ADDICTED || WOOSAN (16+)

==32==

Wooyoung lassan kinyitotta szemeit. Pislognia kellett párat, a plafonon lévő lámpa majdnem megvakította. Egy kanapén feküdt, ugyan azon a helyen. Tehát nem képzelt el semmit, ez mind a valóság. Észrevette, hogy valaki mellette ül.
~Oh! Felébredtél!-mosolyodott el a számára ismeretlen személy.
~Hongjoong vagyok, Seonghwa párja. Nagyon örülök.-mutatkozott be kedvesen az idősebb. Wooyoung lassan felült, hirtelen nyakához kapott. Egy sebtapaszt talált ott.
~Ha Sant keresnéd ő kint van.-mutatott Hongjoong az ajtó felé. Utána felállt és átballagott egy másik szobába. Wooyoung még egy darabig egyhelyben ült, próbált erőt venni magán. Nagy nehezen felállt a kanapéról és elcsoszogott az ajtóig. Amint kinyitotta azt arcát megcsapta a hideg levegő, összehúzódott az érzéstől. Ennek ellenére haladt tovább, mind addig, amíg meg nem pillantotta Sant. A srác csak állt egy fa előtt és nézett maga elé. Wooyoung gondolkodás nélkül rohanni kezdett előre. Szorosan átölelte barátját hátulról. San felszisszent, mivel Wooyoung a sebét is megszorította. Az idősebb nagy nehezen megfordult, de képtelen volt barátja szemeibe nézni. Szégyelte magát. Ebben is Wooyoung állította meg, minden áron szemkontaktusra kényszerítette.
~Sannie? Mi a baj?-érdeklődött Wooyoung, aggódni kezdett.
~Hogy mi a baj?! Wooyoung én majdnem megöltelek! Ha Mingi nincs ott..-San sírva fakadt. Wooyoung most hallotta először a fiút sírni, ami összetörte szívét. Óvatosan barátja arcára simított, ami könnyeivel volt áztatva. Egy puszit adott San orrára, aki könnyes szemeit emiatt rá emelte.
~De itt vagyok, és semmi bajom. De te is tudod, hogy leálltál volna.-Wooyoung beszéd közben kisebb csókokat adott San remegő ajkaira, ezzel nyugtatva őt. San egy idő után viszonozta a csókokat, míg nem egy darab hosszabbra sikeredett. Az idősebb a lehető legközelebb tartotta magához szerelmét, végre érezhette finom illatát is. Kezei megtalálták a fiú derekát, míg az alacsonyabb a nyakát karolta át. Mindketten beleolvadtak a csókba, olyan érzésük támadt, mintha ezer éve értek volna utoljára egymáshoz.
~Fiúk..-lépett ki Hongjoong a bejárati ajtón. Amint meglátta a párost lefagyott. San és Wooyoung lassan elváltak és Hongjoong felé fordultak.
~Öhm.. Mingi kérdezi, hogy végeztetek-e?-mondta Hongjoong szarkasztikusan. San a szemeit forgatta, utána egy kisebbet biccentett, jelezve Hongjoongnak, hogy hagyja őket kettesben. Hongjoong vigyorogva visszament a házba.
~Mi is menjünk mielőtt még félreértik.-mondta San és indult is be, Wooyoung az oldalán maradt.
~Woo!-Yunho szó szerint letámadta legjobb barátját, majdnem megfojtotta szoros ölelésével. Rettenetesen aggódott miatta, nem akarta a fiút elveszíteni.
~Yunie nem kapok levegőt!-nevetett egy kisebbet Wooyoung. Yunho egyből elvált tőle, utána csak boldogan mosolygott rá. Végül Mingi következett, ő is szorosan átölelte Wooyoungot. Igaz, ők ketten nem állnak olyan közel egymáshoz, de mégiscsak jó barátok. Mingi is aggódott Wooyoung miatt.
~Szerintem menjetek haza. Ez a kaland bőven elég volt egy napra.-lépett közbe Seonghwa. A szobában mindenki egyetértett, így elindultak haza. Mingi és Yunho elbúcsúzott Santól és Wooyoungtól. Érezték, hogy a párosnak muszáj egy kis egyedüllét. San csöndben maradt, még mindig a történtek hatása alatt volt. Wooyoung megtörölte arcát, kezén ott maradt egy kis smink.
~Basszus! Teljesen szétjött a sminkem.-állapította meg egy kicsit idegesen. San felfigyelt erre, emiatt megállt a sétában, barátját maga felé fordította. Óvatosan letörölgette ujjával a szétfolyt részeket. Wooyoung szó nélkül hagyta a dolgot, nem mondta ki hangosan, de élvezte is.
~De még szétfolyt sminkkel is gyönyörű vagy.-mondta San, utána egy megjátszott sóhaj hagyta el ajkait. Wooyoung szája felfelé görbült, arcán megjelent egy kis pír.
~San?-szólította barátját Wooyoung. Az idősebb csak hümmögött egyet.
~Nincs kedved nálam aludni?-tett fel egy meglepő kérdést Wooyoung. San teljesen lesokkolt, még szája is tátva maradt.
~Ne aggódj! Apa nincs otthon. A barátnője hozzánk költözik, és most elmentek pakolni, de ott fognak aludni. Ezért gondoltam nem akarok egyedül lenni.-vázolta tervét Wooyoung, San bólintott egyet.
~Persze, de reggel már mennem kell. Orvoshoz viszem a húgom.-szögezte le ezt San, most Wooyoung bólintott egyet, jelezve, hogy megérti. Ismét kézenfogva indultak tovább, nem tudták, hogy mit tartogat számukra a mai este..