Wooyoung halkan lement a lépcsőn. Az apja és Moonhee éppen a kanapén ültek és valami nyálas romantikus filmet néztek. Ez volt a tökéletes lehetőség Wooyoung számára. A lehető leghalkabban pakolt az előszobában. Felvette csizmáját, majd kabátját is. Kisurrant a bejárati ajtón és szinte futva indult el a park felé. Egyre jobban izgult a találkozó miatt. Már párszor kiszökött, szóval tudta, hogy ez sem fog kiderülni. Főleg úgy, hogy Moonhee elveszi apja figyelmét. Izgult, de eközben boldog is volt, hogy találkozik Sannal. Lehet, hogy rendkívül gyorsan haladtak, de nem tehettek róla. Valami megmagyarázhatatlan kötötte őket össze. Wooyoungban pár napja megjelent egy furcsa érzés, ami még mindig nem hagyja nyugodni. Mintha Sant ismerné valahonnan. ~Wooyoung?-egy mély hang szólalt fel. A szólított fiú ugrott egyet és hátrafordult. Szerencséjére Sant pillantotta meg. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a fiatalabb száját. ~Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-San kínosan elnevette magát. ~Semmi baj! Igazából én kalandoztam csak el.-Wooyoung vállat rántott. San egy kicsit megnyugodott, tényleg nem akart rá ijeszteni a fiúra. ~Gyere. Séta közben elmondok mindent.-San a kezét nyújtotta Wooyoung felé, aki boldog kulcsolta össze ujjaikat. Kéz a kézben sétáltak. Élvezték a csendet. Csak pár autó hajtott el a park melletti kis úton, de ezen kívül semmi sem volt hallható. Csak a kis patak, ami a park mellett folydogált. Mindkét srác kissé zavarban volt, de hiába tudták, hogy nem maradhatnak örökké csöndben, semelyikőjük sem szólalt meg. ~Szóval Changbinról akartam beszélni.-Sannak sikerült erőt vennie magán. ~Oh! Oké, hallgatlak.-Wooyoung egy bíztató mosolyt villantott. Még ha nem is tudta, ez a mosoly most sokat segített Sanon. ~Régen elválaszthatatlanok voltunk. Szinte a kisöcsémnek tartottam. De egy nap a bátyja meghalt, és engem hibáztat érte.-San nagyon röviden mondott el mindent. Sok információt kihagyott, de nem is akarta elmondani az egész történetet. Az nem csak Wooyoungnak, még magának Sannak is túl sok lenne. ~Végülis igaza van. Megmenthettem volna, viszont nem tettem semmit.-kezdte el magát okolni San. Wooyoung szíve összeszorult ezt hallva. Megállt a sétában és maga felé fordította a másikat. ~San! Nem a te hibád, hogy kilökték a tizedikről!-jelentette ki Wooyoung, először fel sem fogta mit mondott. Amint realizálta ajkai szétnyíltak a sokkoltságtól. Kezét szája elé tette. ~Ezt te mégis honnan tudod?-San is pont annyira ledöbbent, mint Wooyoung. A fiatalabb csak a fejét rázta. ~N-Nem tudom. Cs-Csak úgy jött.-kétségbeesetten nézett Sanra. A két fiú legalább egy percig csöndben állt egymás előtt, és próbáltak rájönni arra, hogy mi történt. San elemezni kezdte Wooyoung arcát. Majdnem minden arcvonása ugyan olyan volt, mint Minwoo. Mintha róla mintázták volna. Közelebb lépett az alacsony fiúhoz. Wooyoung rögtön felnézett Sanra, aki elég komolyan bámulta őt. Emiatt Wooyoungot kirázta a hideg. ~Az egy anyajegy a szádon?-jött egy elég furcsa kérdés San felől. Wooyoungnak beletelt pár másodpercbe, mire sikerült felfognia a mondottakat. ~Igen, miért?-nyögi ki nagy nehezen a választ. San halkan hümmögött egyet. Egyik kezét óvatosan Wooyoung arcára helyezte. ~Minwoo..-hangja alig volt hallható, Wooyoung mégis megértette. A fiatalabb fiú szemei felcsillantak, amint elhangzott ez az egy név. San nem tudta, hogy mit tegyen. ~San, nem értek semmit.-Wooyoung eltávolodott az idősebb sráctól. Csak még jobban összezavarodott. ~Hidd el, én sem tudom mi történik. De ígérem, hogy kiderítem.-San próbált higgadt maradni, még akkor is, ha ő is félt. ~Inkább gyere. Hazakísérlek!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután Wooyoung elköszönt Santól belépett a házba. Azt hitte sikerült észrevétlenül, de csalódnia kellett. ~Mit képzelsz, mit csinálsz ilyenkor kint?-az apja állt az előszoba közepén. Wooyoung leblokkolt. ~Sannal találkoztál, igaz?-a férfi keresztbe tette kezeit mellkasa előtt. Wooyoung egy hatalmasat nyelt, majd félénken bólintott egyet. ~De legalább nem volt egyedül! A barátja biztos megvédte.-lépett közbe Moonhee. Ilyenkor Wooyoung nagyon megbecsüli, hogy a nő itt van. ~Már a barátod?!-az apuka mérgesen fordult Wooyoung felé. ~N-Nem! Tényleg nem!-tiltakozott Wooyoung. Yoonwoo még mindig nem nyugodott le, emiatt Wooyoung ismét megszólalt: ~Még csak párszor csókolóztam vele! Ezt egyből meg is bánta, mivel Yoonwoo csak még mérgesebbnek tűnt. ~Tudjátok mit? Én megyek aludni. Jó éjt!-Wooyoung vörös fejjel felrohant a lépcsőn. Újfent zavarba jött apukája és Moonhee előtt. De nem tehet róla. Folyamatosan csak a szerelmi életéről kérdezgetik..
