Malőrös kitérő

9.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

- Remélem vágod, hogy velem fogsz menni a szerdai estélyre?- hallottam meg magam mögül egy már jól ismert hangot, amire megfeszültem, és mély levegőt véve haladtam tovább- Most nem fogsz megállni?

A gyár falának kihelyezett tartójából kiemeletem az egyik fejlesztési csomag javaslatainak papírját, és azt olvasva indultam el az ideiglenes irodám felé. Kihóztam a kontyomból egy ceruzát, amivel rögzítettem a hajam, ami mondjuk így lehullott a vállamra, de nem is lényeg, így volt mivel felírom a megjegyzéseimet a papírra.

- Mi ez a pszichikai hadviselés?- jött mögöttem a monacói férfi, miközben én a papírokat a megfelelő helyre szortíroztam vissza a gyár folyosóján. 

- Semmilyen hadviselést nem folytatok Leclerc, mert azzal elismerném, hogy az erőd egy szinten van az enyémmel, de mivel nincsen, így semmi szükség a harcra.- álltam meg az irodám el, majd be is léptem azon, magam után pedig becsaptam az ajtót, ahol azonnal kopogott is valaki- Sajnos ma elmarad az ügyfélfogadás.- szóltam ki, majd egy fejhallgatóval a fejemen foglaltam helyet az íróasztal mögött, minden helyre tudjak rakni, amit Belgiumban csináltunk.

A nap végére a szemeim már majd kiestek a helyükről, és még inig volt három táblázatom, amit át kellett nézzek, és digitalizáljak. Sóhajtva dobtam le a fejhallgatót a papírkupac tetejére, majd a szemeimet kezdtem el masszírozni, hátha jobb lesz...

- Nem lesz jobb.- szólal meg valaki az irodámban, mire majdnem kiugrottam a bőrömből annyira megijedtem. 

- Te nyomo, hülye.- szoratottam össze a fogaimat, mielőtt valami nagyobb és velősebb dolog szalad ki az ajkaim között- Mégis mióta vagy te itt?

- Délután öt óta, és most éjszaka kettő van, nem dolgozol te egy kicsit sokat?- nézett rám a férfi én pedig döbbenten néztem rá.

- Tudod lehet nem kellene ennyit dolgoznom, ha valaki nem csinálna állandóvan valami malőrt maga körül, akkor most nem kellene hullára dolgoznom magam.- tettem vissza fáradtan a fejemre a rózsaszín fejhallgatót, majd ismét a papírokra összpontosítok, vagyis összpontosítanék, ha valaki nem lépett volna mögém ezzel megzavarva az atmoszférámat- Mit akarsz Leclerc?!- forultam hátra hozzá felháborodva, miközben a fejhallgatót ledobtam az asztalra.

- Valójában vacsorázni akartam veled, de te azt enyhén szólva is lekésted és kihagytad, így gondoltam majd hazaviszlek, de azt nem gondoltam, hogy képes vagy eddig itt dekkolni.

- Menj vissza a lakásodba Leclerc.- fodultam vissza laptophoz fáradtan, és elkezdtem ismét bevinni a számadatokat és statisztikát a grafikonokkal együtt a táblázatba. Komolyan mondom, enné meg valaki ezt a sok papírt...

Negyed négy volt, amikor mindent befejeztem, amit a mai napra kaptam munkát. Visszaérve az anyám házába csak egy fürdőt vettem, ezt a tevékenységet befejezve pedig elindultam futni, mivel audni már felesleges lenne egy-két órát, annyi nem lenne elég semmire, csak még fáradtabb lennék. Lassan cikáztam végig a város kihalt utcáin, így lassan rám hajnalodott, így végre ismét az otthonom felé vettem az irányt. Az utolsó pár utcát már sétálva tettem meg, és csak a zenére koncentráltam.

A ház bejárata előtt torpantam meg ismét, hiszen egy csomag volt oda téve, már kezdem megszokni az ajándék kosarakat csütörtökön ként, a baj csak az, hogy kedd van. Kivettem a kis papírt a kosár tetetjéből. 

Csiripelték a madarak, hogy hosszú napod volt, remélem ez segít abban, hogy egy kicsit el tudj lazulni a munka előtt...

P.

Most vagy a Ferrarisok közül lesz valaki az a P. vagy Leclercnek járt a szája valakinek, habár valamiért inább az elsőre tippelek, de ezzel sem vagyok előrébb. Felemeltem a kosarat, amiben fürdőbomba volt, fürdősúval, olajjal és mindennek levendula illata volt.