ADDICTED || WOOSAN (16+)

==40==

~Szia apa, Moonhee!-lépett a házukba Wooyoung. Apukája és Moonhee a kanapén ülve beszéltek, de amint Wooyoung belépett egyből abbahagyták a társalgást.
~Hol voltál?-húzta fel egyik szemöldökét az apuka. Wooyoung halványan elmosolyodott, majd sóhajtott egyet.
~Csak átmentem egy barátomhoz. Mindannyian odamentük, egy kicsit együtt lógtunk, remélem nem baj.-magyarázta el a fiú röviden, nem akart nagyon belemenni a dologba. Apja lehet akkor rájönne, hogy titkolózik.
~Elmegyek zuhanyozni.-jelentette ki Wooyoung, majd miután megölelte apját fel is futott szobájába. Lerakta telefonját az ágya melletti szekrényre, utána magához vett egy-két ruhadarabot, amibe átöltözhet. Azokkal együtt lépett fürdőjébe, le is rakta a ruhákat egy székre. Wooyoung belenézett a tükörbe, meglátta, hogy mekkora felfordulás. A sminkje, mint mindig teljesen elfolyt a sírástól, haja kócos volt az események után. Egy újabb sóhaj hagyta el ajkait, közben elkezdett levetkőzni. Először pólójához nyúlt. Lehúzta magáról a felsőt, majd valamiért az előtte lévő tükörre nézett, ami az ajtóval szemben lett elhelyezve. Hirtelen egy alakot vélt felfedezni maga mögött. Wooyoung egy hatalmasat ugrott, de ahogy megfordult látta, hogy szerencsére csak San az.
~Ne hagyd abba, tetszik a műsor.-San az ajtófélfának dőlve állt, arcán egy piszkos vigyor díszelgett, hangjától Wooyoung térdei elgyengültek. Az előbb elhangzott mondatáról nem is beszélve. Attól Wooyoung gyomra liftezett egyet.
~Te komolyan azt nézed ahogy vetkőzöm?-kérdezte Wooyoung, próbált nyugodt maradni. San kuncogott egyet.
~Hidd el, mást is csinálnék, de apukád nem igazán örülne neki.-San felegyenesedett, tekintete belemélyedt Wooyoungéba. A fiatalabb a fejét rázta, pólóját a szennyesbe dobta. Ezután szégyenlősen lehúzta nadrágját, zavarba hozta, hogy San bámulja.
~San? Most komolyan végig fogod nézni?-Wooyoung barátja felé fordult, aki szimplán csak vállat rántott. A szőke fiú nem tudott mit tenni, próbálva eltakarni magát lehúzta alsóját is. Hirtelen valaki jelenlétét érezte háta mögött. Két kar fonódott dereka köré, bárhonnan felismerné azokat a kezeket. Gyomra ismét liftezni kezdett, hirtelen azt hitte összeesik. Ha ez nem lett volna elég San puha ajkait is megérezte tarkóján és később vállán, legvégül nyakán. Wooyoung San csuklójára markolt, miközben egy halk nyögés szökött ki belőle. Szemei az előtte lévő tükörre szegeződtek. Magát látta meg barátja karjaiban, aki megállás nélkül csókokkal lepte el. Nem volt elég szétfolyt sminkje, mostmár arca is vörös színekben virított.
~Sannie, koncentrálnunk kell a feladatainkra.-nyafogott Wooyoung, de hiába, teste meg sem mozdult. Olyan volt, mintha az esze teljesen mást akarna, mint szíve. San nem válaszolt, csak Wooyoung bőrébe vigyorgott. Egyszercsak maga felé fordította barátját.
~Utálom, hogy igazad van.-most San sóhajtott egyet, kezeit Wooyoung derekára helyezte. Az alacsonyabb elmosolyodott a másik gyerekességén, egy puszit nyomott arcára.
~Attól még csatlakozhatsz a zuhanyban.-Wooyoung kicsit ideges volt a kérdés miatt, nem igazán szokott ehhez hozzá. Alsó ajkába harapott idegességében, de aggodalma egyből elszállt, amint San egy ezer wattos vigyort küldött felé. Wooyoung elvált tőle és beállt a zuhanyzóba, ott elindította a vizet. Várt, amíg San csatlakozik és amíg a víz melegebb nem lesz. Végül San is ott állt mellette, Wooyoung próbált nem zavarba jönni. Hiába látta Sant már meztelenül, egyszerűen képtelen túltenni magát azon, hogy barátja milyen tökéletes. San mintha egy magazinból sétált volna ki. Helyes arc, kockás has, vékony derék, minden ami egy modellnek kell. Szerelme ismét a karjaiba zárta, ami már meg sem lepte Wooyoungot. Nem mintha zavarta volna a dolog, sőt, kifejezetten imádta. Nem csak az ölelést, Sant is. Ismét eszébe jutott az, amit Seonghwanál akart elmondani. A magasabb srácra emelte tekintetét, közben összeszedve magát. Viszont esélye sem volt megszólalni, San egyből megcsókolta. Szinte egymás ajkaira olvadtak, mintha most érhetnének egymáshoz utoljára. Wooyoung agya totál üressé vált ezután, el is felejtette azt, amit mondani akart. Most csak az számított, hogy San karjaiban lehet, biztonságban. Szemei előtt hirtelen megjelent egy szoba, tele könyvekkel és csontokkal. Rögtön zihálva vált el Santól, majdnem összeesett a fejébe belenyilaló fájdalomtól. Barátja pánikolva tartotta őt, ő sem tudta mit kéne tennie.
~Youngie? Mi az, mit láttál?-kérdezősködött San aggódva, szemei tükrözték ijedtségét. Wooyoung megrázta fejét, végre normálisan tudott állni lábain.
~Csak egy furcsa szobát, semmi többet.-Wooyoung csupán ennyit mondott, tényleg nem volt ott semmi érdekes. Vagyis a fiú így gondolta. Az eszébe sem jutott, hogy ez a szoba majd kulcsfontosságú lesz a jövőben..