ADDICTED || WOOSAN (16+)

==11==

San óvatos léptekkel haladt előre. Éppen hullott a hó. Gyönyörű látvány volt. Séta közben San csodálta a hóval takart utcákat és házakat. Szerencsére volt egy sapkája, amit felkapott magára az út felénél. Ahogy az iskolához ért kisgyerekek játékos sikításait hallotta meg. Ez csak azért volt lehetséges, mivel középiskolája mellett egy általános iskola is található volt. Nagy nehezen befurakodott a tömegbe, így indult el tanterme felé. Amint belépett barátaihoz fordult. Yunho és Mingi boldogan beszélgettek a megszokott helyükön. De Wooyoungot sehol sem látta, pedig a fiú általában már rég az iskolában van ilyenkor.
~Sziasztok! Wooyoung merre van?-lépett barátaihoz San. Mindkét magas srác ránézett, majd Yunho egy mindent tudó mosolyt villantott felé.
~A pasid? Éppen az öltözőknél szárítja a haját. Volt olyan idióta, hogy nem hozott sapkát.-magyarázta a helyzetet Yunho. San csak bólintott párat. Nem volt kedve leszólni a "pasi" megnevezést, mivel igenis össze akart jönni Wooyounggal. Nem értette miért vágyik rá ennyire, de nem is érdekelte. Tudta, hogy Wooyoung különleges, és talán pont ez tetszett neki. San a folyosón találta magát. Éppen az öltözők felé battyogott. Máris meghallotta a hajszárító hangját, ami miatt kuncognia kellett. Behajolt, csak annyira, hogy pont belásson. Wooyoung egy tükör előtt állt, közben haját szárította.
~San?-a szőke fiú abbahagyta azt, amit csinált. Letette mindazt, ami a kezében volt.
~Szia. Hallottam mi történt.-San végül besétált az öltözőbe. Wooyoung elé lépett, aki csak egyhelyben állt tovább.
~Hát igen. Őszintén szólva még mindig fázom.-Wooyoung kínosan elnevette magát. Egy szerencsétlennek érezte magát. San mintha elgondolkozott volna. Egy mozdulattal magához húzta az alacsonyabbat. Szorosan magához ölelte őt. San hiába vámpír, egy emberi oldala is van. Ezeket hívják dampíroknak. Félig emberek, és félig vámpírok. Elég ritka élőlények, és általában egymás közelében vannak. Emberfeletti képességekkel rendelkeznek. Ehhez hozzátartozik testhőmérsékletük is. Bármikor és bárhol tudják szabályozni. Ezért San most is próbálta Wooyoungot felmelegíteni egy kicsit. A fiatalabb fiú először sokkolt volt, de a végén vidáman hozzábújt Sanhoz. Akaratán kívül San vállára hajtotta fejét.
~Tudod a pólóm alatt melegebb van.-viccelődött San. Wooyoung a fiú mellkasára ütött válasz képpen.
~Fogd be..-suttogta Wooyoung ugyan úgy viccelődve. Mindketten élvezték ezt a pillanatot, nem is kicsit. Wooyoung még a szemeit is csukva tartotta. Hirtelen San ajkait érezte meg sajátjain. Örömmel viszonozta. Egyik keze San hajába vándorolt, csak hogy óvatosan beletúrhasson. Azt kívánták ez bárcsak örökké tartana, de úgy tűnik az iskola csengője ezt másképp gondolta. Kissé szomorkásan váltak el egymástól. Wooyoung felkapta táskáját, közben megérezte, ahogy San megfogja a kezét. Emiatt egyből egy mosoly kúszott arcára.
~Gyere, mert el fogunk késni.-az idősebb húzni kezdte őt, egészen a tanteremig. Wooyoung azt hitte ott San elengedi a kezét, de ez nem történt meg. Yunho és Mingi ezt rögtön meglátták, így mindketten egymásra pillantottak.
~Ezek most..-Mingi zavarodottnak hangzott, míg Yunho csak vigyorgott.
~Tuti, hogy kavarnak!-jelentette ki Yunho, utána büszkén hátradőlt székében.
~Mi is járhatnánk kézenfogva..-mormogta Mingi, kicsit hisztisnek hangzott.
~Akkor mire vársz? Idióta..-kuncogott Yunho, majd Mingi kezére csúsztatta sajátját. Mingi ettől felbátorodott, így Yunho arcára nyomott egy puszit. Yunho fülei ettől vörösödtek egy csöppet, de nem izgatta. Csak az számított, hogy Mingi kezét foghassa..