Malőrös kitérő

8.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

A Forma 1-es versenynaptár további idényében is a száguldó cikusszal tartotam az európai nagydíjakon, ahonnan a legrészletesebb beszámolókat próbáltam minig leközölni az arra kíváncsi olvasókkal. 

Leclercrel a viszonyom mit sem változott kerülgettük egymást, mint macska a forró kását, ellenben Max Verstappennel és Lando Norrisszal sikerült egy-egy interjú alatt megtalálnom a közös hangot. Carlos Sainz pedig próbát minél több mindenben segíteni, hogy a Ferrari csapatába is elindulhasson lassan a beilleszkedésem. Neki köszönhetően megiskerkedtem a Scudeira Ferrari ,,testvéercsapataival", és azokkal a pilótákkal, akik legnagyobb szerencsémre szívesen fogadtak. 

Mindemellett a barátaimmal és a családommal is sikerült több időt eltöltenem, mint amit reméltem, ennek pedig felettéb örültem. Édesanyámmal rendbe raktuk az étterem ügyeit, Totoval, Martinnal, Ziaval, Dajaval és Liaval pedig élveztük az európai fesztiválszezont, vagyis azt a részé, amikor mind ráértünk. Csak egy valami fúrta folyton folyvást az oldalamt, az pedig az a bizonyos P. volt, aki már a születésnapom óta üldöz. Minden héten érkezett egy ajándék, gyümölcskosár, bonbon válogatás, pezsgő, bor, rózsadoboz. Mindegy volt, hogy otthon vagyok, az anyámnál, vagy éppen úton a szezonnal, az ajándékok minden csütörtök reggel az ajtóm előtt álltak egy kis üzenettel a papíron.

Most pedig végül egy sor egyeztetés után, ami köztem édesanyám és Mr. Ricci közt zajlott le, ismét itt ülök a Ferrari vezetősége előtt, és valahogy úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki valamilyen csínyt követett el. É ha ez mind nem lenne elég, még rossz előérzetem is van az egésznek a tetejében...

-Nos Miss Ferrari- ejtette ki olyan gúnyosan a nevem Elkann, ahogyan az csak tellett töle- azt hiszem ideje lenne egyezségre jutnunk.- fonta össze ujjait a férfi, mire én csak unottan néztem rá. 

- Azt hittem az már megvolt. Megkapom a részem, részt veszek a cég fejlesztési ügyeiben, segítem a munkát amiben csak tudom, és ennyi.

- Nos igen, eddig ez így is volt, csakhogy történt egy kis sajnálatos baleset azóta.

- Hogy tesék?- néztem a velem szemben ülő férfira, aki csak egy győztes mosollyal figyelt engem.

- Esetleg lenne olyan kedves, és felvilágosítaná a kisasszonyt, Mr. Leclerc?- hát én komolyan megölöm egyszer azt a nyomorult monacóit, és ha valaki nem fo le, akkor lehet, hogy az az egyszer, az éppen most lesz esedékes...

- Sajnos Jock, a mérnököm eltörte a lábát, így kellene helyette valaki, amíg fel nem gyógyul, és mivel ön mérnök Miss Ferrari, ezért azt beszéltük meg, hogy talán jelenleg maga lenne erre a szerepkörre a legalkalmasabb, hogy a későbbiekben teljeskörű belátása legyen a Forma 1-re, amikor döntéseket kell hoznia a cég nevében.- mondta el a férfi végig a szemembe nézve, én pedig legszívesebben nekiugrottam volna, hogy megtépjem, csak éppen az anyám megfogta a felkaromat, így ezt az akciót nem igazán tudtam volna kivitelezni azt hiszem.

- Mr. Binotto, ön hogy vélekedik erről?- szólalt meg az anyám is rideg távolságtartó hangon.

- Enrichetta, azt hiszem a csapatnak és a cégnek is ez lenne jelenleg a legkedvezőbb helyzet.- erre az anyám csak bóintott, majd megszorította a felkaromat. 

Mindent elmeséltem neki az első Forma 1-ben töltött hónapomról, így tudtam, hogy jelenleg mellszélességgel támogat engem, ahogyan teszi azt Mr. Ricci is. És bármennyire is legyen Binotto jó barátja a családnak, az anyámnak most nem tetszett az, amit most csinál. És jelenleg éppen nekem sem a szívem csücske az olasz férfi. Égy mély levegő vétel után fordultam oda Mr. Ricci felé, aki érdeklődve figyelt engem.