiságyba hajoltam be és nyomtam egy puszit a nyugodtan szundikáló Jules fejére, majd ugyan azt a procedúrát végrejatottam a kislányommal is, akit be is takartam, mert ő soha nem aludt olyan nyugodtan, mint az testvére.
- Legyetek jók angyalkáim. Anya elintézi a nagy és gonosz farkast, utána jön.
- Clarisse Fortuna Ferrari! Mégis mit akarsz csinálni, már megint?!- nézett rám hüledezve az anyám, de én csak elé lépve egy csókot nyomtam az ő homlokára is.
- Szia anyu. Nem sokáig leszünk.- ezzel ott is hagytam, és visszaléptem a monacói mellé, és belé is karoltam, hogy elindulhassunk végre az évzáróra.
Charles besegített a már kint parkoló Ferrariba, és bármennyire is hangoztatta, hogy szereti a családi autót vezetni, látszott rajta, mennyire visszavágyott már a jó öreg sportautójába.
- Még mindig nem mondod el, hogy mi lesz az a nagy meglepetés?- csúsztatta egyik kezét a combomra, mire csak elmosolyodtam.
- Nem tesz jót a szépségednek Charles, ha ilyen dolgokon idegeskedsz.- néztem felé, így éppen elkaptam azt a pillanatot, amikor megforgatta a szemét, ami miatt nevetni kezdtem.
- Nem vagy vicces, kicsit sem, nem volt véletlenül olyan része az eskünk szövegének, hogy nincsenek titkok?
- Nem, nekem nem rémlik.- ingattam lassan a fejem, mire csak ismét megforgatta szemeit, és jobban a gázpedálra lépett.
![](https://img.wattpad.com/cover/253137810-288-k357645.jpg)
KAMU SEDANG MEMBACA
Malőrös kitérő
Fiksi PenggemarTalán nem kellett volna úgy lennie semminek, talán még el lehetett volna kerülni a teljes katasztrófát, de már nem lehet... Ez a helyzet már olyan, mint mikor egy háromszázzal száguldó autóban ülsz, egy kanyar felé haladva, és nem tudod elfordítani...