Malőrös kitérő

29.

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

- Örömmel hallom, hogy a múlt heti programok igazán feloldották önöket.- csapata össze kezeit a nő velünk szemben, amikor beszámoltunk neki a múlt heti programainkról, mármint pár apróbb részletet kihagyva.

- Szerintünk is igazán jó volt a múlt hét.- vigyorogtam a nőre, miközben a kezemet a feleségem fedetlen térdére fektettem, és reménykedtem abban, hogy azt mondja nekünk a nő, hogy ennyi volt, és nem kell többé ide jönnünk, bármit mondtam is neki pár nappal ezelőtt, a piknik után...

- Én is egyet értek önnel Mr. Leclerc! És akkor el is mondanám a következő heti programjukat.- vigyorgott rám, szóval átlátott rajtam. Lejjebb csúsztam a széken, és még jobban megszorítottam Clary térdét- A héten minden egyes nap írni fognak egymásnak egy-egy szívhez szóló levelet, mégpedig azzal az apropóval, hogy egy hét erejéig úgymond munkakört cserélnek, de most nem a Forma 1-re vagy az üzletvezetésre gondolok, hanem az otthoni dolgokra. Clarisse a füvet nyírja vagy tudom is én mit csinál Charles, Chalres pedig addig, mos, főz, takarít, rendezi az ikreket.

- Mármint, hogy tisztába is rakom őket?- teszem fel a kérdést, mire a nő csak értetlenül néz rám, Clary pedig alig tudja visszatartani a nevetését.

- Amennyiben azt Clarisse csinálta eddig, akkor igen, ön fog pelust cserélni is, Mr. Lecler. Így a hét végére kölcsönösen tisztelni fogják egymás mindennapi elfoglaltságait.

- De nem mondhatnánk azt, hogy én már most tisztelem azt, hogy Clarisse pelenkát cserél, és mondjuk helyette egy napig mindkettőnk feladatait én végzem?

- Maga nem tud pelenkát cserélni, Mr. Leclerc?- hajolt előre a nő az asztalán, mire csak egy nagyot nyelek, én félek ettől a nőtől.

- Nem.- cincogom, mire csak lesajnálóan néz rám, valljuk be, ez most lehet jogos is...

- Akkor azt hiszem éppen itt lesz az ideje, hogy megtanuljon!- csapott az asztalra a nő, mire én megugrottam, Clarisse pedig mellettem nevetni kezdett.

- Igen, én is azt hiszem.- mosolyogtam rá zavartan- De nem is szeretnénk tovább rabolni az idejét. Azonnal megyünk.- pattantam fel, mire mind a két nő furcsán nézett rám.

- Mr. Leclerc az egy óra, az fix, előre ki is fizette. Nem emlékszik?- nézett rám a nő felvont szemöldökkel.

- Akkor van egy plusz ebédszünete.- mosolyogtam rá feszülten, miközben felállt mellém a feleségem is- Öröm volt találkozni ismétnönnel hölgyem.- mosolyogtam a nőre, és belekaroltam a feleségembe, aki még mindig nem is értette mi van velem.

Már a földszinten voltunk, mikor Clary megelégelte, hogy szinte húzom magam után.

- Charles mi a baj?- makacsolta meg magát, és megállt a kijárat előtt pár méterrel.

- Feláll a hátamon a szőr ettől a nőtől.- rázott ki a hideg amikor csak a nőre gondoltam.

- Hasonlóképpen.- fogta meg a felkaromat, és kibújtatta a lábát a magassarkújiból- De segít nekünk, nem?- néz fel rám, miközben ellépett mellőlem.

- De, segít.- bólintok egyet, mire ő csak rám mosolyog.

- Akkor ne rá gondolj, hanem rám és a kicsikre.

- Meg a kényelmetlen kanapéra a hálóban?

- Meg akár arra is.- bólint nevezését visszatartva, miközben kinyitom neki a kocsi ajtaját.

Beszálltam a vezető oldalra, majd haza felé vettem az irányt, hogy leválthassuk Enrichettat, aki a picikre vigyáz, amíg mi nem vagyunk otthon.  Lassan az idősebb Ferrari nő is kezd megbocsátani nekem, és azt hiszem, hogy itt a lassún van a hangsúly.