Malőrös kitérő

1.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

A csomagomat magam után húzva közelítettem meg a repülőtér kijáratát, miközben a nevemmel ellátott táblát kerestem, mivel a jelenlegi főnököm azt az instrukciót adta, hogy egy férfit keressek ezzel a táblával, egy fekete Audi mellett. Nos vagy én vagyok teljesen szerencsétlen, vagy elfelejtettek engem. Mondjuk a kettő éppen ugyan azt takarja jelen helyzetben, de lényegteleni is, mert vagy itt maradok, vagy hívok magamnak egy taxit.

- Clarisse Chevalier kisasszony?- fogta meg valaki a vállamat, amikor éppen a telefonomat bújtam taxitársaság után kutatva, de így döbbenten néztem az engem megérintő személy felé.

- Öm igen?

- Elnézést a késésért, ha jól tudom, ön a Formula-1.eu legújabb írója, aki az európai futmokon fog tudósítani. Én leszek a segítségére itt Spanyolországban, beszélem a nyelvet, ismerem a helyet, bármire is legyen szüksége, csak nyugodtan szóljon nekem.- nyitotta ki nekem a kocsi hátsó ajtaját.

- Igen, köszönöm a segítséget, de lenne egy első kérdésem, vagyis inkább kérésem, ön szinte minden jelenleg releváns dolgot tud rólam, akkor remélem elárulja nekem a nevét.- mosolyotam rá, majd feltoltam a napszemüvegemet a fejem búbjára.

- Domenico.- viszonozta mosolyomat, majd a kocsi beljese felé mutatott kezemből kivéve a csomagomat, majd be is csapta utánam az ajtót, amikor elfoglaltam a helyemet, majd miután a csomagtartót is lecsapta ő is helyet foglalt az autóban, a volán mögött, és kikanyarodott a spanyol utak forgatagába.

- És Domenico, esetleg a Forma 1-ről is tud valamit?- nézek utitársamra, miközben kényelembe helyeztem magam az autó hátsó részében, ami jelenleg a kis hely miatt annyiból állt, hogy keresztbe tudtam tenni a lábam, és kényelmesen hátra dutam dőlni, bele a puha ülésbe.

- Azt hiszem kisasszony, ön többet tudhat nálam, ha már ilyen feladatot bíztak magára, de kérdésére válaszolva igen, tudok valamicskét a sportról.

- Kérhetek valamit?- erre csak bólintott- Ne magázzon.

- De akkor te se engem.

- Azt hiszem, ebben megegyezhetünk.- bólintottam, majd a mellettünk elsuhanó tájat kezdem el kémlelni, ugyanis rengeteg felé utaztam már, de Barcelona eddig mindig kimaradt, de szerencsére most ezt is bepótolhatom.

Domenico a hotelem előtt rakott ki, és megadta a számát, amin el tudom érni, ha menni szeretnék valahová, vagy nyelvi akadályokbe ütköznék. Mondjuk jelenleg sajnos egyik anyanyelvemet sincs szerencsém használni, spanyolul pedig csak annyit tudok, hogy Hola, így marad az angol. Ezért csak egy nagy sóhajjal magam után húzva a bőröndömet indultam be hotel recepciója felé, és egy nagy mosolyt varázsoltam az arcora.

- Szép napot! Szobafoglalásom van Clarisse Chevalier névre.- mosolyogtam a talán velem egyidős recepciós hölgyre, aki csak unottan nézett fel rám. Ez a nap is jó lesz, mit ne mondjak...

- Mikor foglalta?- mégis minek kellenek neki ezek a keresztkérdések? Honnan tudjam én, hogy mégis mikor foglalták le nekem a szobát?

- Sajnos nem tudom, mivel nem én foglaltam, hanem a főnököm, de gondolom nem tegnap.

- Jól van na, nem kell azonnal ilyen legmának lenni.- nézett rám lenézően a nő- 212-es szoba.- dobta oda nekem a kulcsot, amit csak egy szemforgatással vettem el, majd elindultam a lift felé, csak szabaduljak már a nőtől.

A negyedik emeletre felliftezve indultam a szobám keresésére indultam, miközben ujjaim közt forgattam a szobakulcsomat, miközben a folyosó egyik oldalán figyeltem a szobaszámok növekedését, ami miatt nem figyeltem előre, így neki ütköztem egy mellkasnak, és a hozzá tartozó kezek azonnal el is kaptak, nehogy a földön landoljak az incidens után.