Malőrös kitérő

5.

Cᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

A Francia Nagydíj az, amit még véletlenül se vártam, semmilyen körülmények között... Egyrészt szerencsémre Leclerc szinte itt is otthon van, másrészt pedig az apám kétszáz százalék, hogy itt lesz. Így csak egy nagy sóhajjal léptem át a paddock küszöbén, ahol azonnal egy ismerős arccal találtam szembe magam.

- Szia, Mattia kérte, hogy hozzalak el a boxunkba, nehogy valami Lion vagy- gondolkodtt el a néven, amit én pontosan tudtam- Lionel megelőzzön.

- Léon. Léon Chevalier, az apám. És köszönöm Carlos, de mondd meg Mattianak, hogy megoldom, ha valami bajok van. Maximum újra kidibatom magamat, mert megpofozom, de megoldom.- bólintottam határozottan, de a férfi csak kétkedve nézett rám.

- Oh, ezt minden héten el akarod játszani?- hallottam még egy már igencsak ismerős hangot a hátam mögül.

- Igen, csak van amikor nem ehy hisztis mamlasz miatt dobnak ki, akinek megvan a havi baja.- fordulok hátra hozzá vigyorogva, ő viszont csak unottan néz rám.
1-0 ide, Casanova.

- Oké, akkor én megyek is, szia Clarisse.- mosolygott rám Carlos.

- Szia Carlos, vidd a rosszabbik feléd is kérlek.- intek a moancói felé, miközben elhaladok a két férfi mellett.

- A kisebbet már észre se veszed?- hallok egy rég nem hallott baritont a hátam mögül, így azonnal meg is fordulok a tengelyem körül.

- Martin?- nézek a férfira, aki mellett Daja állt, majd elé is lépek, és karjaim közé zárom a velem egy magas franciát, amit a lány csak nevetve figyel- Ti Hogy-hogy itt?

- Daja apja kapott pár VIP jegyet. És mivel a pár az kettő, így mi ketten jöttünk ide.- tárta szét a kezét a férfi, mintha csak azt mondaná, tádá, itt vagyok.

- Nem is mondtad, hogy van pasid Fortuna.- sétált mellénk Chares. Utálom ha valaki a középső nevemen szólít.

- Kincsem, azt hiszem nekem inkább te vagy az estem.- sétál közelebb martin a férfihoz, akinek tányér méretűre nőttek a szemei, majd valamit dadogva és mutogatva ott is hagyott bennünket.

- Nem szeretnél velem jönni minden versenyre?- fordultam a francia férfi felé, aki csak nevetve átkarolta a vállamat, és úgy kezdett el vlem sétálni- Amúgy hogy vattok Matteoval?

- Még beszélgetünk,- vont vállat nemtörődöm módon, pedig tudom, hogy nagyon tetszik neki az olasz- Leclerc meg amúgy se az esetem, pláne nem ha pofátlan az én egyik jó barátommal.- simogatta meg a felkaromat, majd elváltak tőlem Dajaval, mert nekik másfelé kellett menniük, hogy elintézzék, amit az édesapja mondott neki.

Nekem pedig ideje interjú után vadászni. Vagy éppen egy jó kis interjúalanyt. Nyakamban egy csomó passtartóval, amik mindenhová biztosítják nekem a bejutást, indultam el, hogy csak a munkámra koncentráljak ezen a hétvégén.

- Elnézését,- állítottam meg az egyik velem éppen szembe jövő férfit, aki kíváncsian nézett fel rám, én pedig mosolyogva figyeltem a férfit- Max Verstappenhez van szerencsém, ha nem tévedek, igaz?

- Igen, nekem pedig?- engedte el magát, majd vigyorogva nézett le rám.

- Clarisse Chevalier vagyok, a Formula-1.eu internetes Forma 1-el foglalkozó újság új riportere. Esetleg nagyon megterhelő lenne számodra, ha megkérlek, hogy válaszolj pár kérdésemre?

- Hű, hát nem éppen ez a szokott módszer így csütörtök reggel,- vakarta meg a tarkóját, de mielőtt még folytatta volna közbe is vágtam.