Malőrös kitérő

0.

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

Utálok reggel egyedül futni Maranello kihalt utcáin, de ha kell, akkor kell, az edzőnknek soha nem szabad nemet mondani, mert utána az egész hetünket képes és megkeseríti.

Éppen a hídon futottam át, amikor a vízpart mellett megláttam egy szőke hajú lányt, aki éppen az ott úszkáló kis hattyúkat szerette volna lencsevégre kapni, és éppen arra volt, amerre minden nap el szoktam futni, így most is arra vettem az irányt. A lány sziluettje a reggeli csillogó napfényben úgy festett, mintha csillogna. Mintha egy angyal lenne, a szőke, néhol már-már fehér hajával, és fehér ruhájában, kezében egy nagy kamerával.

És ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem kellene úgy bámulnom az embereket, mint egy eszelős pszichopatanak, mert akkor közelebbi kapcsolatba kerülök a földdel, ahogy történt az most is.

- Jézusom jól vagy?- szólalt meg a fehér angyal franciául, mire döbbenten néztem rá, vajon mennyire ütöttem be a fejem az előbb- Jaj persze, ez Olaszország.- csapta magát homlokon, de mielött megszólalt volna olaszul vagy angolul a szavába vágtam.

- Jól vagyok, jól vagyok, azt hiszem.- ültem fel, és ekkor vettem észre, hogy a lány táskájában botlottam meg, amiben egy másik objektív kapott helyet, vagyis volt objektív, mert annak már csak darabjai voltak, így azokat vettem a kezembe- Ezt, nagyon sajnálom, kifizetem, nem néztem a lábam elé, és

- Jaj hagyd már! Én hagytam az úton, nem gondoltam, hogy van bárki olyan eszelős, hogy hajnalban megy bárhová.- néz rám egy féloldalas mosollyal, mire csak felnevettem.

- Szóbal eszelős vagyok?

- Csak egy kicsit.- mutatta meg ujjaival, mire még jobban nevetni kezdem.

- De ezt akkor is ki kell fizetnem, tönkretettem.- emeltem felé a darabokat, amiket kivett a kezemből, majd egy kis vizsgálat után visszarakta azokat a táskába.

- Hagyd csak, van rajat biztosítás, eléggé kétbalkezes tudok lenni.- emeli fel apró kezeit nevetve, majd feláll, eddigi guggoló testhelyzetéből, majd szeme elé húzva napszemüvegét nézett le rám- Fel tudsz állni?

- Lehet hogy eszelős vagyok, de életképtelen még nem.- nevetem ismét el magam, majd fel is pattanok, így viszont le kell néztem a mosolygó lányra, aki vagy egy fejjel alacsonyabb, mint én. Olyan pici.

- Azt nem úgy gondoltam, na.- neveti el magát végre ő is.

- Én sem úgy gondolom.- villantok meg felé egy egész fogsoros mosolyt, majd felé nyújtom a kezem, mert úgy néz ki nem ismer, de ez nem is igazi probléma, sőt- Charles.- lenéz a kezemre, majd mosolyogva csúsztatja ő kis kezét az enyémbe, amiben az a kis kéz el is veszik.

- Clarisse.- mosolyog fel rám, majd arra leszünk figyelmesek, hogy valaki csenget, és egy kerékpáros jön felénk nagy sebességgel, így a lányt a csípőjénél fogva húzom félre, míg táskáját a lábammal húztam el az útból.

- Máshol romantikázzatok.- szólt oda nekünk a mellettünk elhaladó férfi, mire a lány döbbenten néz a férfi után.

- Azt hiszem ma ő a második, akit majdnem megöltem.- mutat döbbenten utána, mire ismét kitör belőlem a nevetés.

- Közveszélyes is vagy a kétbalkezed mellé Clarisse?

- Hm, lehet.- mosolyog rám, majd magához veszi a táskáját, és átveszi annak szárát a vállán, míg gépe még mindig nyakában lóg- Hát örültem a találkozásnak Charles, remélem ha viszont látjuk egymást, akkor nem kísérellek meg a másvilágra küldeni.- mosolyog rám, majd el is menne, de a keze után kapok, majd a telefonomat szabaddá téve félt nyújtón azt, a számlapokat megnyitva.

- Csak ha véletlenül nem fedezné a biztosító.- utalok a gépre, mire a fejét ingatva veszi el a készüléket, és nevetve adja azt vissza, amikor beírta a számát.

- Ettől jobb dumád nem volt?- néz rám féloldalas mosollyal, miután kinyomta a hívásomat.

- Ahhoz túlságosan ledöntöttél a lábamról.- néztem rá én is egy féloldalas mosollyal, nevetve fordított nekem hátat, és eldintult arra, amerre már az előbb is menni készült, én pedig lepillantottam a kezemben tartott telefonra.

Clarisse

Mosolyogva csúsztattam vissza a készüléket a zsebembe, majd ugyan ezzel a mosollyal folytattam én is az utamat arra, amerre eredetileg is futottam, miköben a lány eltűnt a város kígyózó utcáiban.

•🧸•

Kedves erre tévedt olvasó!
Először is köszönöm, hogy itt vagy! Másodszor ez egy olyan könyv, amelyet kisebb-nagyobb ráhatásra kezdtem el, ez pedig egy bevezető rész lenne hozzá, a következők már hosszabbak lesznek, de addig is erről a részről is várom a véleményeket, és főleg arra a választ, hogy megéri e a folytatást! És remélem a továbbiakban is velem, maradtok, ha folytatásra érdemesnek ítélitek meg...
Boldog új évet!️❤️