Malőrös kitérő

27.

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

- Clarisse kérlek mondd el mi a baj.- ráztam meg ismét kicsit a nő vállait, de ő nem mondott semmit, csak indulatosan letörölte könnyeit, majd ellökött magától, majd mintha nem is ugyanaz az ember lenne, a legféltöbb anyai gonddoskodással emelte ki a kádból Jules kis testét.

- Kicsikém!- hallottam meg Enrichetta hangját a hálóból.

- Anya.- ejtette ki a velem lévő nő ezt az egyetlen szavat olyan nagy fájdalommal, mintha valaki folytogatná közben.

- Jaj kicsikém, gyere ide.- lépett be az olasz nő a fürdőszobába, majd magához ölelte a lányát, akit ekkor már a sírás rázott. Mégis mi történt, amíg nem voltam itt?- Felhívtam az egyik barátnőmet, gyerekorvos, azt mondta idejön. Már úton van.- vette el tőle a kisfiunka, akivel elindult a hálószoba felé, miközben Clary megmosdott. A nő mögé léptem tenyeremet pedig a hátára simítottam.

- Clary- szólítottam meg, mire olyan gyorsan fordult hátra, mintha csak megégettem volna.

- Ne merészelj hozzám érni!- rivalt rám, mire döbbenten léptem egyet hátra a nő pedig vizes ujjait a hajába vezette, majd ki is lépett az anyja után a hálóba.

- Kicsikém, vidd be Lilit a gyerekszobába, had aludjon nyugodtan.- duruzsolta a lányának Enrichetta, aki minden szó nélkül vitte is a kislányunkat át a másik szobába, amikor becsukta maga után az ajtót, akkor fordult csak felém Enrichetta, és be kell hogy valljam, az a felállás valahogy jobban tetszett, amikor tudomást sem akartak venni rólam- Mit mondtál a lányomnak Leclerc?- sziszegte nekem a szavakat, hogy Clarisse még véletlenül se hallja meg.

- Semmit! Most értem ide.- emeltem magam elé kezeimet védekezés képpen.

- Nem is most! Hanem amikor eljött, egy szót sem volt hajlandó arról mondani.

- Csak annyit, hogy mi van, ha az a gyerek is az enyém, és hogy abban a pilanataban Charlotte felnőttesebb volt, és jobb anya két viselkedett.

- Hogy mit?! Csak legyen jobban az unokám Leclerc, az első dolgom lesz, hogy megfojtsalak, és elássalak a hátós kertben. Hogy mondhatsz olyan egy fiatal nőnek, egy fiatal anyának, hogy rossz anya? Sok mamlasz férfit láttam már, de te magasról vered mindet!- sziszegte nekem a nő, miközben a kisfiamat vetköztette le.

- Anyu, itt van Flora doktornő.- nyitott be a szobába a feleségem egy idős nő kíséretében, akin látszott, hogy éppen a legédesebb álmából ébresztették fel.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

- Mi a baja a kisfiamnak, doktornő?- sétáltam idegesen fel-alá a szobában, miközben ujjaimmal a nyakláncommal játszottam, hátha az megnyugtat.

- Csak egy kis meghülés drága Clarisse.- fordult oda hozzám az idős nő, és mosolyogva megsimogatta a felkaromat- Hagyok itt pár gyógyszer neki, hatóránként tudod adni neki. Ha kell, akkor fürdesd meg közben. Az segíteni fog. Sok teát adj neki, akár vizet is, a lényeg, hogy nagyon sok folyadékot kell neki adnod. És a másik kicsi?- akasztja az ingébe a szemüvegét, nyakába pedig a sztetoszkópját.

- Ő nem beteg.- ingatom meg a fejem.

- Azt reméltem is.- neveti el magát halkan a nő- De ha már itt vagyok, akkor megnézem a kis gyönyörű Ferrari hercegnőt.

- Kincsem mutasd meg neki, én addig felöltöztetem Julest.- tol az ajtó felé édesanyám, így vonakodva ugyan, de átsétálok a kislányom szobájába.

Az éjszakát a babaszobában töltöttem, virrasztva a kisfiam kiságya mellett, miközben őt ringattam Charles pedig édesanyámmal volt lent a nappaliban. És reménykedtem benne, hogy amikor reggel lemegyek nem áll ki egy nagykés a monacói hatából.