Malőrös kitérő

35.

Fᴇʀʀᴀʀɪ

- Toto! Toto!- szaladtam a férfi után a paddockban, az osztrák férfi pedig kíváncsian fordult felém.

- Mrs. Leclerc? Segíthetek?

- Van rám egy fél órája Mr. Wolff?- álltam meg előtte.

- Ha nem zavarja, hogy kávét iszom közben, akkor van.- bólint, majd maga elé int a kezével, be a Mercedes kis étkezdéjébe. Be az oroszlán barlangba?

Mindketten rendeltünk magunknak kávét, és bár csapatpóló nem volt rajtam, de egy vörös ing igen, és mivel tudták ki vagyok, eléggé ferde szemmel néztek rám, kicsit sem értettem magam feszéjezve, innen szép nyerni Clarisse. Mély levegőt vettem, majd rendeztem arcvonádaimat, és egy mosollyal néztem a velem szemben helyet foglal férfira, és neki is előadtam azt, hogy a Elkann és az én fülembe jutott, hogy az apám cége be akar robbanni a Forma 1-be, és szeretne egyes alaktérszeket, melyeket a hibridérianak gyárt, ő szállítani a csapatoknak, de mi a Ferrari cégnél ezt szeretnénk elkerülni, felvetettem neki az ellenérveket, és más sokkal előnyösebb beszállítókat állítottam elé. Majd kitértem a szerződésre, amit elé is csúsztattam, és elmondtam, hogy ebben semmi záradék, semmi apró betűs rész nem volt, csak hogy nem vesznek tőlük semmit, mi pedig ezért cserébe garantáljuk azt, hogy kiállunk a csapat mellett, hogy a sportágban maradhasson, mondjuk erre a Mercedesnek éppen semmi szüksége, de ez van minden csapat papírján, így nekik is ennyit tudnunk ajánlani.

A férfi végig csak bólogatott, miközben beszéltem, majd lassan elmosolyodott, a kávéjaba kortyolt, majd kezein megtámaszkodva figyelt engem, szinte csillogó szemekkel. Tud valamit, amit én nem, és ez Toto Wolffnál soha nem jó...

- Kisasszony, ugye tudja, hogy nem maga az első, aki egy hasonló kérdéssel fordul hozzám?- tette fel a következő kérdését a férfi, de szerencsére nem kell rábeszélnem, hogy folytassa, ugyanis megteszi magától is- Mattia Binotto éppen egy nappal ezelőtt keresett meg éppen ennek a kérésnek vagy ajánlatnak, nevezze, aminek akarja az ellenkezőjével. Mégis miért lenne nekem jobb, ha a maga ajánlatát fogadom el Mrs. Ferrari Leclerc? Hiszen maga nincs olyan rég óta a csapat élén vagy akár csak ebben a sportban, mint Mattia.

- Monjduk,- teszek úgy, mintha elgondolkodék valamin- mert Mattia Binotto csak az én egyik alkalmazottam? És nekem tartozik elszámolással, az én ajánlatom peidg felülírja az övét.

És mondjuk azért is, mert most állt össze a kép, az a telefon, hogy zavarban volt utana, a francia e-mail, a csapat összhang megbomlása, a harag valami miatt, ami mindig ott lebegett, csak eddig nem tudtam hová tenni, eddig nem értettem, az, hogy minidg mellettünk akart maradni... Csak azt nem tudom, hogy mégis miért.

- Elfogadom, amit ajánl a kisasszony, oh pádon, a hölgy,- javítja ki magát, engem pedig kirángat a saját gondolatam közül- de lenne egy feltétele.- persze, azt valahogy mingyárt gondoltam... Bólintottam felé, mire csak egy hatalmas vigyorral nézett rám, és aláfirkantotta a papírt, amit már biztos vagyok benne, hogy elolvasott- Öröm önnel üzletelni, Mrs. Ferrari Leclerc, remélem a továbbiakban is ilyen kellemes lesz.- állt fel a férfit de még egyszer vissza fordult felém- Igazán aranyosak az ikrek, szerencsére nem az apjukra ütöttek.- szúrt még oda, gyanús is volt, hogy túlzottan kedves.

Erre csak megforgattam a szemeim, majd én is felálltam, de nem hagytam még el a teret, hanem a két üres csészét fogtam kezeim közé, és visszavittem a kiszolgáló lánynak, aki egy mosollyal köszönte ezt meg, majd elhagytam a helyiséget, mert most, hogy nem volt velem az osztrák még több ferde pillantást kaptam. Bocs, hogy élek Mercedes...

Ezek után csak egy valamit tudtam, de azt nagyon is, akit eddig kívül kerestem, az belül volt a csapatban, a családban, és ahol egy kilazult láncszem van, ott az egész lánc elszakad, hacsak időben ki nem cseréljük...